Volt egy törzshelyünk, egy kedves kávézó, a nyüzsgő, macskaköves utcák találkozásánál, az árkádok alatt, pálmafákkal körbevéve, napernyőkkel védve. Egy kávézó, ahova nem csak mi jártunk rendszeresen. Egy öregúr mindig ott ült, egy félreeső asztalnál, és írt, barna bőrkötésű füzetbe, mi pedig találgattunk: „Vajon könyvet ír? Vajon professzor?” A kávézóval szemben lévő városi könyvtár miatt a […] Read more…