Régóta van egy dilemmám, miszerint a tudatos, logikus, racionális, tényszerű tervezés a jó, vagy inkább hallgassak a megérzéseimre.
Hányszor volt olyan, hogy megterveztem a negyed évet vagy egy hónapot, és aztán felborítottam mindent, mert jött egy isteni szikra, hogy inkább mást csináljak.
Aztán ott volt bennem a meghasonulás is, hogy:
„…dehát mindig arról mesélek, hogy ne szeressünk bele az ötleteinkbe, ne engedjünk a pillanatnyi fellángolásnak. Hol itt az igazság? Most akkor fordítsak hátat mindennek, amit eddig képviseltem? Mondjam azt, hogy amit eddig mondtam és írtam hülyeség volt, és most inkább mást gondolok? Akkor hogyan fog bárki komolyan venni…”
Ilyen, és hasonló gondolatok jöttek fel bennem néhanapján, és nem tudtam mit kezdeni ezekkel. Vagyis azt tudtam, hogy vannak olyan érzések, amik annyira erősek, hogy semmi nem számít, hallgatok rájuk, és borítom a tervet. Olyankor hiába vagyok tudatos. Nem számít.
Ha már a tudatosságnál járunk. Vannak a szupertudatos pillanataim, vannak az intuíció által vezérelt pillanataim, és vannak azok, amiket elhomályosít az egó, az erő.
Ismeritek azt az érzést, amikor valami nem úgy vagy nem olyan ütemben halad, ahogy szeretnétek, és akkor erőből mentek neki?
Amikor az intuíciómat elnyomja az EGÓM – abból nem sok jó sülhet ki.
Születtek olyan anyagaim, hogy erőből mentem neki. Azokkal az anyagokkal az egómat szerettem volna táplálni, és más sem volt a fejemben, mint, hogy vajon hányan fogják olvasni, vagy hány like-ot kapnak majd. Nem a szív vezérelt.
„Hiszek abban, hogy ha a szív vezérel bennünket, abból csak jó sülhet ki.”
Hogyan néz ki a folyamat nálam, amikor egóból cselekszem?
Az írás példáját nézve: megszületik a téma, és elkezdek írni. Majd elvetem, mert mégsem érzem elég jónak. Aztán jön a következő téma. Azt is elkezdem írni, de az sem az igazi. Össze-vissza írok. Az eredménye az egésznek az lesz, hogy jó sok időmet elvette az, hogy megszülessen 128 piszkozat, amikből a végén egy cikk nem születik, és a későbbiekben sem fogok hozzájuk nyúlni. (Az eddigi tapasztalat legalábbis ezt mutatja.)
Ellenben hogy néz ki az, amikor jön valahonnan egy sugallat, és érzés, hogy “ez jó lesz, ezt csináld, és így csináld”?
Félredobok mindent, és elkezdek megvalósítani. Nevezhetjük ihletnek is. Buszozáskor, takarításkor és hajnali 4-kor szokott felébredni. Nagyon sokszor elnyomtam régebben, hiszen ki szeretne hajnali 4-kor felkelni, és írni?
Én! Mostanában! 🙂 Az idei cikkeim már így születtek.
Nem mindennapos dolog ez, de ha jön az érzés, akkor megcsinálom. Ilyenkor nincs szorongás, hogy „vajon tetszeni fog-e másoknak az, amit írok”, „vajon mit szólnak hozzá”. Mert azok a gondolatok máshonnan jönnek, és más érzéseket keltenek bennem.
Mi az az intuíció és honnan jön?
Mivel egyre jobban érdekelt ez az egész, elkezdtem megfigyelni, hogy milyen érzések ezek, és honnan jönnek, miből táplálkoznak. Megállapítottam, hogy akkor erős bennem ez az érzés, amikor összeáll a kép. Összeáll a kirakós minden darabkája, a helyére kerülnek a dolgok, és egyfajta rendszerezettség érzet kerít hatalmába.
Nézzük meg, hogy a klasszikus gondolkodók mit mondanak az intuícióról. Carl Jung például így fogalmazott:
„az intuíció nem az érvelés ellentéte, hanem valami olyasmi, ami kívül esik az érvelés területén”
Harold Leavitt-nek pedig van egy elmélete, aminek a neve az „analízis paralízis”. Ez arról szól, hogy az elemzés, az analitikus gondolkodás néha annyira megbénít bennünket, hogy képtelenek vagyunk döntést hozni, és egyről a kettőre jutni. Ennek az ellenszere az intuíció. Pacsi, ha ti is beleestek ebbe néha! 🙂
Mit mondanak a kutatók az intuícióról?
