Az érzés, amikor körülnézel, és látod, hogy mások mintha előre kijelölt úton haladnának, neked pedig fogalmad sincs, hogy merre tartasz vagy, hogy mit kezdj az életeddel. Ez a céltalanság ijesztő, mert egy ideje már mindenhonnan az a nyomás jön, hogy kell, hogy legyen célod, és ha nincs, az gáz. De mi van, ha épp a céltalanság lehet a kulcs, ami kinyitja az ajtót egy teljesen új élet felé?
Amióta az eszemet tudom, mindig voltam álmaim, vágyaim, céljaim. Sőt, ha a személyiségprofilomat nézem, aminek a készítésébe bevetettem sokféle módszert és eszközt, akkor van Halak holdam asztrológia szerint, sok-sok 3-as számot erősítő betűm a névelemzés szerint, és pszichológiai típuselmélet alapú személyiségtesztekben is mindig az jött ki, hogy álmodozó típus vagyok. Ezért nekem álmodozni sosem volt nehéz. Ami nehéz volt, hogy megtanuljam a célorientált, célokban gondolkodó hatékony életet, amit mára azért eléggé tökélyre fejlesztettem akár a munkámban (13+ év projekt menedzseri munka, coaching), akár a magánéletemben. Így hát elég büszke voltam arra, hogy én milyen céltudatosra formáltam magam, és szépen el is értem szinte minden kitűzött célt iskolás korom óta.
De, – mert mindig van egy de, ami itt most félbeszakítja ezt a célorientált utamat, – mostanában olyan életszakaszomba érkeztem, amikor nem álmodozok, nincsenek vágyaim, céljaim, és nem tudom, hogy mit szeretnék a jövőmben. Ez kezdetben félelmetesnek, nagyon ijesztően, sőt szorongatóan frusztrálónak tűnt. Azok az egykor fontos célok, amelyek vezettek az utamon, egyszerűen eltűntek, vagyis inkább teljesültek, és ott álltam, céltalanul. Aztán ahogy átrágtam magamat ezeken az érzéseken, és ledesztilláltam magamban a tanulságokat, rájöttem, hogy rég nem éreztem még ilyen szabadnak magam, mint mostanában. Igen, céltalanul, és mégis felszabadultan.
Miért felszabadító a céltalanság?
Amikor szigorúan ragaszkodsz az álmaidhoz, a vágyaidhoz, észre sem veszed, hogy ezzel a ragaszkodással korlátozod magad. A célok meghatározása ma elégedettségérzést kelt, mert része leszel ezáltal a társadalomnak, teljesíted a társadalmi normákat, mert igen, neked is van vágyad, célod, amiket lobogtatni tudsz, amikor a kíváncsiskodó téged faggat arról, hogy éppen mi a helyzet veled. Ismerem az érzést, amikor én is elégedetten, szorgalmas jó diák módjára felmondtam a leckét az érdeklődők előtt, vagyis szépen felsoroltam, hogy éppen mennyi mindenen dolgozom, mennyi mindent akarok, és mennyi célom van. (Aztán lesajnáltam azokat, akiknek nem volt céljuk, és ott fejtegettem magamban, hogy dehát hogy lehet így élni, meg különben is, mi vesz rá célok nélkül arra, hogy kikelj reggel az ágyadból?)
Tehát vagy te az álmaiddal és a céljaiddal, miközben ez olyan, mintha csak egyetlen ablakon át néznéd a világot, úgy, hogy közben vannak más ablakok is a szobában, csak azokat nem veszed észre. Sokak számára az élet nem az igazi, legbelülről jövő álmokról, hanem a mások által inspirált célok és élet követéséről szól.
A céltalanság valódi felszabadulást jelent, mert lehetőséget ad arra, hogy kilépj ebből a szűk keretből. Amikor nem próbálod meg egyetlen konkrét célra koncentrálni magad, azzal megnyílsz a világ új lehetőségei előtt. A belső üresség, amit talán céltalanságnak hívnak, valójában a tér és a szabadság, ahol új utakra lelhetsz.
Amikor megengedtem magamnak, hogy újra felfedezővé váljak
Egy egyszerű, hétköznapi történet a természetben tökéletesen szemlélteti, mit jelent a céltalanság felszabadító ereje. Egy ideje már a férjemmel gombászni járunk, és volt egy konkrét álmunk: óriás pöffeteget találni. Ezt kerestük minden erdőben és mezőn, de valahogy sosem sikerült. A figyelmünket szinte csak erre az egyetlen gombára hegyeztük ki, miközben sok más érdekes gombafaj mellett elmentünk. Aztán, amikor már belefáradtunk a kényszeres keresésbe, elkezdtünk csak úgy sétálni. És észrevettük, hogy mindenhol ott volt egy bizonyos másik fajta gomba, az ízletes tőkegomba. Először nem tudtuk, mi ez, de kíváncsiak lettünk. Utánajártunk (bevizsgáltattuk!), és kiderült, hogy ízletes és ehető faj. Az óriás pöffeteget nem találtuk meg, de ez az új felfedezés gazdagított bennünket, és valami újat mutatott nekünk. Csak akkor vettük észre, amikor elengedtük a régi vágyunkat.
Ez csak egy apró és hétköznapi példa arra, hogy a túlzó célkeresés gyakran elzár bennünket azoktól a lehetőségektől, amelyek közvetlenül előttünk vannak. De ezen az egyszerű hétköznapi példán túl az életem nagy történései mindig a “véletleneknek” voltak köszönhetőek. A “véletlenek” szó idézőjelesen írva, mert a szó maga azt jelenti, hogy a tudás hiánya. Ha nem tudjuk, hogy mi van a történések mögött, akkor véletlennek tudjuk be, pedig a nagy egészet nézve mindennek megvan a pontos helye, ideje és oka.
