• Facebook
  • Pinterest
  • Instagram
  • Threads
  • Email
– Embodiment Coaching

Incze Csilla | Útkeresés után hazatérés

  • Bemutatkozás
  • Blog
    • Önismeret, Hovatartozás és Életcél
    • Intuíció és Tervezés
    • Introvertáltak és Személyiségfejlődés
    • Munka, Karrier és Pénzügyek
    • Spirituális Fejlődés
    • Generációs Kihívások és Társadalmi Kérdések
  • Coaching és Mentoring Programok
Home » Slider » 

június 14, 2018 | bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • « Előző bejegyzés
You may also like
    Csilla | Női Testtudat Coach • Embodiment Coaching

    csilla.incze

    🌀Ha túlteljesítő nőként valami más hív
    🦋 Fejvezérelt működés helyett → testvezérelt élet
    🟣 Kapcsolódnál a rejtőzködő vágyaiddal?⇣

    Így indul a reggel 😎🌞 - nálam. És nálad? Így indul a reggel 😎🌞 - nálam.
És nálad?  ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎
Embodiment | Vágymunka | Testtudatosság | Trauma-tudatos önismeret | Maszkulin–feminin energiaegyensúly | Fejből a Testbe
    Tényleg erre vágysz? De tééényleg, úgy igazán, mélyen, legbelül? Vagy csak mások vágyait gyúrtad össze saját vágyaddá (szüleidét, legjobb barátnődét, a Pinterest gyűjteményedét)?  Elég jól ismerem ezt az utat, ezért saját tapasztalatból meséltem neked, ha te is:
⚛︎ sokat agyalsz azon, mit is akarsz igazán
⚛︎ vagy már tudod, hogy mit akarsz, de valami mégis visszatart

⚛︎ ⚛︎ ⚛︎
Embodiment | Vágymunka | Testtudatosság | Trauma-tudatos önismeret | Maszkulin–feminin energiaegyensúly | Fejből a Testbe
    A 10+ év Project Managerként működés olyan er A 10+ év Project Managerként működés olyan erős identitásommá vált, hogy az életemet is projektként kezeltem. Sokáig nem is volt ezzel gond, hiszen mindent az irányításom alatt tartottam, plusz rendkívül felkészült voltam, mindenre tudtam a választ, és közben folyamatosan képeztem magam.  A hobbijaim projektté váltak. Minden projektté vált, ami a projektes világban azt jelenti, hogy van egy cél, és van valami, amit "le kell szállítani" az eredményhez. Vagyis ez egy célorientált, teljesítmény-és cselekvésorientált működésmód, amiben az idő csakis lineáris, és ha esetleg fel is merülnek kockázatok, egy jól felkészült nő azokat is mitigálni tudja: számol, kalkulál, elemez.  Ez a nő, aki így él, így működik, abszolút maszkulin energiából működik, sőt abból túlműködik-túlkompenzál. Mert a benne élő feminin energia valaha sérült, és a maszkulin energia köré vont egy páncélt, és kialakult egy állandóan aktív védelmi rendszer.
Tehát ez a nő túlműködő maszkulin energiából cselekszik, abból mozdul, mert elveszítette a kapcsolatot a saját nőieségével, a saját testével.  Látom, hogy ezek a nők mekkora tagadásban élnek, mert mutatják, hogy ez nekik így jó, ők így elégedettek az életükkel. Nem akarom őket erővel felébreszteni, ezért azokhoz szólok, akik érzik ott mélyen belül, hogy van egy másik út is, és valamit keresnek, csak nem tudják, hogy mit.  Olyan nőkhöz szólok, akik elfáradtak az állandó túlteljesítésben, de nem ismernek másik utat.  Olyan nőkhöz szólok, akik kilépnének már az állandó kontroll és mikromenedzselés illuzórikus biztonságából, és megnéznék, hogy kik lennének ők mindezek nélkül  Nem akarok megjavítani senkit, mert ez az út nem arról szól. 
Ez az út arról szól, hogy kísérlek, miközben kiépítünk egy biztonságos kapcsolatot a testeddel, és tapasztalni fogod, hogy a túlműködő maszkulin energia elkezdi letenni a páncélt, és a háttérbe vonult feminin energia elkezd előre lépni, hogy majd a maszkulin energia kezét nyújtsa a feminin energiának, és majd egymás mellett fognak állni, és nem ellenségként és riválisként tekintenek egymásra. Már nem harcolni fognak egymás ellen, hanem egymás mellé lépve partnerségben fog mindegyik a saját erejére építeni működni. ꥟
    Egész nyáron “játszani” fogok. Június volt Egész nyáron “játszani” fogok. Június volt a bemelegítés. 🌞  Sok-sok játékos pillanatot nektek is!🙃
    Ezek csak hirtelen leírt reggeli gondolatok. Kom Ezek csak hirtelen leírt reggeli gondolatok. 
Komolyabban is bele lehetne menni a témába. 

