Már pár napja a szigeten vagyunk, és sikerült sok helyet megnéznünk. Ma egy kicsit pihenősebbre vesszük a tempót. Délelőtt autókázunk, délután strandolunk és pihenünk. De előtte átköltözünk az új szállásra.

Ázsia ezer arcú

Egy út, több szemszögből:

Szervezett út, majd spontán programok.

Céges út, ami átcsap magánútba.

Turistáskodás, hotelek és éttermek –  Helyi élet, helyi ízek.

Költözés

Reggeli után összepakolunk, és a bőröndöket az autóba pakolva elfoglaljuk az új szállást.

Kedves házikó, kis terasszal. A házsorok között egy kis medencében pihenjük ki a nap fáradalmait este a hosszú nap végén, majd elfeledkezve a magas páratartalomról, éjszakára kint hagyjuk a törölközőinket, hogy száradjanak. Nem száradnak meg, maradnak ugyanolyan nedvesek, mint voltak. Tanulság a trópusokon: nem száradnak meg a ruhák! 🙂

A falon sötétedés után a lámpa fényére  kis gekkók gyűlnek össze, és szaladgálnak a falon. Szerencsére nem félek ezektől a kedves kis állatoktól, így nem okoz gondot a közelségük. Egy este az egyik beslisszan az ajtó alatt, így hát azzal a tudattal kell aludnunk, hogy hármasban vagyunk. (Legalábbis amiről mi tudtunk.) 🙂

Térjünk vissza oda, hogy beköltöztünk. Miután elrendezkedünk (értsd letesszük a bőröndöket, és biztonságba helyezzük az értékeinket), útra kelünk, hogy megnézzük a sziget még eddig számunkra ismeretlen részét: a mangrove erdőt.

Mangrove erdő

Úti filmeket már láttam erről a jelenségekről, de kíváncsi voltam, hogy élőben milyen.

A mangrove a trópusokon és szuptrópusokon fellelhető, a legfőbb élőhelye a sós mocsarak, vagy brakkvizek (félsós vizek). Mivel ez a faj olyan helyen él, amelyet csak kevés növény képes kibírni, a mangrove sajátos ökoszisztémát, az úgynevezett mangrove erdőt alakított ki magának.

Itt befizethetnénk egy hajós kirándulásra, hogy bemutassák nekünk a mocsarat és az erdőt közelebbről is. Viszont mi arra jutunk, hogy így is sikerült elég sokat látni belőle, inkább tovább folytatjuk utunkat.

Ráadásul elkezd csöpögni az eső, ami szintén nem sok kedvet ad a hajós úthoz. Sebaj, most sem keseredünk el, autóba ülünk és indulunk. Jól tesszük, hogy tető van a fejünk felett, mert egy hatalmas eső kerekedik az előbbi csöpögésből.

Hindu templom

Mikor csendesedik az eső, és tisztul a látótávolság, megpillantunk valami hihetetlen csodát. Én még életemben nem láttam ilyen szépet. Megállunk, nézzük, hogy mi ez, de sehol egy tábla. A turistatérképünk sem jelzi, és előzetes olvasataink sem említik.

Megtaláljuk a táblát, ami megerősít bennünket abban, hogy hindu templomról van szó, de elhagyatott. Legalábbis nem látunk ott senkit a rengeteg, pihenőjét töltő kóbor kutyákon kívül. Engem egy kicsit aggaszt az a sok kutya, így csak gyorsan és felületesen tudjuk megnézni a templomot. Pedig szívesen bejárnám minden pontját, csodálva a részleteket.

Esküvő

Út közben belefutunk egy indiai esküvőbe is. (Bár nem sikerül megállapítanom 100%-osan, hogy valóban indiai esküvőről van-e szó.) Azt tudom, hogy az indiai esküvőnél szokás a fél várost vendégül látni, és az embertömegből ítélve arról van szó. De a szigetet malájok lakják, akik muszlimok.

Tengerparton

A nap további részét a tengerparton töltjük. A házikótól, ahova átköltöztünk, könnyen lejutunk a vízhez, csak kilépünk az ajtón, átvágunk egy fás részen, és már ott is vagyunk.

Lehet, hogy azért, mert nincs nyár, vagy azért, mert a levegő párás és nem száraz, de kevésbé vonz a pancsolás. Inkább csak ülünk a homokban, és nézzük a színeket és a hullámokat.

Mielőtt lejöttünk volna a partra, még beszaladunk egy közeli boltba, és megnézzük a kínálatot. Az egyik kedvenc elfoglaltságom egy idegen országban mindig az élelmiszerboltok kínálatának felmérése. Nagyon izgalmas látni a teákat, fűszereket, liszteket, italokat, édességeket, főleg, ha azok merőben eltérnek az otthoniaktól, mint ebben az esetben.

