• Facebook
  • Pinterest
  • Instagram
  • Threads
  • Email
– Embodiment Coaching

Incze Csilla | Útkeresés után hazatérés

  • Bemutatkozás
  • Blog
    • Önismeret, Hovatartozás és Életcél
    • Intuíció és Tervezés
    • Introvertáltak és Személyiségfejlődés
    • Munka, Karrier és Pénzügyek
    • Spirituális Fejlődés
    • Generációs Kihívások és Társadalmi Kérdések
  • Coaching és Mentoring Programok
Home » Slider » 

június 14, 2018 | bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • Következő bejegyzés »
You may also like
    Csilla ꩜

    csilla.incze

    Város ritmusában dolgozom, évkör szerint élek. Naptárban meetingek, jázmin illat a levegőben, teavíz mindig bekészítve, hátha megáll valaki az ajtóban

    Nem chatgpt ellenes vagyok, hanem tudatosság pár Nem chatgpt ellenes vagyok, hanem tudatosság párti: a nyelvi teremtés képességét ne adjuk ki egy algoritmusnak.  Te mit gondolsz és érzel ezzel kapcsolatban?
    Már nem papírgyűjtős világ van, és erre tegn Már nem papírgyűjtős világ van, és erre tegnap eszméltem rá.
Vagyis de, még mindig nagyon sokan gyűjtik a papírokat, és impulzusszerűen ugranak bele még egy újabb képzésbe, remélve, hogy megtalálják életük munkáját vagy hivatását.  De, biztos, hogy ez a jó irány ebben az elképesztően száguldó modern világunkban?  Kiderül, hogy van, akinek igen.  ☯️ Te melyik típus vagy?
    dump - Ó, hát itt vagyok még, dehát az auguszt dump - Ó, hát itt vagyok még, dehát az augusztus és a szeptember nálam “szezon”: az aratás-szüretelés-betakarítás időszaka.  Annyit minden érlelek már jó ideje magamban és magam körül is.
És mióta az igazi vágyaimmal tudtam kapcsolódni, és végre nem szakadok szét a sok KELL, AKAROK, MIT VÁRNAK TŐLEM és az ÉN MIRE VÁGYOM hangok között, azóta sok új (és régi) személy talál (vissza) az életembe. Feltámadt az offline életem. (Jajj, milyen furcsa világot élünk, amiben már megkülönböztetendő az online és offline lét).  Közben új kérések és felkérések találnak meg. 
Új illatokon dolgozom.
A munkahelyen izgalmas projektben veszek most részt csodajó nemzetközi csapattal.
Lezárult egy embodiment coaching folyamat Joelle-el, amiben ráerősítettünk a testben gyökerező és onnan induló vágyaimra.
Lezárult egy közös folyamatunk egy coacholtammal is, és a visszajelzések alapján alakítottam a programomon is, amit így találtok meg a biomban: ⚛︎ A női tervezés új dimenziója: Fejből a Testbe - Kontrollból Ritmusba.⚛︎
Zajlik a Feminine Embodiment Coaching képzés (FECC), és irtó sokat tanulok a gyakorlatokból.  Érik a szőlő, kivi, és ideje a savanyúságok elkészítésének. 
Sok a piacozás, begyűjtés-betakarítás.
Családozás, találkozások.
Olvasás, közös barátnős olvasóklub.
Dorina által újabb festményem készül, vagyis még csak a lelkesítő, megálmodós fázisban vagyunk.  Meg anyaggyűjtés, több szálon: 
⚛︎ Ihletet gyűjtök a Sedna parfümömhöz, a hideg-kék-tenger hangulathoz.
⚛︎ Újra vágyom a régi receptekre, hogy a testemet és szeretteim testét még inkább táplálhassam.
⚛︎ Azzal, hogy évkörileg érkezik az ősz, megint jön a hangulat, hogy kutassam őseim világát, most épp a Sárrétet.  És ha ez most soknak hangzott, mert most kiírva magamból én ezt soknak érzem, jelzem, hogy ez most nem sok. Ennél sokkal jobban pörögtem, komolyabban teljesítettem korábban. Túltoltam... 