De egyelőre most csak felszínesen kapargattam, mert jobban érdekel, hogy nektek mik a tapasztalataitok?
    Belefutottam már párszor abba, hogy a mentorált Belefutottam már párszor abba, hogy a mentorált-coacholt azért akart a találkozó végén dícsérni engem, mert megszokta a “kedves-szorgalmas jókislány” működést. Igen, őszintén és szívből mondta, és jól esett hallanni, de megbeszéltük, hogy ezek az alkalmak róla szólnak, nem kell mindenáron visszajelzést adnia, megfelelnie. Éreztem, hogy egy nagy tehertől szabadult meg, és egy nagy adag feszülés távozott belőle.  Saját tapasztalat, hogy volt idő, amikor annyira megfelelési kényszeres voltam, hogy akkor is megcsináltam a házi feladatot, amit a Segítő adott, amikor egyáltalán nem esett jól. Vagy akkor is bólogattam és mosolyogtam, amikor nem esett jól, csak, hogy örüljön a másik oldal. Vagy belementem a találkozón olyanba, amitől a testem kiabált, de a coach nem vette észre. Sőt, hízlalta a máját, hogy milyen ügyesen teljesítek.  Ha túlteljesítő üzemmódban működsz, és közben szorgalmas vagy, szeretsz megfelelni és túlzottan kedves lenni, akkor ez az írás neked szól. Nem a te feladatod növelni a Segítőd önbizalmát. Erre megvan az ő saját platformja.  Nekem is van coachom, mentorom, szupervízorom, szakmai közösségem, ahol kapok visszajelzést, tükröt, és lehetőséget a szakmai tisztánlátásra és fejlődésre.  Ez fontos, mert olyan időszakot élünk, amiben az idegrendszer egyre terheltebb, és ezért fontos jól beosztani az energiákat.  Figyeld, hogy mikor bólogatsz, mosolyogsz, de nem esik jól. Ha érzed, hogy befeszül a tested, jelezd.  Ha pedig a kísérő oldalon ülsz, figyeld a másikat, hogy ne a te bizonytalanságod csökkentése legyen a (nem kimondott) fókusz.
    Ez a testből tervezett élet. Ahol nem sodródsz Ez a testből tervezett élet. 
Ahol nem sodródsz, hanem érzékeled az irányt. 
Ahol nem sietsz, mégis haladsz.
Lassabban? Még azt sem mondanám. Sokkal hatékonyabb vagyok, amióta úgy élek, hogy nem akarok hatékony lenni.  A tested tudja, mikor van itt az idő.
Csak hagynod kell, hogy ő vezessen.
    Állandóan azt halljuk, hogy lépj ki a komfortzónából. De mi van, ha pont az visz félre? Mi van, ha a tested nem véletlenül nem akar mozdulni?
    Akkor a Google már megoldotta volna a kiégést. Akkor a Google már megoldotta volna a kiégést. 
És az AI megtanította volna, hogyan legyünk boldogok.  De a fej nem tudja megoldani azt, amit a test él meg.  Ez a legnagyobb tanulság, amit az embodiment útja eddig tanított nekem. 
Hogy a trauma nem gondolat. A vágy nem gondolat.  Ez nem mindfulness. 
Nem “figyelek a testemre” gyakorlat. 
