Írtam már sok-sok szép és távoli helyről, köztük Olaszországról, Horvátországról, Malajziáról, de van egy hely, ahova gyakran utazunk Párommal, mégsem említettem eddig: Kárpátalja.

Pedig sokat lehetne róla írni, egy igazi kis gyöngyszemről van szó, egy világról, ahol sok-sok nyelv és kultúra keveredik egymással, és emiatt lesz olyan egyedi és különleges.

Ma Ukrajna része, lakosságának nagy részét a ruszinok teszik ki. A terület határos Magyarországon kívül Romániával, Lengyelországgal, Szlovákiával, és tartozott majd’ ezer évig Magyarországhoz, majd később az akkori Csehszlovákiához és aztán a Szovjetúnióhoz.

Ezt a felsorolást elnézve nem meglepő, hogy amikor először jártam Kárpátalján, teljesen megzavart az, hogy az ottani konyha nem egyértelműen ‘ilyen’ vagy ‘olyan’: tapasztaltam román, szlovák, cseh, ukrán és orosz hatást is. Pár éve még annyira sem voltam otthon a szláv kultúrában, nyelvben, konyhában, mint most, így végképp nem értettem, hogy Ukrajnában, egy magyar családnál miért kóstolok én egy cseh vagy orosz vagy román jellegzetességet. 

A nemzetek felsorolása után nézzük meg, hogy mik voltak azok az ízek, finomságok, amikkel először találkoztam. Olyan sok érdekességről írhatnék, és nehéz volt csak pár dolgot kiválasztanom, de ha sikert arat a téma, szívesen folytatom. 🙂

Csoki

Sokáig állítottam, hogy a belga csokik a legfinomabbak a világon!

Aztán körülbelül 5 éve egy találkozásnak köszönhetően villámgyorsan véleményt változtattam, hiszen találkoztam az ukrán csokikkal. Rögtön lenyűgözött a hatalmas választék, a sok-sok íz és szín, azt sem tudtam, hogy melyiket kósoljam. Megjegyzem, nem vagyok édesszájú, de annak a látványnak nem lehetett ellenállni. Csak álltam a polcok között és néztem a dobozos bonbonokat, a táblás csokikat, majd felfedeztem a kimérős változatot is. Szerencsére Párom tudta, hogy melyeket érdemes megkóstolni, így levette a vállamról azt a nehéz terhet, hogy én válasszak a túlságosan bőséges választékból. A problémát (ami egyébként a legnagyonbb problémám legyen egész életemben! 🙂 ) az is fokozta, hogy egy szót sem értettem a leírásokból. Tejcsoki, étcsoki, fehércsoki, mogyorós, krémes?? Minden cirill betűkkel volt leírva.

Mostanra sokfajtát sikerült megkóstolni, kedvencet azonban még mindig nem tudok felmutatni. 🙂

roshen csoki
Sok-sok bonbon

rochen

ukrán csoki
Ez csak töredéke a csokis pultnak.

A Roshen csokigyárat ki kell emelnem, mert amit ízben és látványban produkálnak, az valami lenyűgöző. A lenti képet a Roshen Facebook oldalán találtam.

roshen

Friss eper, gomba az út mellett

Ha tavasz (május-június), akkor eperszezon. Eperszezonban a helyiek az út mentén epret árulnak: bácsik, nénik, idősek, fiatalok csoportokban ott állnak vagy ülnek és kínálják a nagyszemű finomságot vödrökben, üvegekben, ládákban.

karpatalja eper
epret és gombát árulnak az út mentén

Gombát is lehet találni az út mentén. Amikor először megkóstoltam a Kárpátalján készült gombaszószt vagy gombasalátát, le voltam nyűgözve, ugyanis a gombának ott van íze. De nem egy gyenge gombaízt kell elképzelni, mint a bolti felfújt csiperkénél, hanem erőteljes gombaíz ez, amit inkább elnyomni kell készítés közben.

gombasalata

Említést kell tennem az erdei szamócáról is, aminek szintén május-június körül van szezonja. Szeretem ezeket a picike, körömnyi bogyókat, amik olyan édesek és ízesek, mintha egy cukorkát kapnánk be. Az erdei szamócát is az út menti árusoknál lehet megtalálni.

erdei szamoca

Italok: sör, vodka, pezsgő, kvász

Nemcsak csokikból hatalmas a választék, de az italokból is. Mind-mind olyan márka, amiről még sosem hallottam, amit felénk nem lehet kapni. Képtelenség mindent végigkóstolni, szerencsére a helyieknek megvannak a kedvenceik, és így könnyebb a segítségükkel eldönteni, hogy mit emeljünk le a polcról. 🙂

ukran sor
sörválaszték
ukran vodka
vodkák
ukran pezsgo
pezsgők

Kvász:

Egy szláv eredetű erjesztett gabonaitalról van szó.

kvasz

Házilag is elkészíthető, én még nem próbáltam elkészíteni, de ittam már házi változatot. Kiváló hűsítő, frissítő ital nyárra. Kicsit emlékeztet az íze a karamell ízére, de talán a kóla ízére is. Oroszországban a kóla helyi alternatívájaként tekintenek rá, azonban a nyugati üdítőitalok bevezetése negatív hatással volt a kvász eladhatóságára, és az orosz Nyikola nevű cég úgy próbálja védeni saját termékét, hogy hangsúlyozza, hogy az nem kóla. (A Nyikola név hasonlóan hangzik, mint oroszul a “nem kóla” kifejezés.)

