Az első rész után, folytatódjon a malajziai élménybeszámoló.

Ázsia ezer arcú

Egy út, több szemszögből:

Szervezett út, majd spontán programok.

Céges út, ami átcsap magánútba.

Turistáskodás, hotelek és éttermek –  Helyi élet, helyi ízek.

…..Előreláthatóan 60 perc az út a szállodáig a reptértől. Arra is hamar rájövünk, hogy az idő a malájoknál kevésbé kötött, a 60 perc lehet sokkal több, de sokkal kevesebb is. Kicsivel több, mint fél óra alatt a szállodánál vagyunk.

Este fél 5 körül lehet. Itt korábban sötétedik, már szürkület van. A látvány egy kicsit most is a magyar őszies estékre emlékeztet. Sebaj, a környék úgysem tűnik túl turistabarátnak. Egy sok-sok emeletes 4 csillagos szálloda emelkedik ki a nyomor kellős közepéből. Ez még nem a kínai városrésze Kuala Lumpurnak, de akár az is lehetne. Több magas szállodát, és bevásárlóközpontot lehet látni a környéken, a szegénység, a helyi evős helyek, és lakóházak fölé tornyosulva.

Kuala Lumpur két arca

Átsétálunk a közeli bevásárlóközpontba pénzt váltani. Itt és ekkor szembesülünk először a kettősséggel, ami jellemzi Ázsiát. Szegényes, koszos, büdös sötét utcákon átvágva, – amik egyébként helyi étkezdék, és nyüzsögnek a helyiektől, – átérünk a tiszta, igényes, kivilágított bevásárlóközponthoz.

Csak pár utcányira van a szállásunktól. A boltok jellege, a márkák és az árak többnyire azok, amik itthon is megtalálhatók.

Pénzt váltunk, itt kedvezőbb a váltási árfolyam, mint a reptéren. Majd adaptert keresünk. Itt máshogy néz ki a konnektor, nem kompatibilis a mi dugóinkkal, ezért van szükségünk egy adapterre.

Nehezen találunk, bejárjuk a felső szinteket is, ahol vannak olyan részek, amik akár a pláza kütyüs piaca is lehetne. Egy Media Markt nagyságú területet kell elképzelni, de nem egy boltról van szó, hanem sok kis pultról egymás mellett, mindenhol telefont árulnak, telefont szervizelnek, telefonkiegeszítőket lehet kapni, meg mindenféle más kütyüt. Nem lehet úgy elsétálni a pultok között, hogy ne szólítsanak le, ne kérjék, hogy nézzük meg a portékájukat, vagy ne ajánlják fel az iPhone 5-öt kedvező áron. Végre valahára találunk egy pultot, ahol adaptert is kapunk. A legjobb fajta, a világ összes dugójával kompatibilis…, az eladó szerint. 🙂 Az árát sokaljuk (hiszen azt mondják, alkudni itt is érdemes 🙂 ), ahhoz képest, hogy Ázsia állítólag olcsó. 99 ringgitért árulják (67 forint 1 ringgit), és sikerül 85 ringgitre lealkuldni. Lejjebb nem megy az árban a fiatalember. Majd amikor a garanciára rákérdezünk, ír nekünk egy fizetési bizonylatot, amire bár 85 ringgitet ír, csak 78 ringgitet kér el tőlünk. Itt szembesülünk először azzal, hogy Malajziában nem csak az időhöz állnak rugalmasan, hanem a számokhoz is. Ha mondanak egy számot, az nem biztos, hogy akkor is annyi lesz, amikor fizetésre kerül a sor. A logikát sajnos utazásunk végéig nem sikerült megtalálni. Ha valaki érti ezt, szóljon! 🙂

Ezzel hazasétálunk, vacsora idő van. A választék svédasztal jellegű. Előétel, fő fogások, desszertek, gyümölcsök, minden ki van téve, és bármiből lehet választani. Persze, hogy várva vártuk a vacsorát, és nem csak a hosszú út miatt! Ez az első étkezésünk Ázsiában, ahol végre szembesülhetünk a helyi ízekkel, színekkel, formákkal… Az utazásaink bizony sokszor átcsapnak gasztroturizmusba… igen, szeretünk enni… 🙂

Bőséges a választék az ételekben. A főételekből sokat megkóstolunk, az egyik kedvenc a fenti édes-savanyú szószban készült hal lett. Az édes-savanyú szósz hasonló az itthoni kínai étkezdékben kapható szószokhoz.

Engem leginkább az édességek csábítottak, legalábbis addig, amíg megkóstoltam őket 🙂 .

Dekoratívak, színesek, szépek és gusztusosak. Az ízük közelebb áll a semlegeshez. Se nem édesek, se nem sósak. Nincs domináns fűszerezés. Többnyire rizsnyálkából készülnek, amit talán a zselatin állagához lehet hasonlítani. A szemnek nagyon kellemesek.

Kóstolunk egy helyi sört is. Maláj tigris. 🙂 Egyszerű ízű, könnyű, lágy sör, alig keserű.

Vacsora után a szálloda 3. szintjén, ahol a vacsorát is elfogyasztottuk, megnézzük a kilátást. Ott található egy nagy nyitott közös terasz medencével.

Az esti fények, színek, hatalmas, kivilágított épületek más képet mutatnak a városról, mint világosban. Jó ott állni, és nézni a kilátást.

A szemben lévő sok-sok szintes bevásárlóközpont egyik szintjén beltéri vidámpark nyüzsög az emberektől. Szombat este van. A nyüzsgés és bulizás ideje.

Még nincs kedvünk Párommal visszavonulni, lefeküdni, inkább sétálunk egyet a környéken.
Két napot vagyunk csak a városban, igyekszünk tehát minél többet látni. A sétát végül rövidre fogjuk. Egy darabig megyünk a fő utcán, ahol a szállodánk is van.

Az éjszakai élet bár nyüzsgő, a látvány kevésbé tűnik bizalomgerjesztőnek, óriási a kosz, kellemetlen szagok terjengnek, és az épületek, amik lakóépületeknek tűnnek, szegényesek, romosak, koszosak.

Ez volt az első élményünk a kontrasztról: nyomor- gazdagság kéz a kézben, egymás mellett. A 3. emeletről nézve, az esti fényeket, a magas kivilágított épületeket figyelve a szegénység és a nyomor nem volt szembetűnő. Ahhoz, hogy ezt lássuk, ki kellett menni az utcára.

Az éremnek két oldala van. Hiszek abban, hogy mindig legyünk kíváncsiak, nyitottak, kritikusak, és nézzünk meg többféle valóságot. Mert így kapunk teljes képet.

A „nyitott” szó jelentéséhez nálam egy nyitott ajtó képzete társul. Olyan, amit könnyen, minden nehézség nélkül lehet nyitni. A „szabad” ugyanezt jelenti. Ha valaki nyitott és szabad, akkor egyre több új gondolatot képes magába fogadni, és ez egyre több energia kifejtésére készteti. Ez mind mások felé árad, s ily módon segít rajtuk. Ez igen hasznos és szükséges, különösen manapság. (Tendzin Gjaco)

A másnap tele lesz izgalmakkal, és megnézzük Kuala Lumpurt részleteiben. 🙂