Ez az, amikor nem kívülről figyelem a testem, hanem belülről érzem magam. 
Amikor nem tudatában vagyok a testemnek, hanem újra az vagyok.  Mert amikor eltávolodunk a testünktől, 
eltávolodunk egymástól is. 
Eltűnik a kedvesség és a belső iránytű is.  És közben nem értjük, miért nem működik semmi normálisan.  Pedig a test nem akadály. Nem furcsa. Nem veszélyes. 
A test: otthon. (Energia)forrás. Tudás.  A legmélyebb testtől való elidegenedés akkor történik, amikor elkezdjük kívülről nézni a saját testünket. 
Mintha az csak egy tárgy lenne. Egy működtetni való eszköz, amit etetünk, mozgatunk, bogyókkal tömünk, hogy szolgáljon bennünket.  De a test nem tárgy.  Az embodiment nem azt jelenti, hogy figyelek a testemre. 
Hanem azt, hogy újra benne lakom. 
Nem úgy, mintha lenne egy testem. 
Hanem úgy, hogy én vagyok a testem.  A test nem egy “agyat szállító tétlen taxi”. ¹
Nem valami, amit utasítok vagy kielemzek és mikromenedzselek. 
Hanem az a közeg, ahol minden megtörténik velem, ha hagyom és figyelek.  Ez nem elmélet. 
Ez visszatérés a testedhez, a testedbe.  ——
¹ - A kifejezés tőle származik: Francis Briers
    “Kérem vissza a maszkulin struktúrát, előreg “Kérem vissza a maszkulin struktúrát, előregondolkodást, tervezhetőséget és garanciát. Újra kockázatokkal akarok számolni és elemezni, mert ezt az utat ismerem, ez az út a biztonságos.” - mondtam.  “Nem akarok túl sokat érezni, nem akarok túlérzékeny lenni, hiszen már olyan szépen legyőztem ezt gyerekként.” - mondtam.  “Nem akarom meghallani azt a sok mindent, ami ott zajlik a testemben.” - mondtam.  Hát ilyen volt, amikor megérkeztem a testembe, és elkezdtem őt meghallani. Huh, megijedtem, tényleg. Nem volt mellettem senki, aki kísérjen, és magyarázza, hogy mi történik velem.  Ne aggódjatok, mostmár mögé tettem az elméleti keretrendszert is, visszafejtettem, hogy velem mi történt, az egyik legkomolyabb “embodiment” képzésre is beiratkoztam, hogy ezt továbbadhassam. Úgyhogy minden sínen van.  Csakhát volt ott az az időszak, amikor a sötétben tapogatóztam. ( - helló sok-sok csenddel kapcsolatos poszt, amiket kitettem mostanában, miután már megértettem, korábban mi történt - )  Most megint összeírtam pár pontot a “FEJBŐL A TESTBE” folyamattal kapcsolatban.  Emlékeztető magamnak, és kapaszkodó nektek is.  Hajrá-hajrá, jó dolog ez, érdemes megtapasztalni.💜 
- Csilla
    Szomatika, idegrendszer, “embodiment”.
Nagy Szomatika, idegrendszer, “embodiment”.
Nagy szavak. Kutatják, tanítják, rendszerezik.  Én is tanulom. Plusz használom.
Közben meg egyre jobban látom:
“dehát ez valójában az örökségem”.  A nagymamám nem hívta testtudatnak, amikor kézzel gyúrta a kenyeret.