A célokhoz való ragaszkodás korlátai a “szerep-funkció-személyiségpiacon” válogatva
Gyerekkorunktól kezdve a környezeted formálja a vágyaidat és céljaidat. (Nem baj, ha ezt most még tagadod, én is sokáig úgy voltam vele, hogy persze, ez igaz, de rám nem hatottak az a sok könyv, film, magazin, ami végigkísérte a fiatalabb éveimet. Ez egy érési és önmegismerési folyamat, amely során, ahogy egyre mélyebbre megy az ember, egyre jobban csóválja a fejét, hogy „de én ezt hogy nem vettem észre???” 🙂 ) A társadalom, a filmek, a könyvek, és a példaképek mind-mind befolyásolják, hogy mit tartasz kívánatosnak. Ez egyfajta “szerep-funkció-személyiségpiac”, ahol válogathatsz a rendelkezésre álló lehetőségek közül.
Ahogy idősödünk, ez a mintázat nem változik – továbbra is vágyunk olyan dolgokra, amelyek nem feltétlenül a mi belső igényeinket tükrözik, hanem mások elvárásait.
De ez veszélyes, mert a saját céljaid összekeverednek mások álmaival. Közben jön egy belső hiány érzése, mert valójában nem is a saját álmaidat követted, hanem azt, amit mások vártak el tőled. Amikor felismered ezt, megérted, hogy a céltalanság nem jelent ürességet – sokkal inkább egy lehetőséget ad arra, hogy újra kapcsolódj a saját belső vágyaidhoz.
A céltalanság felszabadító ereje – tudományos megközelítássel
Az agy, amikor túlzottan koncentrál egy célra, hajlamos beszűkülni, és kevésbé nyitott új ötletekre és lehetőségekre. Ez a fókuszált állapot, amit a prefrontális kéreg irányít, sokszor akadályozza, hogy felismerj valami újat. Ezzel szemben, amikor megengeded magadnak, hogy céltalanul létezz, az agy másik része, az úgynevezett „default mode network” aktiválódik. Ez a hálózat akkor lép működésbe, amikor nem irányítod tudatosan a figyelmedet, és ez lehetővé teszi a kreatív gondolkodást.
Ez az állapot segíti az agy neuroplaszticitását is – vagyis képessé teszi arra, hogy új kapcsolatokat hozzon létre, és új lehetőségeket tárjon fel. A túlságosan fókuszált gondolkodás ezzel szemben csökkentheti az energiádat és kreativitásodat, miközben a céltalanság új irányok felé nyithatja meg a kaput.
Spirituális nézőpont: A céltalanság mélyebb rétegei
A spirituális megközelítésekben a céltalanság nem csak lehetőség, hanem elengedhetetlen az élet mélyebb megértéséhez. Amikor elengeded azokat a célokat, amelyeket az ego táplál (bár ez az egó szó már annyira túl van használva, hogy nem szeretem használni, ezért hívhatjuk a tudatos énnek, az eszednek is), teret adsz ezzel a belső intuíciónak, amely sokszor pontosabban mutatja az utat, mint a tudatos tervezés. (Ezt hívtam #intuitívtervezés -nek az anyagaimban.)
A buddhista filozófia szerint a ragaszkodás szenvedést okoz, és csak akkor tapasztalhatsz igazi szabadságot, ha elengeded azokat a dolgokat, amelyekhez túlságosan kötődsz. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen fel kell adni minden célodat, hanem azt, hogy ne ragaszkodj görcsösen hozzájuk. Ha nyitott maradsz, és hagyod, hogy az élet vezessen, könnyebben felismered az Univerzum (Égiek, Sors, Angyalok, – nevezd el saját hitrendszered szerint) jeleit.
Hogyan tudok segíteni abban, hogy megtapasztald a céltalanság erejét?
Azért írok erről a témáról, mert megtapasztaltam, és nagyon sokat hozzátett ahhoz, (- vagy pont, hogy elvett abból -), ahogy az életet látom.
Mostanra Coachként és Természetgyógyászként azt vallom, hogy a céltalanság egy lehetőség az önismeret mélyebb megélésére. A coaching és a természetgyógyászat eszközeivel segíteni tudok lebontani azokat a mentális falakat, amelyeket a társadalmi elvárások és a célok emeltek. Egyéni konzultációk során olyan eszközöket és módszereket használok, amelyek segítenek felismerni a valódi személyiségedet és belső értékeidet, és rátalálni azokra az utakra, amelyek eddig rejtve voltak előtted. (Lásd például az illatok ereje témáját itt és itt.)
A céltalanság nem üresség, hanem szabadság
A célokhoz való túlzott ragaszkodás elzárhat bennünket az élet valódi csodáitól. Amikor elengedjük ezeket a célokat, és megnyitjuk magunkat a céltalanság felé, lehetőséget adunk arra, hogy újra felfedezzük önmagunkat és az élet igazi értelmét.
A céltalanság nem hiány, hanem egy új lehetőség a felfedezésre, a növekedésre és a szabadságra.
Ha úgy érzed, hogy elakadtál, vagy csak szeretnél egy új irányt találni, szeretettel várlak egy konzultációra. Itt tudod megnézni a segítő szolgáltatásaimat.