Olaszország az a hely, ahol még az is szerelmes lesz, aki azt sem tudja mi az, és soha nem érezte.
Olasz barátaink szerint a „n-o-sz-t-a-l-dzs-í-a” egy betegség. Tünetei a lehangoltság, fáradtság, oka pedig a múltban élés.
Én most mégis visszarepülök a múltba kicsit, és felidézem kedvenc szerelmes csészéim történetét.
10 éve, fél évet éltem az olaszok között ösztöndíjasként.
OLASZ + SZERELMES csészék 🙂
Két olyan szó hangzott el most, amikről már biztosan valamilyen nagy, rózsaszín, szenvedélyes szerelmi történetet látsz magad előtt: a szőke nő szerelmes lesz egy olaszba, és csodálatos napokat töltenek együtt.
De nézzük, mi is a csészék története?
Napsütés, madárcsiripelés reggelre ébredtünk Udinében, egy észak olasz városkában.
Helyesbítek. Napsütéses, harangozós reggel volt az igazából. Mint minden reggel. Nem sokáig bosszankodtam azon, hogy már hajnalban harangoznak, hamar megszerettem, és megszoktam, mert az ÉLET-re emlékeztetett. Arra, hogy a város ébredezik, az utcák megtelnek emberekkel. A nyüzsgés és beszélgetések hangjai egyre erőteljesebbek lesznek.
Valentin napra ébredtünk, és programunk is volt. Mindjárt leleplezem a titokzatos többeszám első személy használatának okát, de előbb megemlítem, hogy NEM, nem volt párom. Egyedül voltam. Olaszországban, a dolce vita, az édes élet, a szenvedély és a szerelem országában, EGYEDÜL. PÁR NÉLKÜL.
De nem voltam szomorú. Nem volt párom, mégis minden percben szerelmes voltam:
a kis macskaköves utcákba, a kávé illatába, a cappuccino tejhabjába, a tésztába, a hangosan telefonáló olaszokba, a terekbe, a szép ruhás kirakatokba, az elegáns nőkbe, a színekbe.
Szerelmes voltam az életbe. Szerettem élni.
Visszakanyarodva a reggel ecseteléséhez, felébredtünk, és irány az állomás, hogy meglátogassunk egy környékbeli, édes városkát, Palmanovát. Barátnőmmel. Egy középiskolás, szeretett barátnőmmel, aki meglátogatott azokban a napokban.
Látod, nem voltam egyedül. 🙂 Velem volt egy szeretett barátnőm és Olaszország. A nap sütött, és kirándultunk. Kell ennél több a boldogsághoz? 🙂
Palmanova jellegzetessége, hogy egy erődváros, és a mai napig megőrizte szabályos, 9-szögletű alaprajzát.
A Velencei Köztársaság rendelte el az erőd felépítését, a török és a Habsburg terjeszkedés megakadályozásának céljából. A velenceiek elképzelése egy hatalmas kiterjedésű támaszpont kiépítése volt, a terv viszont kudarcba fulladt. Erről ma már csak a túlzott méretű főtér árulkodik.
A város a zöld mező közepén, sík vidéken terül el. Építésekor az ott állomásozó katonaság mellett iparosoknak, kereskedőknek, földműveseknek kellett volna odatelepülni, de senki nem akart ott lakni. Így végül elítélteket telepítettek oda, akik kegyelmet és ingyen lakóhelyet kaptak, azzal a feltétellel, hogy ott maradnak.
A város a mai napig nélkülözi a nyüzsgő, hangos olasz városok jellemző hangulatát, sokkal inkább katonás jellegű és hangulatú. Surgárirányú utcák, koncentrikus körök, széles és egyenes utcák. Az utcák végén váruskapuk.
A katonai hangulatot erősítik a várost védő vizesárkok és a sáncrendszer is.
Ha arra gondolsz, hogy ez nem a legromantikusabb helyszín Valentin napra, akkor a város képei adhatják ezt a benyomást.
Viszont amit mi éreztünk akkor és ott, az a főteret beterítő kávé illata volt. Miután megérkeztünk a busszal a városba, rögtön beültünk egy kávézóba. Cappucino és péksütemény lett a második reggelink, vagyis inkább tízóraink.
Február ellenére kellemes, tavaszias napban volt részünk, de azért még nem volt meleg. Sokat sétáltunk, bejártuk az egész várost, sőt a városon kívüli sáncrendszernél is fotózkodtunk.
Hát lehet ennél szebb egy nap? Amikor szeretett barátnőddel vagy, nagyokat nevettek, jókat beszélgettek? 🙂
Hazaút előtt betértünk egy ajándékboltba körülnézni. Onnan származnak a szerelmes csészék. Azzal a gondolattal vettem meg őket, hogy
„Nem baj, ha most Valentin napon egyedül vagyok. Attól még megajándékozhatom magamat valamivel. Mert az első és a legfontosabb az, hogy magamat szeressem.”
A csészék azóta is arra az érzésre emlékeztetnek, hogy akkor és ott arról álmodtam, hogy találok egy férfit, akivel vasárnap reggelente ebből a csészéből isszuk a kávét.
Az ezt követő években sokszor elővettem a csészéket, ittam az egyikből egy finom kávét, és elképzeltem, hogy milyen boldog napsütéses vasárnap reggeleink lesznek életem férfijával.
A sors fintora, hogy életem férfiját azóta megtaláltam, de nem szereti a kávét. 🙂
