Ki akarsz futni a világból. Nem tudsz tovább a rendszer része maradni. Nem bírod elviselni az állandó színjátszást, hogy mindig valakinek jópofiznod kell. Vagy olyat mondani, amit nem is úgy gondolsz, és utána szembeköpnéd magad.
Minden, ami napi szinten történik veled, az önmagad iránti utálatodat és megvetésedet erősíti.
Közben a szellemi kizsigereltség után hazamész, és már nincs erőd magadra, a szeretteidre, a mozgásra, a háztartásra, a főzésre, és bármilyen építő jellegű tevékenységre.
Vacsorát összedobva, Netflixet nézve telefongörgetéssel elalszol az ágyban.
Ez az üresség olyan szomorú valóság, amiből muszáj kiszakadni. Valamikor elérkezik az a pillanat, amikor ráébredsz: ez a szerep, amit játszol, nem a tiéd. Ekkor jön a kérdés, amely elől sokáig menekültél: ki az, aki valóban te vagy?
A férjemmel nemrég két színházi előadáson is jártunk, és nem tudtam nem észrevenni, hogy a blog „IDE TARTOZOM’ világának központi kérdései mindenhol ott vannak. Az Úri Muri és a Mágnás Miska is máshogy, de bemutatta azt, hogy az útkeresés és hovatartozás dilemmája örök.
A társadalmi szerepek börtöne
Móricz Zsigmond Úri Muri-jában egy világ tárul eléd, ahol a hagyomány és társadalmi kötelezettségek uralják az egyének sorsát. Ahogy a főhősök küzdenek, hogy megtalálják az értéküket ebben a szigorú rendszerben, úgy érezheted, mintha téged is belepréselnének egy olyan formába, amely nem a tiéd. Talán te is megérted ezt a feszültséget, amikor a munkahelyeden, a családod körében, vagy akár a közösségi médiában igyekszel megfelelni. Ez a vágy az önmegvalósításra ott van minden emberben, mégis gyakran éppen azok az elvárások törik össze, amelyek szabad utat ígértek.
„A mi fajtánknak, az embernek, mindig nagy az akarata, de a szíve félénk marad.”
– olvasod Móricz szavait. És igaz, hogy az akaraterő sokszor kevés. Az igazi kérdés az, mered-e követni azt a belső hangot, a belső iránytűdet, amely elnyomottá válik a külvilág zaja alatt.
Az útkeresés iróniája
Kálmán Imre Mágnás Miska-ja ezzel szemben ironikusan mutatja meg, hogyan játszik mindenki szerepet ebben a világban. Az osztálykülönbségek nevetségessé válása emlékeztet arra, hogy a külső elvárásoknak való megfelelés valójában nem más, mint illúzió.
„Nem az számít, hogy minek látszol, hanem, hogy ki vagy valójában.”
– üzeni a darab. Talán nevetsz a karakterek helyzetén, de belül pontosan érzed: amit a világ rád akar erőltetni, az nem a te igazságod. Csak egy felületes máz, egy látszat, amely mögött nincs valódi önazonosság.
Az önazonosság kérdése: akkor és most
Az önazonosság keresése nem újkeletű vágy, és ebben a két műben is központi kérdések ezek. Már a régi világ is bőven szolgált kihívásokkal e téren. Az egyén keresi, hogy hol talál otthonra, mitől válik értékessé, és vajon mennyire valódi az az identitás, amit magára ölt.
Mindkét mű, – az Úri Muri és a Mágnás Miska is, – mélyen beavat abba a feszültségbe, amely akkoriban az egyéni vágyak és a szigorú társadalmi elvárások között húzódott: a kötelességtudat, a hagyományok, a társadalmi hierarchia mintha falat emelt volna az egyén és saját belső igazsága közé.
Viszont a modern világunk sem mentes az útkeresés és önazonosság körüli kérdésektől, hiába változott sok minden. Ma már nem a társadalmi osztályok és származás szabják meg az egyén helyét, hanem az önmegvalósításról alkotott idealizált kép, a folyamatos sikerhajhászás, és a közösségi média által kreált identitás. A globalizáció és a digitalizáció talán több szabadságot ígér, de ezzel egyidőben meg is foszt a belső iránytűtől. A lehetőségek tengere, amely eleinte felszabadítónak hat, a gyakorlatban gyakran éppúgy börtön, ahogy régen a kötelességek hálója az volt.
A modern világ, miközben felszabadít, új típusú börtönbe zár.