Nem mondta, hogy “szabályozom az idegrendszerem”, amikor kapálta a földet.
De tudta, mit csinál. 
Mert figyelt és megtapasztalta, hogy az érintés, a mozdulat, az ismétlés: ezek mind valamit belül kisimítanak.  Nem a szavaktól gyógyulunk, hanem attól, amikor a test úgy érzi, “itt vagyok veled, neked, figyelek”.  Talán nem is olyan bonyolult ez az egész élet nevű játék.

Csak valahol útközben elveszett a recept.  ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎  #szomatika #embodiment #testemlékezet #idegrendszer #önmunka #belsőbiztonság #túlteljesítő #nőiút #testtudatosság #fejbőlatestbe
    A csend, ami nem elnémít, hanem megnyit. Amikor A csend, ami nem elnémít, hanem megnyit.  Amikor kísérlek a folyamatban, akkor a csenddel is megismerkedünk. 
Mert van az a csend, amikor elhalkul a fej, és már nem pörög, nem agyal, nem elemez, nem gyártya a különböző szcenáriókat, nem számol kockázatokkal, nem kalkulál.
Mindent meg akar érteni.
És én értem őt.
Mert én is ott voltam.  Ezért nem edukálok, hanem onnan közelítek, hogy a túlpörgött nőnek, aki ebben a teljesítményorientált modern világban él, nem kell több információ, nem kell több tudás. 
Ezért nem beszélek először arról, mit jelent idegrendszeri szinten a lelassulás vagy a szomatikus élmény.
Mert a túlteljesítő nőnek nem kell több elmélet.  Ennek a nőnek már testi megtapasztalás kell.
Az kell, hogy ki merjen szállni a fejéből, és biztonságban beleengedje magát a testébe.  Ez az a csend, amit én is megtaláltam.  Ez egy olyan csend, amibe önszántadból lépsz, nem pedig menekülésből vagy veszélyt észlelő reakcióból.
Ez a csend lesz az a szakrális tér, amiben meg lehet merítkezni, fel lehet töltődni, és mélységeket lehet megélni.
Ez a csend már nem félelmetes, nem fáj.  A testem vezetett oda az illatokon keresztül.
Fejben nem értettem, hogy mi történik. Hónapokon át csak engedtem, hogy vezessen a testem, meséljen, mutassa az utat.  És ebben a csendben elkezdtem meghallani a vágyaimat.
Leválni régi szerepekről, új döntéseket hozni, új identitásba érkezni.
Ebben a csendben, amibe annyira sok évig csak belemenekültem.
Ez a csend a nyugalom szigetévé vált, ahonnan meg mertem mozdulni.  Most már tudom, mi ez.
Szomatika. “Embodiment”. Testi tudás. Testi megtapasztalás és bölcsesség. Nem elmélet, hanem az út, amikor a tested előbb válaszol, mint a fejed.

