Már akkor nagy hatással volt rám a látvány, de még nem tudatosult ott helyben, hogy mennyire mélyen beleégett a tudatomba, amit láttam. Nem kerestem, nem akartam látni, csak egy lelkes és naiv utazó voltam, aki először látogatott el Ázsiába, és nem tudta mit várjon. (Erről az útról itt olvashattok további beszámolókat.)
Elmesélem, hogy mi történt Langkawin:
Este érkeztünk, és rögtön lementünk a hotelhez tartozó tengerpartra. De olyan sötét és kivilágítatlan volt minden, hogy nem fürödtünk. A következő napokban sem tengerparti fürdőzés volt a program. Helyette kirándultunk a szigeten, megnéztük a látványosságokat.
Autót bérelve sokkal könnyebb volt szabadon mozogni, és eljutni olyan helyekre is, ahova a turisták nem járnak. Ezért így jártuk be a szigetet, hogy lássuk többek között, hogyan élnek a helyiek.
Egy nap eljött a tengerben fürdés ideje is, lementünk a partra, ami nyüzsgött az emberektől, de senki nem volt vízben. Nem értettem, miért. Mi megmártóztunk, aztán hazamentünk.
Muszáj figyelmeztetnem benneteket, mert ez a cikkem most más:
Ez a cikkem teljesen más témájú, mint amit tőlem megszoktatok. Mégis megírtam. Már pár éve meg szerettem volna írni, hogy mivel szembesültem Langkawin, de elhessegettem azzal, hogy nem olyan fontos, más is látott már ilyet, mindenki tudja, hogyan működnek ezek a dolgok.
A cikk végén tervezem, hogy azért az ÉLETCÉL témát is behozom, hogy a rátok zúdított valóságtól ne maradjatok lógva, hanem egy kis csomaggal fejezzétek be az olvasást.
Most pedig leleplezem a nagy témát, amit eddig nem mertem, mert féltem, hogy akkor senki nem olvas tovább. Nehéz ilyen témákról írni, mert szeretünk csak a jóval, a pozitívval, a kellemessel foglalkozni, miközben nem veszünk tudomást a körülöttünk zajló dolgokról, és homokba dugjuk a fejünket. (Ez a cikk két és fél évet váratott magára…)
A látvány Langkawin, ami elindított bennem valamit:
Autóztunk a szigeten, élveztük, hogy egyre kevésbé turistás helyeket érintünk. Gyönyörködtünk a tájban, figyeltük a helyiek életét. Csend volt, és nyugalom. Távol a hotelektől, éttermektől, a nyüzsgéstől. Körülöttünk erdő, és a helyiek házai. Sehol egy turista, sehol a turistáknak szánt műség. Aztán egyszercsak elmentünk a helyi szemétlerakat előtt:
A szemétdomb, amit Langkawin láttam, azért volt rám hatással, mert nem kerestem. Egyszercsak OTT volt, és ráébresztett arra, hogy igen, ÍGY élünk. Amikor kidobunk egy zacskót, nem azon gondolkodunk, hogy azzal mi lesz, hanem arra, hogy arra nekünk szükségünk volt.
Pozitívan, lelkesen élem az életemet, és nehéz szembesülnöm a világ problémáival. Tudom, hogy sokan mondják azt, hogy ez nem is a mi problémánk, és csak élik tovább az életüket úgy, ahogy jól esik, kényelmes. Én is sok olyan mozgalommal szembesülök, amik kevésbé hatnak rám, vagy mert még nem értem meg azokra, vagy mert nem tartoznak az én utamhoz. Ott vannak a vegánok, az állatvédők stb. Mindig is voltak olyan emberek és csoportosulások, akik hittek valamiben, és kiálltak, harcoltak azért, amiben hisznek. És ez jó.
Én az emberekben hiszek: abban, hogy mindenki megtalálja a jót, a neki valót, képes jól dönteni, tanulni, fejlődni, és másokat segítve, a világhoz valamit hozzátéve élni. Az érdekel, hogy ki hogyan jut el ide. Legyen szó vegánságról, állatvédelemről, szelektív szemétgyűjtésről, rák elleni harcról, tanulási módszerek fejlesztéséről, kézműves termékekről, ételek készítéséről, gyermeknevelésről, bármiről, ami értéket teremt. Mert hatással vagyunk egymásra, a körülöttünk élőkre, és én még mindig hiszek egy szép világban. Még mindig úgy kelek fel reggelenként, hogy szerelmes vagyok a fákba, a levelekbe, a virágokba, a levegőbe.
Térjünk vissza Langkawira. Apálykor az is kiderült, hogy miért nem fürödtek a tengerben. Azért, mert tele volt szeméttel. Persze voltak a szigetnek olyan részei is, ahova az áramlatok nem sodorták be a sok zacskót, műanyagot, de én akkor már láttam a rosszat. Több utazós bloggernél olvastam, sokan mesélték, hogy szembesülnek hasonlóval. Ismerősöm Thaiföldre ment nyaralni. Az ideális látvány helyett viszont vagy turistákkal zsúfolt strandokat talált, vagy szeméttel borítottakat, és nagyon kellett keresnie azokat a részeket, amik úgy néztek ki, mint ahogyan a fejünkben és az interneten él a látvány.