Ez az egyik recept hozzá:

Hozzávalók:

  • 1 kg rozs kétszersült,
  • 2-3 evőkanál folyékony sörélesztő, vagy 25 g kenyérélesztő,
  • 750 g cukor,
  • 50 g mazsola,
  • 2 evőkanál száraz menta,
  • 10-15 feketeribizlilevél,
  •  víz
A sütőben vékony kéreggé szárított kétszersültet öntsük le 1 vödör forró vízzel és tegyük félre 12 órára. 1 liter vízzel külön forrázzuk le a mentát, külön a ribizlileveleket és hagyjuk állni 5 órát. A kvász kivonatot érlelése után öntsük át egy másik edénybe, adjuk hozzá a megszűrt menta-és ribizlilevél-kivonatot, a cukrot, amit fél liter vízben felforraltunk, és az élesztőt. Az egészet keverjük össze és 4 órán át hagyjuk erjedni. Ezután szedjük le a habját, szűrjük meg, öntsük üvegekbe, mindegyikbe tegyünk néhány szem mazsolát, tegyük félre érlelni 2 napra.

 

Suba saláta

Egy hideg előételről van szó. A reszelt céklával, burgonyával és heringgel rétegezett hideg saláta remek étel ünnepekre, partikra. Előre elkészíthető nagy mennyiségben. Amikor összeállítjuk, még látszanak a különböző rétegek. Ahogy állni hagyjuk, megszínezi a cékla az egészet, így minden réteg szép rózsaszínűvé válik, ahogy a képen is látszik. Ettől talán nem is lesz túl fotogén étel, de annál finomabb! 🙂

Amikor összeáll, remekül szeletelhető, mint egy torta.

suba

Ezt a receptet tanultam, de biztosan van más variáció is:

Hozzávalók:

  • 3 nagy cékla, 3 nagy burgonya, 3 sárgarépa megfőzve
  • 50 dkg olajban eltett heringfilé, felkockázva (vagy ha olyan nincs, akkor másfajta olajos hal is megfelel)
  • 3,5 dl majonéz
  • 1,5 dl tejföl
  • só, bors

A burgonyát héjában megfőzzük, meghámozzuk, lereszeljük. A sárgarépát és céklát meghámozzuk, egészben megfőzzük, és szintén nagy lyukú reszelőn lereszeljük. Ne főzzük őket túl, mert akkor nehéz lesz reszelni.

A majonézt kikeverjük a tejföllel, sózzuk, borsozzuk. (Adhatunk hozzá egy kevés reszelt tormát is, finomabb lesz tőle.)

Kezdődik a rétegezés. Én olyan tálban csináltam, amiből szépen ki lehetett borítani, miután összeállt.

Először belerakjuk a reszelt burgonya felét. Erre jön a reszelt sárgarépa fele, majd a reszelt cékla fele, majd a felkockázott hering fele. Ezt leöntjük a majonézes öntet felével.

Következik egy újabb réteg. A rétegeket sózzuk, borsozzuk. Néhány órát állni hagyjuk, így jól összeérnek az ízek.

 

Borscs

Szláv országokban ismert, legtöbb esetben céklás változatban készült étel, de több változatról hallottam és olvastam már.

Facebook oldalamon említést tettem arról, hogy indulunk Kárpátaljára, ahol megismertem a borscsot, és ami azóta is az egyik kedvencem. Menyaszörp és Könyvparfé kíváncsiságát felkeltette a recept, és a ők ihlették az egész cikket. (Köszönöm nektek lányok! 🙂 )

A receptben nincsenek “gondolomformán” mértékegységek, mégsem túl alapos a leírásom… Láttam, hogyan készítik, és úgy próbáltam leírni a hozzávalókat, a sorrendet. Nem volt egyszerű dolgom, mert egy tapasztalt háziasszony már nem számolja meg a krumpliszemeket, nem méri ki a húst, dehát ezekre az apró részletekre mégiscsak rá kellett kérdeznem.

Azért remélem így is követhető a leírás. Ha kedvet kaptál az elkészítéséhez, akkor jöhetnek a pontosító kérdések! 🙂

borscs

Hozzávalók:

  • 20 dkb karaj
  • 5 nagy burgonya
  • fél fej káposzta (édes, nem savanyú)
  • fél fej vöröshagyma
  • 1 nagy sárgarépa
  • 1 nagy cékla
  • sűrített paradicsom
  • só, bors, babérlevél
  • 1 ek. cukor
  • 1 ek. ecet
  • 1 ek. zsír

A húst sós vízben felteszem főni, és a vízbe borsot, babérlevelet teszek. Amint a víz teteje habosodik, a habot le kell szedni. Ha a hús puha, akkor mehet bele a burgonya kockázva, és a káposzta apróra vágva.

Miközben ez fő, a hagymát, répát és céklát lereszelem apró lyukú reszelőn és egy külön serpenyőben zsíron dinsztelem. Hozzáadom a cukrot, ecetet. Majd végül hozzáadom a sűrített paradicsomot is. Ne legyen túl híg a szósz, mert ettől lesz szép sűrű a levesünk.

Ha a káposzta és a krumpli megfőtt, hozzáadom a paradicsomos szószt.

Kapor, petrezselyem megy a végén a levesbe. Tejföllel tálaljuk. Ez is olyan, mint gulyásleves: ha áll, szépen összeérnek az ízek.

 

Olyan sok finomságról írhatnék még, de egyelőre ezeket emeltem ki.

Ismered valamelyiket?

Kóstoltad már valamelyiket?

Ismersz más érdekes szláv recepteket?

Mesélj! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.