És ez az, ami köré most újraépül az oldalam és a kísérésem is.
Ezért ez az írás nemcsak rólam szól, hanem arról a belső téről, amihez te is visszatalálhatsz.  A fejből a testbe vezető út csendben kezdődik.  ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎  🦋 Ha ez a csend ismerős, vagy épp ismeretlen, de hív, akkor valószínű, hogy te is pont ott vagy, ahol én voltam. 
🟣 Írj nekem, és átbeszéljük, hogy hogyan tudlak kísérni.
    Egy 16 éves tinilány mellett ültem a vonaton. Éreztem, hogy szorong, elbújna az iskolástársai elől. Önmaga elől is. Szemét lesütve, félénken fogadta, hogy köszöntem neki, láthatatlan mosollyal a szája sarkában.  Eszembe jutott róla az, hogy 16 évesen én is ilyen voltam.  Csendes és félénk.  10+ éve kezdtem el kutatni a témát, először a személyiségtesztekkel csendesnek beazonosítva magamat, majd másokat.  Volt, hogy megnyugvást hozott a magyarázat, de többnyire inkább kérdéseket vetett fel.  Biztos, hogy csendes típus vagyok?
Miért a csendet és visszahúzódást választom?
Mélyen miért vágyom mégis közösségre, kapcsolódásra? Áh, ez csak a jobb napjaimon fordul elő…  Aztán jöttek a különböző módszerek, eszközök, megközelítések, és mindegyik hozzátett a teljes képhez, de nem adott egyértelmű magyarázatot.  A szuperérzékenységemet betudtam a sok víz elemnek az asztrológiai képletben.  A ráhangolódó képességemet a Human design-os Projektorságomnak.  A csendességemet, megfigyelő-analizáló és visszahúzódó hajlamomat csak egyszerűen az INFJ személyiségtípusomnak.  Látszólag megnyugodtam, és éltem tovább az életemet, identitásomat a fentiekre építve.
Így választottam társaságot, munkát, hobbit, tanulási-fejlődési lehetőségeket.  Aztán jött egy mélypont, ahol kukába dobtam mindent, amit megtanultam magamról. Ez a kulcsó: “megtanultam”.
Rengeteg mintát, programot, működést szedtem fel utam során, mint mindannyian.  Az egész megkérdőjelezésével új részeimet találtam meg, olyan vágyaimat, amik már nem arra épülnek, hogy mi a személyiségtípusom, asztro vagy HD képletem, vagy szuperérzékeny vagyok-e.  Elkezdtem kapcsolódni a testemmel, és nem fejből (-túlagyalva, túlelemezve, kalkulálva és túltervezve-túlbiztosítva) élni.  Elkezdett hirtelen változni körülöttem minden, mindenki. Az, hogy mit szeretek, miben vagyok jó, olyan egyértelmű lett.  Persze arra is megkaptam a választ, hogy tényleg csendes vagyok-e.
Igen, ha szabadon a csendet választom, nem pedig tanult reakcióként, miközben testem megfeszül, cipeli, fájlalja a csendet.  Te is csendes típus vagy?
    Több, mint egy évtizede dolgozom nagyvállalati Több, mint egy évtizede dolgozom nagyvállalati környezetben projektmenedzserként, nemzetközi csapatokat vezetve. A karrierem során megtanultam rendszerekben gondolkodni, nyomás alatt működni, és embereket koordinálni.
Közben pedig éreztem, hogy az igazi átalakulás nem a táblázatokból indul, hanem belülről, a testben, az érzelmekben, a lélek mélyén.  Az utam az angol–olasz szakos diplomától, nyelvi és kulturális mintázatok vizsgálatán át vezetett a test nyelve felé, ahol már nemcsak szavakkal, hanem érzékeléssel, illatokkal, ritmusokkal, ciklusokkal dolgozom. 
Coachként, mentor-kísérőként és fitoterapeutaként támogatom azokat, akik vissza akarnak találni önmagukhoz.  Az én világomban az önismeret nem öncélú, hanem hazatalálás. Egy folyamat, ahol lefejtjük a ránk rakódott rétegeket, hogy újra érzékelni tudjuk, hogy mit üzen a test (- mert mesél, méghozzá sokat), mire vágyik a lélek, mi is a mi saját ritmusunk.  Dolgozom illatarcheológiával (az illatok és emlékek mélyen testbe írt kapcsolataival), spirituális személyiségprofilozással, archetípusokkal.  De a legfontosabb számomra nem az eszköz, hanem az ember.
Hiszem, hogy ebben a régióban - itt, Közép-Kelet-Európában, ahol a testtel való kapcsolat évszázadokig elnyomott volt, és a sebezhetőség szégyen – eljött az idő, hogy újra kapcsolatba lépjünk önmagunkkal.  Azokhoz szólok, akik érzik, hogy valami mélyebbre vágynak, mint amit a mai modern zajos és rohanó világunk kínál. Azokhoz, akik emlékezni szeretnének arra, kik is ők valójában, a testükben, az idegrendszerükben, a lelkükben.  Ez a küldetésem. Ezért vagyok itt. 
- “Tarts velem, hogy hazatalálj önmagadba, ahova tartozol.”  ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎
Jelenleg 2 programom aktív:
🦋 ÚJRATERVEZÉS: “Fejből a testbe - kontrollból ritmusba”
🟣 “Csak engedd, hadd nyíljon” - A szégyenből a vágyba.  Ha bizonytalan vagy, hogy neked mi való, van lehetőség felfedező beszélgetésre is, írj nekem. 🤗  ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎  Rólam tényekkel :)  Mérleg Nap ♎ | Skorpió Asc ♏ | Projektor (HD) | Bika Lilith ♉ | INFJ  Gyógynövénygyűjtés | Parfümkészítés az alkimista műhelyemben | Karmaasztrológia | Rider tarot  Coach | Mentor | Fitoterapeuta | Illatarcheológia | Projektmenedzsment
    Vannak nők az online térben…, akiket követek. Vannak nők az online térben…, akiket követek.