A kutatók körében egyre nagyobb figyelmet kap az intuíció kérdése, és egybehangzóan állítják, hogy létezik valami, de arról különbözően vélekednek, hogy mi ez a valami, vagy, hogy miért működik. Sokan kimondják, hogy nincs benne semmi ezoterikus, irracionális, mert egyszerűen csak a felhalmozott tudás és tapasztalatok alapján jön egy érzés, majd születik egy döntés. Vagyis az intuíció képes 1-2 másodpercbe sűríteni a felhalmozott tudást és tapasztalatot. (Erről szól többek között a Gyors és lassú gondolkodás c. könyv Daniel Kahneman-tól.)
Olyat is mondanak, hogy az elemzés és az intuíció többé nem elválasztható egymástól, és nincs jó elemzés, nincs jó tervezés intuíció nélkül, és fordítva.
Ki tudja honnan jön és mi az. Ez benne az érdekes. Ezt mindenki magyarázza meg saját hitrendszere szerint, legyen az ihlet, hatodik érzék, harmadik szem, megérzés, zsigerből jövő érzés, intuíció, vagy korábbi tudás és tapasztalatok sűrítménye.
2018 egyik fókusza az, hogy a megérzéseimre koncentrálok.
Mert azok mindig segítetettek, és a legjobb cikkeim vagy a legsikeresebb megmozdulásaim (bizonyos 30 napos kihívások vagy munkafüzetek) mindig megérzés által vezérelve születtek.
2018-ban nagyon figyelek arra, hogy ne egóból írjak, ne egóból cselekedjek, és január óta már sok minden született az intuíciómra hallgatva. Többek között ez a videó is még a hideg téli napokban:
https://youtu.be/HWQ-nItW_WE
Coaching ülések során is fontos az intuíció szerepe:
Sok olyan technikát alkalmazok (írás, rajzolás, zenehallgatás, képek bevonása), amiknek a segítségével próbáljuk az irányt beazonosítani. Ilyenkor olyan ötletek is a felszínre jönnek, amikre eddig nem is gondoltunk. Az ötletekből pedig célt csinálunk, majd ahhoz egy tervet. A terv pedig nem egy bonyolult lépésről-lépésre lebontott terv, hanem az irány alapján a következő lépések meghatározása, ami teret enged az újratervezésnek is. Ugyanis nem látjuk előre a jövőt, és nem tudhatjuk, hogy egy új területen egy ismeretlen utcába befordulva mi vár bennünket.
A most készülő online tanfolyamomban is érinteni fogom a témát:
Sokan tudjátok, hogy egy tervezős online tanfolyamon dolgozok. Méghozzá a hosszú távon gondolkodás, a hosszú távon tervezés inspirálta a tanfolyam összerakását. Mert eddig tapasztalataim alapján azt látom, hogy fontos az, hogy tudjuk, merre haladunk. De sokaknak még nincs meg az irány. Ezért nagyon sok önismereti rész lesz benne (- miben hiszünk, értékrendszer stb.), mert ha nem ismerjük magunkat eléggé, akkor nem tudjuk a hosszú távú irányt sem meghatározni.
Azonban arról is beszélni fogok, hogy mi a teendő akkor, ha már megvan az irány, és eljött a megvalósítás ideje. Ott jön a képbe a tervezés és az intuíció, a racionalitás és logika, valamint a megérzések egyvelege. Hogy hogyan ismerjük fel, hogy rossz az irány, vagy valami más legyen a következő lépés az eltervezett helyett.
Összefoglalva:
Az intuitív tervezés a válasz a dilemmámra. A történelemben sok-sok hadvezér, stratéga hallgatott az intuíciójára nehéz helyzetekben, és írták felül a (hadi)tervet, és mentették meg embereik életét.
Én nem vagyok hadvezér, és nem kell emberek életét megmentenem. Azonban a saját életemnek mégiscsak én vagyok a stratégája, és tőlem függ, hogy hogyan hozom meg a döntéseimet.
Az intuíció a tervezést nem zárja ki. A tervezés és az intuíció járhat kéz a kézben, egymást támogatva, segítve.
Most te jössz!
A legjobb ötleteid honnan jönnek?
Amikor jön egy hirtelen sugallat, egy érzés, az honnan jön nálad?
Milyen az, amikor a megérzésed által vezérelve cselekszel? Milyen az, amikor egóból cselekszel?
Mesélj, kíváncsi vagyok! 🙂
Találkozzunk a Facebook csoportban is, ahol terveim szerint egyre többet fogunk foglalkozni az intuícióval és az intuitív tervezéssel. Lesz majd 30 napos kihívás is, amikor összeáll a fejemben a kép, addig is beszélgessünk tapasztalatokról élményekről és fedezzük fel együtt az intuitív tervezés világát. 🙂
Ha szeretnéd, hogy együtt keressük meg a számodra megfelelő irányt, mert még keresed az utadat, és nem tudod, mi való neked, akkor
itt tudsz időpontot foglalni. Itt pedig
referenciákat és
további részleteket találsz arról, hogy milyen a coaching velem. Szeretettel várlak a coaching üléseken is! 🙂