A self-help függőség létezik. Ki ne szeretné megtalálni az értelemmel teli életet, a tökéletes hivatást vagy az ideális napi rutint? Ki ne szeretné a könnyű és gyors megoldásokat? Milyen jó lenne, ha a defektjeinket egy-egy cikk vagy könyv elolvasásával meg lehetne javítani. (Mintha foltozni való biciklis gumik lennénk…)

Te hogy állsz a témához? Tele van a könyves polcod, a telefonod vagy az ebook olvasód ezernyi self-help anyaggal? Bármilyen problémád van, először az interneten keresel rá, hátha van arra is egy szindróma, amit te még nem ismersz, majd elkezdesz kutatni, hogy az a szindróma pontosan mit jelent, és hogyan lehet megküzdeni vele? Vagy inkább cinikusan állsz a témához, és elutasítod az egész self-help iparágat, mert bullshit az egész?

Úgy érzem, beszélni kell erről a témáról, mert körülnézek, és látom, hogy milyen sokan szeretnék magukat megjavítani. Hagyják, hogy a belső hangjukat, az őszinte érzéseiket és gondolataikat elnyomja a sok-sok olvasott gondolat, majd szépen lassan self help junkie lesz belőlük, akik már csak self-help nyelven tudnak beszélni. Ezzel együtt elmarad bármiféle cselekvés, helyette marad önmaguk állandó tökéletesítése. Mert mindig találnak magukban valamit, ami nem jó, amin változtatni kell, hogy végül elérjék a tökéletességet vagy a nagy célt.

Pedig micsoda értékeket látok sokakban. Ott van az igazi és valódi énjük, amit hagynak elnyomni, mert úgy érzik, hogy valami nem jó velük, ki kell javítani azokat a dolgokat magukban, amik igazából a különlegességeiket adják. (Egy másik cikkben majd mesélek arról is, hogy milyen hatással vannak ránk a személyiségtesztek, vagy az, ha úgy érezzük, hogy mások vagyunk, mint a többiek. Nagy téma ez, de ezekről majd később.)

 

Egy kis személyes kitérő, vagyis így indult az én kapcsolatom a self-help témával:

Én sosem voltam az az önbizalomtól kicsattanó fajta. Elég korán ráleltem a személyes fejlődéssel kapcsolatos anyagokra, talán Dale Carnegie volt az első, akit olvastam tiniként. (Azt találtam meg otthon a könyvespolcon.) A mai napig emlékszem arra, hogy mekkora hatással voltak rám a könyvei, a Sikerkalauzok. Mondhatnám, hgy milyen sokat tanultam belőlük, mert végülis úgy volt, de annál fontosabb az, hogy befolyásolható fiatalként milyen károkat okozott bennem. Dale Carnegie alapozta meg az extrovertált ideált, és kezdte el erősíteni azt a vonalat, hogy márpedig ha nem vagy extroverált, akkor igenis válj azzá, mert csak úgy lehetsz sikeres. Ilyen gondolatokkal indult a self-help karrierem, és elég sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy nem baj az, ha én más vagyok, vagy szeretek megfigyelni, elemezni, és nem tudok egy tipikus sales-esként viselkedni. De amíg idáig eljutottam, nagy utat tettem meg, sok-sok hibával, hatalmas megfelelési kényszerrel. Ahelyett, hogy magamban bíztam volna, hallgattam volna a belső hangomra, abban bíztam, hogy a sok self-help anyag remélhetőleg nagyon hamar megtanítja nekem azt, hogy miket változtassak meg magamon, hogy elérjem a kívánt boldogságot/ sikert.

Egy idő után, ami nem is volt olyan régen, elkezdtem erős kritikával kezelni mindent, ami személyes fejlődés. Egyre komolyabban beleástam magam a személyes fejlődés témájába, kitanultam a coaching-ot is, aminek erős pszichológiai alapja van, és megerősödött bennem az a gondolat és érzés, hogy gyors megoldások NEM léteznek.