Mert okosak. Ügyesek. Tehetségesek.
De valami mégis összeszorul bennem.

Mi történik, amikor őket nézem?
⚛︎ összehúzom magam
⚛︎ összehasonlítok
⚛︎ megkérdőjelezem magam
⚛︎ azt érzem, hogy „kicsi vagyok”, „le vagyok maradva”, „nekem ez sosem fog menni”
⚛︎ mintha folyamatosan teljesítenem kellene  Jön a belső hangom: „Miért érzem ezt, amikor csak inspirálódni akartam?”  Szóval, miért is érzem én így magam? 
Mert ezt sugallják:
⚛︎ Tökéletesség
⚛︎ Kontroll
⚛︎ Távolság
⚛︎ „Nézd, milyen jó vagyok”
Az ő energiájuk zárt.  Közben fel is mentem őket:  Nem a nő a hibás. Lehet, hogy ő is próbál önazonos lenni.
De a fájdalma, az önbizonygatása átszivárog a tartalmain keresztül.
Ezért nem tudok vele együtt emelkedni. Mindig alatta találom magam.  🦋 Aztán vannak más nők. 🦋
Ugyanolyan okosak, ügyesek, tehetségesek.

De amikor őket figyelem, fellélegzem.

Valami megnyílik bennem.

Azt érzem: „Én is képes vagyok. Nekem is lehet.”  Mi a különbség?  Nem a tudás. Nem a tökéletesség.
Hanem az energia, a frekvencia, amit közvetítenek.

⚛︎ Az egyik kontrollál, a másik kapcsolódik.
⚛︎ Az egyik teljesíteni akar, a másik jelen van.
⚛︎ Az egyik bizonyítani akar, a másik hisz és bízik.
⚛︎ Az egyik magyarázkodik, a másik átad.  Amikor őket nézem, megkérdezem magamtól: Én melyik vagyok, amikor megmutatom magam?
Amikor posztolok, amikor írok, amikor kapcsolódni szeretnék?  Nem akarok hatni.
Nem akarok tetszeni.
Kapcsolódni akarok.  Nem TÖBB akarok lenni, hanem egyre inkább önmagam.  Mesélj, te hogy érzel ezzel kapcsolatban?
    A fej biztonságot akar. Tervez, elemez, kontrollál.
Ezért imádok elmerülni olyan tevékenységbe, ami beszippant, mint az illatok kreálása, a tánc, a kertészkedés, kenyérsütés.
Mert ilyenkor kiszállok a fejemből, megszűnik a túlagyalás, eltűnik a (túl) sok gondolat.  Az életenergia végre nem csak a fejbe áramlik, hogy aztán kimerítsen.  Nem, nem könnyű, és kell hozzá tudatosság. 
Főleg, amikor időnk többségében szellemi munkát végzünk, és a gép előtt ülünk órákon keresztül.  A test pedig közben ott kopogtat, hogy “léci, velem is foglalkozz már”.
Azt nem mondom, hogy irígykedik a túlhasznált fejre, mert nem egy irígy típus.
Inkább csak tudja, hogy nekünk is jó lenne, ha ő is kapna figyelmet.  Csak hát modern világunkban a fej nyelve vált a normálissá:
⚛︎ az a logikus
⚛︎ lineáris
⚛︎ szavakba önthető
⚛︎ a kontroll illúzióján keresztül biztonságot ígért.  És milyen a test nyelve?
Semmiféleképpen nem illeszkedik mai világunkhoz.
⚛︎ Nem logikus
⚛︎ Nem lineáris
⚛︎ Inkább képekben, mozdulatokban, hangulatoknban mesél.
⚛︎ Nem agyal, nen kalkulál, nem mikromenedzsel.
⚛︎ Nem gondolkodik előre, nincs számára idő.  Ezért nem érződik biztonságosnak testben lenni, mert elszoktunk tőle.
És a fej nyelve vált látszólag biztonságosság. Akkor is, ha közben belefáradunk.  Mit gondolsz ezzel kapcsolatban? 
Sőt, erre a kérdésre a testedet kérdezd, ne a fejedet:  🔮 Hol érzed most magad biztonságban?
    🟣 Elég furcsa szó ez a “HADD”. Nem is tud 🟣 Elég furcsa szó ez a “HADD”. Nem is tudom…Ízlelgettem, mikor ez jött, de éreztem, hogy ennek a szónak van most itt a helye.