A véletlen sodort újra a szemét közelébe:
Ezt is fontos hangsúlyoznom, mert, bár Langkawi óta tudatosabban bánok a szemétkérdéssel, odafigyelek a zacskókra, szelektíven igyekszem gyűjteni a szemetet, de igenis termelek szemetet. Még odafigyelve is mondhatom, hogy nem keveset. Mert főzök, takarítok, élek.
A házfelújítás sodort újra a szemétkérdés közelébe. Az átalakítások miatt tele lettünk bontási törmelékkel, amivel valamit kezdeni kell(ett). Elkezdtünk utánajárni a lehetőségeknek: konténer, vagy mi magunk visszük el a hulladékot szeméttelepre? Nyomoztunk, nyomoztunk, de nem tűnt egyértelműnek a megoldás, hogy a szánkódombunkat hogyan tüntessük el az udvarunk közepéről.
A nyomozás eredményeképpen megszületett a megoldás is: az elmúlt hetekben zsákokba rakva elvittünk pár tonna bontásból visszamaradt hulladékot a közeli szeméttelepre. Furcsán hangozhat, de élmény volt látni, hogy a szeméttelepen szelektíven zajlik a hulladék gyűjtése, szétválogatása. A látvány itt is sokkolt, mert döbbenetes méretekről van szó. És ez csak ennek a környéknek a szemete!
Az volt az egyik első gondolatom, hogy mindenkinek látni kellene a helyi szeméttelepet. Lehet, hogy nagy változást nem indít el benne, lehet, hogy nem is kell nagy változást elindítania, mert kevés eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy mi egyenként változtassunk. De mindenképpen tanulságos látni azt, hogy mi a következménye az életmódunknak. Szeretünk következmények nélkül élni, úgy érezni, és úgy gondolkodni, hogy BÁRMIT megtehetünk. Sokszor nem látjuk, nem vagyunk tudatában annak, hogy minek mi a következménye. A szemétkérdés a szeméttelep egyszeri meglátogatásával kézzel foghatóvá válik.
Hogy én min változtatok?
Azért nem ítélek el senkit, akire ez a téma nem hat, mert én is nehezen tudok ezzel bármit is kezdeni. Azontúl, hogy nem kérek zacskókat, szelektíven gyűjtöm a szemetet, nem vásárolok felesleges dolgokat, mérsékelt mennyiségű ruhám van, kevés ötletem van. Biztosan tele van az internet tippekkel, praktikákkal, hogy miket lehet tenni. Azonban én is egy tökéletlen ember vagyok, aki felgyorsulva éli az életét, és néha bizony a könnyebb és gyorsabb megoldást választja. Éppen ezért nem szeretnék a cikk végén úgy tenni, mintha megtértem volna, és holnaptól már nem lesz műanyag a lakásban. Azt tudom megígérni, hogy jobban odafigyelek, nyitott leszek a lehetőségekre, amikkel kevesebb szemetet fogok termelni.
Olvastam Dream Manager Facebook oldalán, hogy ő például nem kér szívószálat.
Tóth Enikő a Facebook oldalán posztolt cikkeket, hogy ő mit gondol a szemétkérdésről, és mint nagy utazó, miket látott a világban.
Less is love blogján is lesz szó az újrahasznosításról, mert Villő egyik szívügye a téma.
Sokan vannak, akik foglalkoznak a témával, és jó ezt látni.
Mi a cikkem tanulsága, ami mindenkinek útravaló lehet, és összeköthető a CÉLtalanság érzésével?
Sokan élnek céltalanul, keresve életcéljukat, életük hivatását, az álommunkát. Az Y generációról mostanában megjelenő cikkek is ezzel vannak tele.
Pedig sokszor nem is kell nagy dolgokban gondolkodni. Elég egy szívünkhöz közel álló témát kiválasztani, elmélyedni benne, és tenni érte. Sok ilyen téma van, ami értelmet adhat a mindennapokban, és ami segít reggelente felkelni. Nem is kell feltétlenül összekötni azt a munkánkkal. Mert ha olyan dolgokkal foglalkozunk, amikben hiszünk, az energiát ad, és könnyebb energiával tele, lelkesen élni. Még akkor is, ha az élet nem éppen ideális, mert rossz a munkahely, rosszak a körülmények. Egy téma, amibe valaki szívet-lelkét beleteszi, és pozitív hatással van a környezetére, a társadalomra, értelmet ad a mindennapokban.
Most ti jöttök!
Köszönöm, hogy elolvastátok a cikket. Nyitott vagyok a gondolataitokra, véleményetekre. Nem könnyű témák ezek, pont ezért jó ilyenekről is beszélgetni néhanapján, kulturáltan, előre tekintve.
Mennyire érint meg benneteket a szemétkérdés?
Mit tesztek a mindennapokban, hogy kevesebb szemetet termeljetek?
Mi mást lehetne még tenni?
Ajánljatok hasznos blogokat a témákban. 🙂