Most lassúak a reggelek, több időm van a körülöttem élőkre, még mélyebbek a beszélgetések, még több szeretettel és figyelemmel fő az ebéd, és sokszor azon kapom magam, hogy csak ülök a tornácon, és nézem a körülöttem zajló életet.
    “Imádom kirkét. Szerintem nagyon jól áll nek “Imádom kirkét. Szerintem nagyon jól áll neki a meleg.”  “Kirkét imadom. Ma is hoztam, de minden reggel felkenem. Ma is kifejezetten gyümölcsös.”  “Kirkében szerintem a kakaó a labdanummal lesz tonka. Isteni, izgalmas, játékos. Valahogy minden reggel azért nyúlok.”  Óriási élmény, hogy egy illat, amit megalkottam a műhelyemben bekerült mások terébe. 
Hogy megtapasztalhatom, milyen, amikor más bőrével találkozik, amit alkottam.
Hogy elmesélik, milyennek érzik, hogyan hat rájuk.  Ez a természetes anyagokból összerakott illatok varázsa: mindenkire máshogy hat.
Máshogy hat egy pézsmás bőrön, máshogy egy púderes alapillatú bőrön.
Máshogy hat, aszerint, hogy ki hogyan él, hogyan étkezik, hogyan érez.
Mindenki máshogy termeli a testében a kémiai anyagokat, és a megalkotott illat ezért máshogy reagál.
Nem beszélve arról, hogy kinél mit mozgat meg a mélyben, a lélekben.  🌙🌑✨🔮 Kirké már útjára indult.  És már jött új ihlet, hogy mi legyen a következő illatom.  🌊🧜‍♀️🐚 🪼Egy tengert, sellős hangulatot megigéző, kékes-hideg illatot szeretnék, ami csontig hatol. 
Téli vagy északi tengeri hangulat lesz, teljesen más, mint Kirké.  Kirké a görög világ része, meleg, gyümölcsös.  📧 Ha érdekelnek a további illataim, és a kapcsolódó történetek, a kulissza mögötti részletek, fel tudsz iratkozni a hírlevélre is, amiben mesélek neked.  ⚛︎ Testemlékezet ⚛︎ Illatmemória ⚛︎ Illatmágia ⚛︎ Természetes parfüm
    Multinál dolgozom PM-ként. Sokatoknak voltam egy Multinál dolgozom PM-ként. Sokatoknak voltam egy időben a tervezés királynője. Majd a magánéletembe behoztam a lineáris tervezés mellé a ciklikus, intuitív tervezést is.  Hogy természetgyógyász-fitoterápia papírt szereztem, mert imádom a gyógynövényeket, a boszorkánykonyhát. Hogy természetes anyagokból spirituális illatokat készítek (parfümkészítést tanultam).  Hogy imádom az évkörjárás témáját, és évekig kutattam ezt is, a magyar hagyományokat leginkább.  Hogy útkeresés és mit kezdjek az életemmel témában kócsoltam évekig.  Hogy most szomatikus, embodiment coachingot tanulok. Mert a test emlékszik, és tudja a válaszokat.  Hogy életfeladatom az, megéljem a North Node-omat, a Bika 7. házat.
Hogy karmaoldás útján járok a karmaasztrológia tanai szerint, amit imádok, kutatok: hogy skorpió karmám van (South Node skorpió, 1. ház), bika karmám (Lilith Bikában, 7. házban), és Chiron Ikrekben, 8. házban.  Hogy a maszkulin-feminin energiák egyensúlyba hozása is feladatom (MC oroszlánban, ott a Vénusz-Mars együtt.) 
Hogy fontos nekem, hogy megéljem a feminin energiát, vagyis inkább meggyógyítsam a feminin-maszkulin sebeket.
Hogy sok évig segítő szeretten volna lenni, mert olyan sebeket szenvedtem el a rákban elhúnyt édesapámat kísérve, majd gyászolva.  Hogy ismerősök jönnek hozzám, ők kérnek engem, hogy fizethessenek, hogy legyek a segítőjük bizonyos témákban.