Írhattam volna azt is, hogy 
⚛︎ HAGYD NYÍLNI. 
⚛︎ ENGEDD NYÍLNI. 
⚛︎ ENGEDD, HOGY NYÍLJON.  🌬️ Annyi féleképpen lehetett volna fogalmazni, de nem véletlenül jött a “csak engedd, hadd nyíljon”.  Úgyhogy jöjjön egy kis szóelemzés, mert minden szónak van egy frekvenciája.
(Ezért nem chat gpt irja a posztjaimat, mert a rezgés és a ritmus, amit a szó és a mondat ad, nem mindegy. Néha lüktet, néha pulzál, máskor pedig csendre tanít.)  🟣 Íme a szóelemzés 🟣  🌬️ A “hadd” szó ősibb, és van benne megengedés.
⚛︎ A “hadd”-ban benne van az engedély adás: de nem egy kívülről jóváhagyott engedély és nyomás, hanem egy belső megengedés.
⚛︎ Ebben a szóban nincs kontrollálás, nincs túlakarás. Csak tér van, bizalommal.
⚛︎ Imádom a magyar nyelvünket, amiben ott lüktet a bölcsesség. Nem véletlenül használjuk a “hadd”-ot érzelmi helyzetekben:  “hadd sírjam ki magam”,
“hadd legyen úgy, ahogy lennie kell”  Ezek olyan modatok, amikor elengedtük a kontrollt, megadtuk magunkat.  🌬️ A “hagyd nyílni”-ben ott van az irányítás lehetősége. 
⚛︎ Rögtön visszatol a túlkontrolláló fejbe. 
⚛︎ Az agy ekkor csak annyit hall: “ok, értem a parancsot, odafigyelek rá és hagyom”. Ez még mindig fejből kontrollál. (be is feszültem, ahogy leírtam)  🟣 Idegrendszeri szinten mit mond a testnek?
⚛︎ A “hagyd nyílni” azt üzeni: “figyeld, irányítsd, de ne avatkozz bele.” Ez fenntarthat egy olyan állapotot, ahol még mindig jelen van a készenléti feszültség.
⚛︎ A “hadd nyíljon ki” üzenete: elég. Elég a kontrollból, az akarásból, a görcsből, az elvárásokból.  Ez elősegíti a test ellazulását, és támogatja a biztonságos kapcsolódást önmagunkhoz és másokhoz.  Hát ennyire fontos, hogy milyen szavak jönnek fel.  🟣 🟣 🟣  “Engedd, hadd nyíljon” mentorprogram. 
3 alkalom csak veled - 3 illat - egy idegrendszeri-szomatikus ívre felfűzve.
Kérd a linket a részletes leírással a profilomból vagy írj DM-et.
    Kirké illatáról, és az illat-készítő utam e Kirké illatáról, és az illat-készítő utam elejéről.🌙 ⚫️✨🔮 Arról, hogy az illatok kiürítették a fejemet, és átlöktek testbe.  🌙⚫️✨🔮 Ennyi fért ki reel-be, pedig a szagolgatást is felvettem ám. Sebaj, majd máskor megmutatom.
    Nem kell, hogy azonnal bízz benne. Elég, ha ma f Nem kell, hogy azonnal bízz benne.
Elég, ha ma figyelsz egy kicsit. Egy apró vágyra. Egy csészényi vágyra. ☕️🌙🤗
    🟣 Miért hívják csendnek, ha a hangok nem elh 🟣 Miért hívják csendnek, ha a hangok nem elhallgatnak, hanem felerősödnek és megsokszorozódnak?  A csend, amit oly sokan kerülnek. Mert mi van a csendben?
