Ebben az őszies, borongós, esős időben a legjobb megírni a tengerparti nyaralásról és kempingezésről a beszámolót, végignézni a képeket és a legszebbeket elhozni nektek! 🙂
Korábban már írtam arról, hogy készülünk a horvátországi kempingezésre.
Most pedig mesélek arról, hogy milyen volt az idei kempingezés.
Éjfélkor indultunk, hogy már reggel a kempingbe érkezhessünk, mielőtt a főként német és olasz turisták megérkeznek, és elfoglalják a helyeket. A kemping egy nagy-nagy félszigeten fekszik, sok-sok sátorhellyel, lakókocsiknak fenntartott hellyel és bérelhető faházacskákkal.
Bár helyből sok van, azért mi mégiscsak a parthoz közel, a félsziget nyugati oldalán szerettük volna a sátrunkat felverni, egyrészt azért, hogy a helyünkről, vacsora közben gyönyörködhessünk a naplementében, másrészt a tenger lehűti a levegőt éjszaka, és a tenger felől érkező éjszakai szellők akár túl hűvösek is lehetnek, ezért mi inkább a széltől védettebb, nem a nyílt tenger felőli oldalon kerestünk helyet.
A félszigetet körbejárva szebbnél- szebb partokat, strandokat fedezhetünk fel, van itt homokos, kavicsos, köves és sziklás part is, mindenki megtalálhatja a kedvére valót.
Amikor a terv az, hogy nem csinálunk semmit, csak pihenünk, akkor számomra nagyon nehéz ezt tartani, és leállni, nem pörögni. Az évünk általában tele van utazásokkal, amik vagy kulturálisak, vagy a munkáról szólnak. Éppen ezért a horvátországi kempingezést szerettük volna pihenősebbre, semmittevősre fogni, hogy kicsit eltávolodjunk a világtól, és kiürítsük a fejünket. Hiszen ez segít, hogy később új gondolatokkal, új lendülettel folytassuk a munkát.
Nézzük, mivel szórakoztattam magamat kempingezés közben
Mert ha nincs internet, mobiltelefon, és nem kirándulunk, nem utazgatunk a környéken, akkor mit lehet csinálni? 🙂
Egyik szokásom, hogy akárhol járok, veszek egy helyi főzős/ receptes újságot. A vásárlás maga mindig viccesen zajlik. Helyi nyelven köszönök, majd angolul elmondom, hogy szeretnék egy helyi újságot, amikben receptek vannak. Az eladó ilyenkor mindig megkérdezi, hogy tudok-e a helyi nyelven, jelen esetben horvátul.
„Nem tudok horvátul, de érdekelnek a helyi ételek, a helyi receptek.”
A nyaralás végére elég sok szót sikerült megtanulnom, megértenem, miközben nézegettem, lapozgattam az újságot:
Még kezdeti kalandozásaim során Olaszországban, olasz barátaink mondták, hogy először enni kell megtanulnom olaszul. Én ezt azóta más nyelveknél is szem előtt tartom. Ha megtanulok horvátul enni, fél siker. 🙂
Napközben, vagy esténként számtalanszor körbesétáltuk a félszigetet:
Vagy naplementét néztünk:
Vagy csak gyönyörködtünk a tengerben, a vízben, a hullámokban, a színekben:
A korábban kelők reggelente a kávét a sátor előtt, vagy éppen a parton itták meg, amikor még minden csendes, és ébredezik:
Néha a helyi kisvárosba is besétáltunk. Egy másik szokásom, hogy szeretek zsalukat fotózni. Ez is egy olyan dolog, amit Olaszországban kezdtem el:
A hétköznapokban elfelejtek felnézni, így még az is pihentető és érdekes volt, hogy feküdtem, és néztem az eget, vagy a fölém magasodó fenyőket.
Vagy tettem ugyanezt éjszaka, és fotóztam az eget állvány nélkül, melyek eredményei az ilyen homályos képek 🙂 :
Éjszaka is sokat sétáltunk vagy a helyi városkában, vagy a félszigeten. A természet, a tenger minden nap és minden napszakban más arcát mutatta, ezért nehéz volt a látvánnyal betelni:
Egy hét nem sok idő, éppen arra elég, hogy elkezdjünk pihenni, felvegyük a kempinges élet ritmusát, beleszokjunk a nyaralás üzemmódba, és elérkezik a hazaút. A kis birodalmunk, amit felépítettünk visszakerül az autóba és a tetőboxba. Útnak indulunk:
A pihenés után új lendület érkezik, és folytatódik a munka, az aktívkodás. A további hónapok további utazásokat tartogatnak, lesz részünk új helyekben, új kultúrákban, sőt, egy teljesen új világ megismerésében is, ugyanis a következő utunk Malajziába visz! De erről majd később, addig is további szép nyarat nektek! 🙂