Hogy nem hirdetem magam, csak járom az utamat. Hogy én sem tudom a válaszokat, de olyan teret tudok tartani, amiben megérkezhetsz, és megláthatod azt, amit ezidáig magad elől is titkoltál.  Ki vagyok hát? Nem célom eladni továbbra sem. Úgyis jönnek hozzám maguktól az emberek, hogy “kísérjem” őket. Nem célom a social medián élni az életemet, mert el van a modern ember magányosodva, és csökkenteni szeretném a monitoridőt.  A social medián túl egy nő vagyok, aki reggel teát főz a férjének. Aki nap közben meetingeken tervez vagy teret tart a fájó sebeknek, ha ismerősök, barátok vagy a szomszéd hívja.
Hogy édesanyámmal járjuk a mezőket gyógynövényekért.
Hogy utazok országon kívül-belül, magamon kívül-belül, hallgatva, mit mesél a föld, a víz, a hold, a nap és a csillagok.  Te ki vagy? Mesélj! 🤗
    Szeretem a hazámat. Szeretem, hogy kis mérete el Szeretem a hazámat. Szeretem, hogy kis mérete ellenére mennyire sokszínű. 
Szeretek kapcsolódni különböző tájegységeivel, mert annyi-féle hangulatot lehet elcsípni.  Te hol élsz? 
Mik az ottani tipikus ételek?
Mit ettek a felmenőid? 
A tested milyen ételekkel emlékszik?  Meséljetek-meséljetek, imádom ezt a témát! 🤗  ⚛︎ Testemlékezet ⚛︎ Ízmemória ⚛︎ Ételmágia ⚛︎ Örökség ⚛︎ Gyökerek ⚛︎ Saját történet ereje
    Az élet ünnepe - Táplálás, születés, hála Az élet ünnepe - Táplálás, születés, hála ☀️🌾🍯🌽🍑 és a naaaaagy kérdés, hogy mi érett be nálatok.  🌾 AZ ÉLET ÜNNEPLÉSE  Ti hogyan ünneplitek az életet?  ☀️🌾🍯🌽🍑  Szép, aranyban úszó napokat nektek, hiszen az időszak színe most az arany.  ☀️🌾🍯🌽🍑
    A Kirké illat útja 🌙🌑✨🔮 A Kirké illat útja 🌙🌑✨🔮
    Hullámok, mozgó deszka, és felfokozott érzelmi Hullámok, mozgó deszka, és felfokozott érzelmi állapot.  De jól esne most valamilyen pózt megvalósítani a deszkán.
Valami olyat, ami jól esik a testemnek.  “Nézzük csak, melyik kiinduló pozíció esne jól?” - Ezzel végigfeküldtem, és figyeltem, ahogy a hullámok sodornak a part felé. 
Felültem, eveztem addig, hogy a sodródással is legyen szépen időm arra, amit szeretnék.
Hogy ne kelljen kapkodni, azt figyelni, hogy jajj, mindjárt összeütközök a part menti kövekkel.  Evezővel irányba álltam, majd azt nyugodtan becsúsztattam a kötelek alá.
Újra végigfeküdtem, és csak figyeltem. 
Ráhangolódtam a hullámok mozgására.
Jól esett a ringatásuk, jól esett a ritmusuk.  Majd ráéreztem a saját ritmusomra is, és elkezdtem felvenni egy olyan pózt, ami jól esik.
A deszka közben tovább mozgott, be-beremegett.
Akkor megálltam, koncentráltam, figyeltem.
Figyeltem a testemet, hogy csak addig menjek el, amíg neki jól esik.
Figyeltem a deszkát, hogy ne billenjen meg, középen maradjak.
És beleálltam egy félhídba. A teljes híd már nem ment.
Majd legközelebb.
Előjött egy pillanatnyi csalódás, amit elfogadtam.
Tudtam, hogy ez a beidegződésem a szokásos működésemből fakad: mindig többet, jobbat, szebbet.
Akkor is, ha a testem már nem kér belőle, nem esik jól neki.
Akkor is, ha a testem már befeszül, görcsöl, akkor is továbbmentem sokszor.  Nem kell mindig túltolni. Nem kell mindent gyorsan, hatékonyan, jól csinálni.
A test nem projekt.  A lassú, tudatos mozgás segít a paraszimpatikus idegrendszer aktiválásában.
A lassúságnak, a tudatosságnak van egy belső üzenete: “most nincs veszély”. És a test ezt meghallja.  Az életünk tele van ezekkel az apró, tanító pillanatokkal.