Félelem. Csalódás. Szomorúság. Fájdalom. Gyász. Kételyek.
Vajon létezik olyan csend, amiben van vágy és öröm?
Amiben van felszabadultság?
Nem csak a múlt és a jelen terheinek súlya?
Azt mondják, aki menekül a csend elől, maga elől menekül.
Én nem menekülök.
Jól ismerem a csendemet.
Ismerem minden lakóját, minden zugát, minden árnyékát.
Olyan mélyre ereszkedtem már benne, hogy el sem tudtam képzelni,
a gyász vagy a fájdalom egyszer majd kivisz a fénybe.
De kijutottam. Újra és újra.  Ebben a csendben gyász és kétely van.
Egy soha meg nem élt élet elgyászolása.
Vágyak és álmok elengedése.
Olyan vágyaké,
amiket sosem tudtam örömtelien, felszabadultan megélni.
Csak súllyal, elvárásokkal, kételyekkel.
Olyan álmoké,
amik csak árnyékot vetettek a jelenre.  ꩜ Lehet a vágy örömteli?
꩜ Tehet szabaddá, bátorrá, élővé?
꩜ Ha a vágy szívből-lélekből, testből jön, akkor miért kell nehéznek, súlyosnak lennie?
꩜ Vagy ami nehéz és súlyos, az már nem is szívből jön?  A vágy és a félelem ugyanonnan fakad.
Onnan, amikor elhagytak.
Amikor kiközösítettek, megszégyenítettek, kinevettek.
Amikor feleslegesnek és láthatatlannak érezted magad.  Meneküljek tovább a csend elől, vagy megtalálhatom benne a békémet?
Igen, ha megszeretgetem azokat,
akiket mindig el akartam küldeni:
a Kiközösítettet,
a Szégyent,
a Láthatatlant,
a Feleslegest,
a Kinevetettet.  És akkor szembenézek újra a vágyammal,
és meglátom őt tisztán:
örömtelien, felszabadultan,
pörögve, táncolva, énekelve.
Mellette még mindig ott sorakoznak a többiek is.
De most már a Vágy képes önállóan létezni.
És megkéri őket:
“Most hadd járjam az utamat.”  🟣
“Csak engedd, hadd nyíljon.”  ⚫️⚪️🟣  // új mentorprogram indul – kérd a részleteket a profilomból vagy írj nekem DM-et.
    Load More Follow on Instagram

    Ha nem találod amit keresel, írd be ide

    Incze Csilla | Útkeresés után hazatérés (2017–2025)

    A honlap teljes tartalma Incze Csilla szellemi tulajdona, bármilyen formában történő felhasználása kizárólag előzetes írásos engedéllyel lehetséges. Engedély nélküli felhasználás esetén a szerző napi 10.000 Ft + ÁFA tartalomhasználati díjat jogosult érvényesíteni.

    Adatkezelés nyilvántartási szám: NAIH-122797/2017.
    Adatkezelési tájékoztató, Impresszum, ÁSZF, Süti (Cookie) kezelése, Felelősségi nyilatkozat

    Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. “cookie”-kat vagy “sütiket” használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az “Elfogadom” feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezárás