Már meséltem nektek a megérkezés pillanatairól, az első esténkről, a Kuala Lumpuri városnézésről, a ganoderma farmról.

Ázsia ezer arcú

Egy út, több szemszögből:

Szervezett út, majd spontán programok.

Céges út, ami átcsap magánútba.

Turistáskodás, hotelek és éttermek –  Helyi élet, helyi ízek.

Kellemes reggelre ébredünk. Már pattanok is ki az ágyból, hogy kinézzek az erkélyajtón. Este már sötét volt, és az eső is esett, így nem tudtam megnézni, hogy milyen a kilátás.

Most viszont látom, hogy a szálloda hátsó udvarára néz az erkély. Vízforralóval forralok egy kis vizet a szálloda által odakészített ásványvízből, és elkészítem a reggeli kávémat. Kiülök az erkélyre, és megvárom, hogy Párom felébredjen. Van mit kipihennünk. Még csak 3 napja vagyunk Malajziában, de már átszeltük az országot, voltunk Kuala Lumpurban, megnéztünk a DXN ganoderma és spirulina farmját, ma pedig már Langkawin ébredtünk. Nem beszélve az időeltolódásról. Viszont én olyan izgatott és kíváncsi vagyok, hogy nem érzek fáradtságot.

Ülök az erkélyen, és nézem a furcsa fákat, hallgatom a madarakat, és úgy érzem magamat, mintha egy relax videó menne a Youtube-ról az esőerdő hangjaival. Pedig itt messzebb vagyunk az erdőktől. Mégis elég élénknek hangzik a madárvilág.

A reggelink legalább olyan bőséges, mint amilyen a vacsoránk volt. Újra terülj-terülj asztalka vár ránk, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy mit válasszunk. Egy érdekességgel kezdünk: 100 napos tojás. A neve sokkal bizarrabb, mint amilyen az íze. Az íze kevésbé domináns, érződik rajta, hogy érett tojásról van szó, de nem kellemetlen. Az állaga zselés.

Nekem különösen tetszenek a lepényes reggelik különöző szószokkal. Én főleg ezeket fogyasztom reggelire a következő napokban. Kellemesen megágyaznak a gyomornak, és nem nehezítik el, ahhoz képest, hogy mégsem egy pohár narancsléről és egy szelet pirítósról van szó. Meleg van már reggel is, magas a páratartalom, mégis jól esik a főtt, fűszeres étel.

Kirándulunk

Útrakelünk, és miközben haladunk az első megállónk felé, az idegenvezető mesél sok-sok érdekességet Langkawiról.

Sokan élnek a gumikészítésből. Megmutatja, hogy ezek az összekarcolt- összevagdalt törzsű fák a kaucsukfák, vagy gumifák, amik csak a trópusokon élnek meg, kell nekik a magas páratartalom. A latextartalmú tejnedvet a kéreg átlós irányú bevágásával nyerik.

A rizsföldek itt is megvannak.

Külföldiek nem vállalkozhatnak, nem csinálhatnak saját üzletet, csak ha helyiekkel társulnak. Langkawin védik a sajátot.

A sziget maláj domináns. A konyha is leginkább maláj, de azért érezhető a kínai, indiai, és még a thai hatás is a thai határ közelsége miatt.

A Sasnál

Megállunk Langkawi szimbólumánál, az óriás sast ábrázoló betonból és vasból épült szobornál.

A sziget neve egyes értelmezések szerint vöröses-barna sast jelent, vagy utalhat a vöröses-barna földre is, ami itt jellemző. Lang jelentése sas, kawi pedig a vöröses-barna színre utal.

Az említett sast ábrázoló szobor óriási. A kikötőben, felszálló pózban helyezkedik el, így üdvözölve a komppal érkezőket. 12 méter magas.

Csak saját felelősségre mehetünk fel rá, még egy nyilatkozatot is alá kell írni hozzá. Elég, ha a csoportból egy valaki aláírja.

Séta közben a kabócák énekelnek, bár én egy darabig azt hittem, hogy építkezés zaját, köszörülés hangját verik vissza a hegyek. Kísérteties a hasonlóság.

Mire végigjárjuk a hidat, teljes ködbe borul minden, és olyan, mintha a felhők között sétálnánk. Hűvösebbre vált az idő. Mire visszaérünk a felvonóhoz, és leérünk oda, ahonnan elindultunk, a nap újra süt, és újra meleg van.

Visszaérünk a Keleti faluba, vagyis az ‘Oriental Village’-be, ahogyan azt a kis parkot hívják, ahonnan a felvonó indul. Meglátogatunk egy morcos és magányos maláj tigrist. 7 éves nőstényről van szó. Ilyen tigriseket győzött le puszta kézzel Sandokan. Majd találkozunk egy 35 éves hím indiai elefánttal is. Nagyon okos, látszik, hogy sokat foglalkoznak vele, folyamatosan tanítják. A boltok egyikében pedig látunk egy helyi fürdőruhát, ami az egész testet beborítja. Ilyen viseletet később élőben is lesz szerencsénk látni a tengerparton.

Visszaérkezve a szállásra már javában zajlanak a vacsora előkészületei. Finom illatok szállnak a levegőben, és látjuk a friss gyümölcsöket is a konyha hátsó bejáratánál.

A főételről nem készül kép, de az édességek, amik nem édesek, de annál látványosabbak és gusztusosabbak, újra megragadják a figyelmemet. Az állaguk újra ragacsos, ízük szinte semleges. Az egyik hagymával van töltve, és olajban bundában kisütve. Ez talán a legfinomabb.

Ezzel a naplementés képpel búcsúzom, miközben mi is pihenni térünk. Holnap autót bérlünk, és nekivágunk, hogy felfedezzük a szigetet. A kép a szálloda medencéjéből készült, amiből nézve az ég, és a tenger összeolvadt.

Közben a távoli müezzin éneke tölti be a teret este fél 8 körül.

Köszönöm, hogy eddig velem tartottál!