Amikor ott billegünk a határon, és nem biztos, hogy feltűnik, hogy a következő lépés már túl sok, már túlpörget, már benyomja a veszélyt jelző piros gombot.  Benyeltük, hogy mindig jobban, szebben, többet, gyorsabban, hatékonyabban kell.  Lehet mindig egyre jobban, szebben, gyorsabban, de hosszú távon csakis a test ritmusával összhangban éri meg csinálni.
Csakis ez lesz a fenntartható, mert modern világunk egyre gyorsabb, az idegrendszerünk pedig egyre jobban pörög.
    A nyárban van egy hét, ami időkapszula. Egy hé A nyárban van egy hét, ami időkapszula. Egy hét, ami a horvát tengerparton zajlik, egy kempingben.
Már 10+ éve.
Időkapszula, mert mutatja azt, hogy én hogyan változom,
és azt is, ahogyan a világ változik.  Amikor évről-évre ebbe az időkapszulába belenézek, előjön a nosztalgia, a számvetés, az élet átértékelése.
A honnan jöttünk- hova tartunk nagy kérdései.  Évekkel ezelőtt még a szomszédokkal átintettünk egymásnak ébredés után, ahogy a fülledt nyári éjszaka után előbújtunk.
Évekkel ezelőtt még megosztottuk egymással, amink van. 
“Van egy kis cukrod a reggeli kávéba? Mi kifogytunk.”
“Mi készül vacsorára? Isteni az illata.” - “Gyere, kóstoljátok meg.” - “Rendben, mi visszük a konykakot.”  Majd változott a világ, és eltávolodtak az emberek egymástól.
Most egy hét alatt a szomszédainkat, ha láttuk, akkor a teraszon nyomkodták a kütyüiket.
Nem szóltak sem egymáshoz, sem másokhoz, de még a tekintetek sem találkoztak.  Bezombulást látok.
Elmagányosodást látok.
Mindeközben végtelen számú tengerpartra vagy tengerre alkalmas cucc jelent meg a piacon.
Az emberek már nem sétálnak, hanem rolleren száguldoznak, meg számomra nem ismert kütyükön.
A víz tele van mindenféle fura járművel. A parton SUP-ok sorakoznak, mintha SUP parkoló lenne a part.  Évekkel ezelőtt, reggelente, amikor lementem a partra, tele volt sportos, aktív emberekkel, akik már úsztak, futottak, itták a reggeli italukat, naplót írtak, jógáztak, merengtek. 
Most 10-kor kezdett el megtelni a part, csordogáltak le az emberek, majd belevetették magukat a napozóágyba, és onnan nyomkodták a telefonjukat.  Mondták nekem, hogy “ne ítélkezzz, nem tudhatod, hogy éppen miben van.”
A jelenséget nézem, ami az, hogy 10+ év elég volt arra, hogy elmagányosodjunk, megszűnjön az ember-ember közötti kapcsolat, és a testet mindenféle gépezet kényelmesítse el.  Boldogtalan családok, a szomorúság és keserűség barázdáival az arcukon. 
Türelmetlen szülők, akik állandóan szabályozzák azt a nyugodt gyereket, aki csendben játszik a parton a kavicsokkal.
Órákon keresztül nulla interakció párok között, szülők-gyerekek között. 
Éttermekben telefonnyomkodás.  Mi meg hangosak voltunk. Sokat nevettünk. Rengeteget játszottunk.
    Így indul a reggel 😎🌞 - nálam. És nálad? Így indul a reggel 😎🌞 - nálam.
És nálad?  ⚛︎ ⚛︎ ⚛︎
Embodiment | Vágymunka | Testtudatosság | Trauma-tudatos önismeret | Maszkulin–feminin energiaegyensúly | Fejből a Testbe
    Tényleg erre vágysz? De tééényleg, úgy igazán, mélyen, legbelül? Vagy csak mások vágyait gyúrtad össze saját vágyaddá (szüleidét, legjobb barátnődét, a Pinterest gyűjteményedét)?  Elég jól ismerem ezt az utat, ezért saját tapasztalatból meséltem neked, ha te is:
⚛︎ sokat agyalsz azon, mit is akarsz igazán
⚛︎ vagy már tudod, hogy mit akarsz, de valami mégis visszatart

⚛︎ ⚛︎ ⚛︎
Embodiment | Vágymunka | Testtudatosság | Trauma-tudatos önismeret | Maszkulin–feminin energiaegyensúly | Fejből a Testbe
    A 10+ év Project Managerként működés olyan er A 10+ év Project Managerként működés olyan erős identitásommá vált, hogy az életemet is projektként kezeltem. Sokáig nem is volt ezzel gond, hiszen mindent az irányításom alatt tartottam, plusz rendkívül felkészült voltam, mindenre tudtam a választ, és közben folyamatosan képeztem magam.  A hobbijaim projektté váltak. Minden projektté vált, ami a projektes világban azt jelenti, hogy van egy cél, és van valami, amit "le kell szállítani" az eredményhez. Vagyis ez egy célorientált, teljesítmény-és cselekvésorientált működésmód, amiben az idő csakis lineáris, és ha esetleg fel is merülnek kockázatok, egy jól felkészült nő azokat is mitigálni tudja: számol, kalkulál, elemez.  Ez a nő, aki így él, így működik, abszolút maszkulin energiából működik, sőt abból túlműködik-túlkompenzál. Mert a benne élő feminin energia valaha sérült, és a maszkulin energia köré vont egy páncélt, és kialakult egy állandóan aktív védelmi rendszer.
Tehát ez a nő túlműködő maszkulin energiából cselekszik, abból mozdul, mert elveszítette a kapcsolatot a saját nőieségével, a saját testével.  Látom, hogy ezek a nők mekkora tagadásban élnek, mert mutatják, hogy ez nekik így jó, ők így elégedettek az életükkel. Nem akarom őket erővel felébreszteni, ezért azokhoz szólok, akik érzik ott mélyen belül, hogy van egy másik út is, és valamit keresnek, csak nem tudják, hogy mit.  Olyan nőkhöz szólok, akik elfáradtak az állandó túlteljesítésben, de nem ismernek másik utat.  Olyan nőkhöz szólok, akik kilépnének már az állandó kontroll és mikromenedzselés illuzórikus biztonságából, és megnéznék, hogy kik lennének ők mindezek nélkül  Nem akarok megjavítani senkit, mert ez az út nem arról szól. 
Ez az út arról szól, hogy kísérlek, miközben kiépítünk egy biztonságos kapcsolatot a testeddel, és tapasztalni fogod, hogy a túlműködő maszkulin energia elkezdi letenni a páncélt, és a háttérbe vonult feminin energia elkezd előre lépni, hogy majd a maszkulin energia kezét nyújtsa a feminin energiának, és majd egymás mellett fognak állni, és nem ellenségként és riválisként tekintenek egymásra. Már nem harcolni fognak egymás ellen, hanem egymás mellé lépve partnerségben fog mindegyik a saját erejére építeni működni. ꥟
    Egész nyáron “játszani” fogok. Június volt Egész nyáron “játszani” fogok. Június volt a bemelegítés. 🌞  Sok-sok játékos pillanatot nektek is!🙃
    Ezek csak hirtelen leírt reggeli gondolatok. Kom Ezek csak hirtelen leírt reggeli gondolatok. 
Komolyabban is bele lehetne menni a témába. 