Bár a polcok közötti hely még nekem is szűknek bizonyult. 🙂

Benézünk a gyümölcsöshöz is, és ismerkedünk a gyümölcsökkel és zöldségekkel. Vagyis inkább a gyümölcsökkel, amiknek legtöbb esetben a nevét sem ismerjük. Most párat megmutatok:

Durian, Mangosteen, Rambutan

A durianról már korábban is meséltem. Ma azonban a szárított változatát megkósoltuk. Szerettük volna nyersen is megkóstolni, de nem találtunk rá módot: ugyanis nyilvános helyeken felbontani tilos. Mindenképpen érdemes elolvasni, mit írtam róla itt, mert híresen büdös gyümölcsről van szó.

Vettünk pár érdekes italt, pár érdekes gyümölcsöt, és betettük őket a hűtőszekrénybe. Tényleg csak párat, hiszen napközben úgysem vagyunk otthon, és többnyire út közben eszünk-iszunk.

Maláj vacsora

Vacsoraidőben besétálunk a városba, mert mostmár nem két város között lakunk, be tudunk sétálni. 🙂

Egy helyi étkezdét választunk, ahol nagyon sokan ülnek: turisták és helyiek vegyesen. Nézzük az étlapot, kérünk gyümölcsitalt. Én dinnyelevet kérek, Párom pedig a szokásos ananászlevét. Nála az a nagy kedvenc. Sajnos ananászlé már nincs.

A pincértől tanácsot kérünk, hogy melyik tipikus, de nem csípős helyi tésztát ajánlja nekünk. Így kinézünk két zöldséges tésztát tenger gyümölcseivel. Ajánl hozzá még egy külön tipikusságot: marhát csípős szószban. Ám legyen…, csípős, de kóstoljuk meg. Nem bírjuk a csípőset, és többször jártunk már úgy, hogy az „á, nem csípős” vége az lett, hogy leégett az arcunk, és nem éreztünk többé ízeket. Ezért szoktunk óvatosak lenni.

Amikor elkezdünk falatozni, arra jutunk, hogy a „nem csípősnek mondott” tészta sokkal csípősebb, mint a csípősnek mondott marhahúsos szósz. Az utóbbi inkább édes és pikáns. Nagyot nevetünk azon, hogy mennyire mást értünk csípősség alatt mi és az ázsiaiak. Ez már nem az első eset, hogy szerintük valami csípős, szerintünk nem. Bár, ha belegondolok a két angol szó okozhatja a kavarodást: spicy és hot. A spicy-t szeretjük, a hot-ot nem. 🙂

A legtöbb beülős hely hangulata hasonló. Nyitott terasz asztalokkal, és sok-sok emberrel.

Mögöttem kütyüzős fiatalok ültek.

Több helyen a konyhába is be lehet látni az utcáról. Nekem ez kifejezetten tetszik, mert megleshetjük, hogyan dolgoznak.

Sült fagyi

Hazafelé még meg kell kósolnom a sült fagyit. Napok óta nézegetem, és bár tele vagyok, tudom, hogy már csak két napunk van, így igyekezni kell a kóstolásokkal. 🙂

A fiatal srác egy lime-osat ajánl, én pedig belemegyek, hiszen olyan sok íz közül lehet választani. Elhiszem neki, hogy az a legfinomabb, azt mondja, hogy az az ő kedvence. A fagyasztóból kivesz egy golyót (fagyi vastag panírban/ bundában), és forró olajban kisüti villámgyorsan. Megkapom, és kettétöröm. Megkóstoljuk. Finom. Páromnak jobban ízlik, mint nekem. 🙂 Én maradok inkább a friss gyümölcsitaloknál, amúgy sem vagyok nagy fagyi rajongó.

Gyümölcsök, és az óriás gyümölcs

Hazaúton a sarki zöldségesnél, (vagyis itt nevezzük inkább gyömölcsösöknek ezeket a helyeket), még kérünk egy-egy friss gyümölcsitalt. Párom megkapja az ananászlevét, én pedig mangót kérek. A fiú kiválsztja a gyümölcsöket a ládákból, és ott előttünk hámozza, tisztítja, turmixolja össze őket. Kész a finom ital!

Hazasétálunk tele pocakkal, és még ülünk a medencénél egy kicsit. Beszélgetünk, összefoglaljuk a napot, megemlékezünk az érdekesebb pillanatokról és jelenetekről, és aludni térünk. Egy kis gekkó társaságában, ahogyan azt feljebb írtam.  🙂

Jókat enni többnyire rizikós dolog. Előfordulhat, hogy egy osztrigát eszel, és felfordul a gyomrod. Akkor ez most azt jelenti, hogy soha többet rá se nézz? Semmiképpen. Minél egzotikusabb az étel, minél kalandvágyóbb az, aki eszi, annál nagyobb az esélye, hogy később rosszul lesz tőle. (Anthony Bourdain)

Szerencsére a gyomrunknak egész végig semmi baja nem volt. Sőt, kifejezetten jól esett neki a sok-sok gyümölcs, gyümölcslé, a fűszeresebb ételek.