Ausztria – hegyek, alpesi táj, zöld fű, patakok, tavak, Duna…
Valahogyan mégis mindig csak átutazóban járunk Ausztriában. Többnyire akkor, amikor az egyik kedvenc országomat, Olaszországot vesszük célba. Eddig talán fel sem figyeltem arra, hogy mennyire szép országon haladunk át, vagy az Olaszországba érkezés izgalma miatt, vagy mert az autópályák többnyire nem sokat láttatnak a szépségéből.
A hétvégét Ausztriában töltöttük, egy DXN Gyémánt házaspár, Zoli és Csilla hívott meg bennünket. Ebben a cikkben meséltem már arról, hogy mit gondolok az MLM-ről és az új barátokról.
Őket is a DXN-en keresztül ismertem meg, pontosabban Juditon, a felsővonalunkon keresztül. Ausztriában élnek, és az ottani csapatuk is szépen növekszik. Nagyon tetszik, hogy hihetetlenül emberi módon közelítik meg a hálózatépítést. (Az oldalukon erről többet is olvashattok.)
Nagyon vártuk a hétvégét, bár sajnos az időjárás előrejelzés esőt, és lehűlést jósolt. Ennek ellenére elindultunk, úgy gondolva, hogy ha a kirándulás mégsem jönne össze, akkor is egy kellemes, beszélgetésekkel teli, borozós, közösen főzős hétvégének nézünk elébe. Már pedig esőben, hűvösben nem sok ennél jobb dolgot lehet kitalálni. 🙂
Aggstein vára, Wachau, az osztrák Dunakanyar:
Szombaton megnéztük az osztrák Visegrádot az osztrák Dunakanyarban (Wachau), Aggstein várával. Kanyargós autóút vitt fel bennünket majdnem 500 méter magasba.
A várból csodálatos panoráma tárult elénk, még úgy is, hogy a táj többnyire párás volt az eső miatt, és nem lehetett messze látni. Alattunk kanyarodott a Duna, színe hasonlított a Balaton neon zöldes, vihar előtti színére. Megszoktam, hogy a Duna Magyarországon inkább barnás, mint világos zöld. A várban esküvőket is rendeznek, van bent kápolna, étterem. Ezen a hétvégén a násznép a kápolnában volt éppen, így azt belülről nem tudtuk megszemlélni.
Játszottunk is, mert ganodermás kávé fogyasztókként és rajongókként mindig van nálunk valami kellék, amit fotózhatunk. 🙂
„ÖTSCHER:REICH – Az Alpok és mi”
Vasárnap az alpesi életbe kaptunk betekintést. Jártunk a Mariazell felé vezető kis vasút vonalán, Frakenfelsben. Ott van a nemrégiben újonnan útjára indított kisvasút üzemközpontja. Fotózkodtunk az aranyszínű vonattal is, amire az van írva, hogy „Mennyei lépcső”.
Egy nap alatt nem lehet egy egész tartományt bejárni, és megismerni, főleg, ha esik az eső, ezért egy tartományról szóló kiállítást néztük meg.
Az „ÖTSCHER:REICH – Az Alpok és mi” című Alsó-ausztriai Tartományi Kiállítás bemutatta a hegyi életet, a protestáns favágók, fakitermelők életét, az alpesi emberek életét és történelmét, a környék tipikus bogyóját, a somot. Utóbbiból likőrt, és lekvárt készítenek. Dirndl a neve, és kellett idő, hogy megfejtsük, a szó nem az öltözéket, hanem a piros bogyós növényt, a somot jelöli.
Délutánra a nap is kisütött, így láthattuk a környéket ragyogó időben is, amikor a zöld még zöldebb volt.
St. Pölten
Zárásnak, hazaúton felmentünk St. Pölten város kilátójába, ahonnan beláttuk az egész környéket.
Ha eddig nem is keltett bennünk Ausztria különösebb érzéseket, mostmár elmondhatjuk, hogy ott is el lehet tölteni heteket, hogy felfedezzük a várakat, tavakat, patakokat, alpesi túraútvonalakat. Eső ellenére nagyszerűen sikerült a hétvége, felmerül bennem a kérdés, hogyan sikerült volna, ha még az idő is tökéletes? 🙂
Biztos, ami biztos, vettünk egy térképet, amin rajta van az összes vár és kastély Ausztriában, így legközelebb sem lesz programban hiány.