Nincs olyan, hogy ideális hivatás. 

Nincs olyan, hogy ideális napi rutin.

Nincs olyan, hogy tökéletes időbeosztás.

Nincs olyan, hogy ideális személyiség.

Ezek helyett viszont van sok-sok önmarcangolás, ha úgy gondolod, hogy mindezek léteznek.

 

3 +1 kategória a self-help világában:

Self-help junkies: aki falja a self-help könyveket, eljár sok-sok konferenciára és workshopra, az élete saját maga tökéletesítéséről szól, de cselekvés és megvalósítás hiányában. Tökéletesítette a self-help nyelvezetét, mindenre tud egy kategóriát, szindrómát, megoldást. Csak éppen mégsem boldog, mert nagyon keres VALAMIT.

A szkeptikus: ő az, aki nem olvas self-help anyagokat, nem jár szemináriumokra, ellenben nagyon jókat lehet vele beszélgeni, mert nyitott. Logikus, racionális kérdéseket tesz fel, ami segíthet a self-help junkies-okat kicsit visszahozni a földre.

A cinikusok: ő teljes mértékben elutasítja a self világát. Vele beszélgetni sem lehet erről, viszont előfordul, hogy valamilyen életesemény hatására belőle is self-help junkie lesz. Egyik végletből a másikba.

+ 1: aki kritikával kezeli a témát, és nem fogad be akármit. Aki mértékkel, módjával fogyaszt, okosan válogat, és sikerül megtalánia azt a 10%-ot, ami valóban értékes. Lassan, tudatosan építkezik, nem hagyva, hogy a külvilág zaja elnyomja belső hangját.

 

A self-help teljesen összezavaró világa – túl sok elmélet, túl sok ellentmondás:

Amikor már egyre több self-help anyagot fogyasztottam, egy idő után feltűnt, hogy, egyrészt a gyors megoldások mégsem olyan gyorsak, másrészt pedig annyira sok irány van, hogy egyre frusztráltabb leszek. Az egyik guru ezt mondja, a másik guru azt mondja. Az egyik elmélet szerint így van, a másik elmélet szerint úgy van. Akkor most hogyan tovább? Miért van az, hogy annak ellenére, hogy ennyit olvasok a személyes fejlődésről, nem látom az egyértelmű utat?

A vége az lett, hogy eldöntöttem, szünetet tartok. Könyveket már nem vettem, bár cikkeket még olvastam. Egyre kritikusabban kezdtem kezelni azt, hogy kitől, mit fogadok be.

 

A self-help romboló hatása:

Itt most nem azokra gondolok, akiknek van egy problémája, olvasnak róla, megoldják, és tovább lépnek. Inkább azokra gondolok, akik nem tudják megmondani, hogy mi a probléma velük, csak úgy érzik vagy gondolják, hogy valami nem jó. De hogy mi az a valami? Ki tudja. De keresnek, keresnek rendületlenül, válogatás nélkül. Mindent elfogyasztanak, pedig csak a bennük lévő űrt kellene valamivel betölteni. Ők viszont nem fogják megtalálni a megoldást, mert ha nem tudják mit keresnek, akkor arra megoldás sincs. Mégis remélik, hogy majd valamelyik könyv, valamelyik guru megmutatja az útjukat, megmondja nekik, hogy mit csináljanak.

Az a baj a self-help világával, hogy, mivel a választ folyton kívül keressük, és másokra hallgatunk, nem halljuk meg a belső hangunkat. Nem bízunk magunkban, és nem hisszük el, hogy mi is ki tudjuk találni a megoldást, mi is tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Ellenben úgy gondolunk magunkra, mint akit meg kell javítani. Pedig nem szorulunk javításra, met így vagyunk egyediek, különlegesek. Nem szabad a belső hangunkat hagyni elnyomni a sok külső hanggal. Nagy a zaj a világban, minden gurunak van egy jó tippje, de tudnunk kell meghallani azt, hogy mi a mi saját tippünk saját magunk számára.