Mindannyian látjuk, hogyan tűnik el a társadalmi elvárások és szerepek közé szorított egyéni identitás. A modern ember belső iránytűje, amely korábban talán a családi és közösségi kötelességeken alapult, mára széttöredezett. A karrier, az egyéni siker és a közösségi média hajszolja a független énkép megalkotását, ám az emberek gyakran inkább elveszítik, mintsem megtalálják magukat ebben az új világban.
A Mágnás Miska és az Úri Muri egyaránt megmutatják azt a belső konfliktust, amit a társadalom és a magánszféra elvárásai váltanak ki az egyénből. Bár a hagyományok ma már nem szorítanak olyan merev keretek közé, mint egykor, helyüket átvették az új elvárások: hogyan váljunk önazonossá, és hogyan érjük el azt a folyamatos szakmai és személyes növekedést, amit a világ ma elvár. És miközben egyre több lehetőség kínálkozik arra, hogy megtaláld önmagad, ezzel egy időben az önazonosságot fenyegető bizonytalanság is nő. Ma már senki nem mondja meg pontosan, hova tartozol, de talán pont emiatt nem találod a helyed.
Hova tartoztunk, hova tartozunk?
A belső otthonra találás kérdése időtlen; akár a régi, akár a modern világban élünk, a mélyebb kapcsolódás keresése örök emberi vágy marad. A Mágnás Miska humorán keresztül mutat rá az osztálykülönbségek nevetségességére, míg az Úri Muri drámaiságával tükrözi a belső küzdelmeket, amelyek minden ember életében ott lapulnak.
Mindkét történet üzenete ugyanaz: az igazi hovatartozás nem helyhez, státuszhoz, vagy sikerhez kötött. Az identitás kérdése mélyen emberi és egyetemes; belső útkeresés abban rejlik, hogy megtaláld a helyet, ahol végre otthon érezheted magad, ahol őszintén mondhatod, hogy „ide tartozom.”
Akkor mi a megoldás ebben az útvesztőben?
Régebben sem volt könnyebb megélni a vágyakat, ma sem. A közös pont az, hogy a külvilágból jöttek és jönnek ma is az akadályoztató tényezők: elvárások, meg kell felelni, bőség zavara a lehetőségekben.
A megoldás belül keresendő. Nevezzük önismeretnek, ami nemcsak egy ma divatos szó vagy elvont eszme, hanem a belső iránytűd, amely nélkül könnyen eltévedsz a külvilág elvárásainak útvesztőjében. Ha nem tudod, ki vagy valójában, mások fogják megmondani – de ezzel mind távolabb kerülsz attól, aki valóban lehetnél.
Az önismeret az a belső térkép, amely segít meglátni az igazi vágyaidat, megérteni a határaidat, és választ adni arra a kérdésre, hogy mitől érzed magad otthon a saját életedben. Amikor a külső zaj túlságosan hangos, az önismeret az, ami visszavezet az alapokhoz. A világ elvárásai nem fognak eltűnni, de az igazi kihívás nem az, hogy ezeknek megfelelj, hanem hogy kapcsolatot találj azzal a személlyel, aki ezek mögött a szerepek mögött van. Ne add fel az önmagaddal való találkozást, és ne hagyd, hogy a zaj elnyomja a belső hangodat. Minden nap szánj időt arra, hogy visszatérj önmagadhoz, akár csak néhány csendes perc erejéig – mert az igazán fontos kérdésekre a válaszok benned vannak.
További hasznos tudásanyagok, cikkek tőlem, ha további információkat és útmutatást keresel a témában.:
Néhány régi blogcikkem az útkereséssel kapcsolatos megéléseimről:
- Kell-e világgá menni a boldogságért? (2018-ból, ami már sok éve volt, és szépen mutatja, hogy milyen utat jártam be.)
- Az önmegvalósítás és az önfejlesztés veszélyes, nincs rá szükséged
- Hogyan segít az intuitív tervezés legyőzni a maximalizmust és az önostorozást?
- Már nem itt kellene tartanom: kóros hasonlítgatás
Ezek segítenek további nézőpontokból rálátni az útkeresés témára.
Elérhetőségek
Ha bármilyen kérdésed van, vagy segítségre van szükséged, lépj bátran kapcsolatba velem itt: csilla@inczecsilla.hu
Közösségi Média
Ne felejts el követni a közösségi médiában is további írásaimért, gondolataimért, meglátásaimért:
Ha pedig szeretnéd, hogy együtt dolgozzunk az önismereti utadon,
Tarts velem, hogy hazatalálj önmagadba, ahova tartozol.