De egyelőre most csak felszínesen kapargattam, mert jobban érdekel, hogy nektek mik a tapasztalataitok?
    Belefutottam már párszor abba, hogy a mentorált Belefutottam már párszor abba, hogy a mentorált-coacholt azért akart a találkozó végén dícsérni engem, mert megszokta a “kedves-szorgalmas jókislány” működést. Igen, őszintén és szívből mondta, és jól esett hallanni, de megbeszéltük, hogy ezek az alkalmak róla szólnak, nem kell mindenáron visszajelzést adnia, megfelelnie. Éreztem, hogy egy nagy tehertől szabadult meg, és egy nagy adag feszülés távozott belőle.  Saját tapasztalat, hogy volt idő, amikor annyira megfelelési kényszeres voltam, hogy akkor is megcsináltam a házi feladatot, amit a Segítő adott, amikor egyáltalán nem esett jól. Vagy akkor is bólogattam és mosolyogtam, amikor nem esett jól, csak, hogy örüljön a másik oldal. Vagy belementem a találkozón olyanba, amitől a testem kiabált, de a coach nem vette észre. Sőt, hízlalta a máját, hogy milyen ügyesen teljesítek.  Ha túlteljesítő üzemmódban működsz, és közben szorgalmas vagy, szeretsz megfelelni és túlzottan kedves lenni, akkor ez az írás neked szól. Nem a te feladatod növelni a Segítőd önbizalmát. Erre megvan az ő saját platformja.  Nekem is van coachom, mentorom, szupervízorom, szakmai közösségem, ahol kapok visszajelzést, tükröt, és lehetőséget a szakmai tisztánlátásra és fejlődésre.  Ez fontos, mert olyan időszakot élünk, amiben az idegrendszer egyre terheltebb, és ezért fontos jól beosztani az energiákat.  Figyeld, hogy mikor bólogatsz, mosolyogsz, de nem esik jól. Ha érzed, hogy befeszül a tested, jelezd.  Ha pedig a kísérő oldalon ülsz, figyeld a másikat, hogy ne a te bizonytalanságod csökkentése legyen a (nem kimondott) fókusz.
    Ez a testből tervezett élet. Ahol nem sodródsz Ez a testből tervezett élet. 
Ahol nem sodródsz, hanem érzékeled az irányt. 
Ahol nem sietsz, mégis haladsz.
Lassabban? Még azt sem mondanám. Sokkal hatékonyabb vagyok, amióta úgy élek, hogy nem akarok hatékony lenni.  A tested tudja, mikor van itt az idő.
Csak hagynod kell, hogy ő vezessen.
    Állandóan azt halljuk, hogy lépj ki a komfortzónából. De mi van, ha pont az visz félre? Mi van, ha a tested nem véletlenül nem akar mozdulni?
    Akkor a Google már megoldotta volna a kiégést. Akkor a Google már megoldotta volna a kiégést. 
És az AI megtanította volna, hogyan legyünk boldogok.  De a fej nem tudja megoldani azt, amit a test él meg.  Ez a legnagyobb tanulság, amit az embodiment útja eddig tanított nekem. 
Hogy a trauma nem gondolat. A vágy nem gondolat.  Ez nem mindfulness. 
Nem “figyelek a testemre” gyakorlat. 
Ez az, amikor nem kívülről figyelem a testem, hanem belülről érzem magam. 
Amikor nem tudatában vagyok a testemnek, hanem újra az vagyok.  Mert amikor eltávolodunk a testünktől, 
eltávolodunk egymástól is. 