 

Hogyan lehet kigyógyulni a self-help függőségből?

  1. Tarts szünetet.
  2. Tarts szünetet.
  3. Tarts szünetet. 🙂 Tedd el az összes könyvet.
  4. Állj le a self-help cikkekkel is. Van bennük érték, de egy idő után mindegyik ugyanolyan, csak máshogy fogalmaznak. Mindegyik azt érezteti veled, hogy kevesebb vagy. Ne olvass tuti módszerekről. Kell a csend, kell a szünet, hogy kiürüljön a fejed.
  5. Ezek helyett írj naplót 10 napig.
  6. Írd ki a gondolataidat, érzéseidet. Azért írj, hogy felfedezd a belső hangod, hogy sikerüljön azt meghallani. Sokkal többet tud, mint gondolnád, és vannak válaszai is a számodra. 🙂
  7. Keress a személyes fejlődés helyett/ mellett más hobbit. Ami igazi, ami a természethez vagy mozgáshoz köthető. Ami jó érzésekkel tölt el, és kiszakít a “folyton tökéletesíteni kell magamat” körforgásból.
  8. Légy kreatív: blogolj, írj mesét, süss sütit. Alkoss, hogy az alkotásod visszatükrözze, hogy ki vagy. A self-help junkie folyton egy jövőt épít. Egy olyan jövőt, amiben ő már végre “elég jó” lesz ahhoz, hogy végre megvalósítson. Ez a jövő soha nem jön el.
  9. Mi a te életfilozófiád? Tele van a fejed elméletekkel, tippekkel, hogy ki szerint mi az élet/ boldogság/ siker titka. Itt az ideje, hogy megtaláld a saját életfilozófiádat. Ami tényleg a tied, amit nem mások mondtak. Megintcsak ugyanazt javaslom: írj, írj, írj. 🙂

 

Összefoglalva:

A cikkel nem volt célom, hogy a személyes fejlődés témát támadjam. Továbbra is fontos nekem ez a terület, és törekszem arra, hogy csak értékes anyagokat olvassak el. Inkább az volt a célom, hogy arra inspiráljalak, hogy kritikával kezeld, amit olvasol. Nincsenek gyors megoldások, és ne úgy gondolj magadra, mint akit meg kell javítani, és egyszer kész leszel. Fejlődünk folyamatosan, de lehet úgy is fejlődni, hogy a belső hangunk vezérel bennünket. Fontos megtalálni az egyensúlyt a belső világunk és a külvilág zaja között. Fontos, hogy fejlődj, nyitott légy, de kritikával kezeld azt, amit olvasol.

” Mert van egy út, amin mindannyiunknak végig kell menni, és nem rövidíthetjük le a tanulási időt, nem spórolhatjuk ki a kanyarokat, nem hagyhatjuk ki a hibákat.”

Nem könnyű ez sokaknak, és magamat is folyton emlékeztetnem kell, hogy mi a fontos, mire és kire hallgassak. De szeretem a személyes fejlődés világát, ráadásul coachként elképesztő látni, figyelemmel kísérni, ahogyan valaki képes változtatni az életén, saját, belső hangja által vezérelve, megfelelő mennyiségű és minőségű külső segítséggel.

 

Most te jössz!

Mennyi időt töltesz self-help anyagok olvasásával, hallgatásával? Vagy éppen te vagy a szkeptikus vagy a cinikus? Akkor főleg mesélj! 🙂

Mennyire hallod a belső hangodat? Vagy hagyod, hogy a külvilág zaja, a sok guru hangja elnyomja azt, ami benned van? Mesélj, nagyon kíváncsi vagyok, hogy te mikkel szembesülsz, hogy te hogyan éled meg azt a nyomást, ami árad akár a social mediában, hogy egyre jobbnak, egyre tökéletesebbnek kell lenni, és egy idealizált jövőkép felé kell haladni,

2 hozzászólás on Self-help függőség – Beszéljünk róla, mert létezik, és lehet, hogy te is függő vagy

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..