Eltűnik a kedvesség és a belső iránytű is.  És közben nem értjük, miért nem működik semmi normálisan.  Pedig a test nem akadály. Nem furcsa. Nem veszélyes. 
A test: otthon. (Energia)forrás. Tudás.  A legmélyebb testtől való elidegenedés akkor történik, amikor elkezdjük kívülről nézni a saját testünket. 
Mintha az csak egy tárgy lenne. Egy működtetni való eszköz, amit etetünk, mozgatunk, bogyókkal tömünk, hogy szolgáljon bennünket.  De a test nem tárgy.  Az embodiment nem azt jelenti, hogy figyelek a testemre. 
Hanem azt, hogy újra benne lakom. 
Nem úgy, mintha lenne egy testem. 
Hanem úgy, hogy én vagyok a testem.  A test nem egy “agyat szállító tétlen taxi”. ¹
Nem valami, amit utasítok vagy kielemzek és mikromenedzselek. 
Hanem az a közeg, ahol minden megtörténik velem, ha hagyom és figyelek.  Ez nem elmélet. 
Ez visszatérés a testedhez, a testedbe.  ——
¹ - A kifejezés tőle származik: Francis Briers
    “Kérem vissza a maszkulin struktúrát, előreg “Kérem vissza a maszkulin struktúrát, előregondolkodást, tervezhetőséget és garanciát. Újra kockázatokkal akarok számolni és elemezni, mert ezt az utat ismerem, ez az út a biztonságos.” - mondtam.  “Nem akarok túl sokat érezni, nem akarok túlérzékeny lenni, hiszen már olyan szépen legyőztem ezt gyerekként.” - mondtam.  “Nem akarom meghallani azt a sok mindent, ami ott zajlik a testemben.” - mondtam.  Hát ilyen volt, amikor megérkeztem a testembe, és elkezdtem őt meghallani. Huh, megijedtem, tényleg. Nem volt mellettem senki, aki kísérjen, és magyarázza, hogy mi történik velem.  Ne aggódjatok, mostmár mögé tettem az elméleti keretrendszert is, visszafejtettem, hogy velem mi történt, az egyik legkomolyabb “embodiment” képzésre is beiratkoztam, hogy ezt továbbadhassam. Úgyhogy minden sínen van.  Csakhát volt ott az az időszak, amikor a sötétben tapogatóztam. ( - helló sok-sok csenddel kapcsolatos poszt, amiket kitettem mostanában, miután már megértettem, korábban mi történt - )  Most megint összeírtam pár pontot a “FEJBŐL A TESTBE” folyamattal kapcsolatban.  Emlékeztető magamnak, és kapaszkodó nektek is.  Hajrá-hajrá, jó dolog ez, érdemes megtapasztalni.💜 
- Csilla
    Load More Follow on Instagram

    Ha nem találod amit keresel, írd be ide

    Incze Csilla | Útkeresés után hazatérés (2017–2025)

    A honlap teljes tartalma Incze Csilla szellemi tulajdona, bármilyen formában történő felhasználása kizárólag előzetes írásos engedéllyel lehetséges. Engedély nélküli felhasználás esetén a szerző napi 10.000 Ft + ÁFA tartalomhasználati díjat jogosult érvényesíteni.

    Adatkezelés nyilvántartási szám: NAIH-122797/2017.
    Adatkezelési tájékoztató, Impresszum, ÁSZF, Süti (Cookie) kezelése, Felelősségi nyilatkozat

    Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. “cookie”-kat vagy “sütiket” használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az “Elfogadom” feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezárás