Választások után vagyunk. Sok az érzelem, és sok olyan dolgot olvasok, hallok én is, amikkel nem értek egyet. (Annak ellenére, hogy teljesne kizártam magam a Facebook világából, sehol nem látoma falamat, és csak Instán látok posztokat a témában.) Politizálás és politikai hovatartozásról való nyilatkozás nélkül szeretnék mesélni arról, hogy mi az, ami fontosabb annál, hogy a politikát használjuk fel kifogásnak.

Különösképpen arra szeretnék reagálni, hogy sokak szerint mindennek vége és inkább külföldre költöznek. Villő gondolatait is érdemes elolvasni, mert teljesen más megvilágításba helyezi a “költözzünk külföldre” témát.

 

Előtte még fontosnak tartom kiemelni:

Itt most nem az a fontos, hogy melyik oldallal szimpatizálok, vagy, hogy egyáltalán szimpatizálok-e bármelyikkel. Erről nem fogok írni, és a cikk további részében nem lesz szó politikáról, csak az utamról, mégpedig azért, hogy megmutassam, van fontosabb dolog is a politikánál.

 

Mesélek az utamról:

Mióta élek, voltak ilyen és olyan kormányok hatalmon, de kezdve az utamat a gyermekkoromtól, a szüleim mindig gondoskodtak rólam, és a lehető legjobbat akarták nekem. Ha a kemény munka kellett hozzá, akkor keményen dolgoztak. Volt olyan, hogy nem jutott mindenre, amire vágytam, és ez a mai napig is így van. Voltak és vannak prioritások, viszont egy nagyon fontos dolgot már korán megtanultam a szüleimtől: ne a politikától, ne MÁSTÓL várjak megoldást.

 

Valami nagyon fontosat megtanultam:

Megtanultam, hogy ha valamit akarok, akkor azért nekem kell tennem, és, bár nagyon jó lenne kifogásokat keresni, hogy másnak miért könnyebb, csak nagyon ritkán, csak 1-1 rossz pillanatomban jut eszembe, hogy:

“neki talán könnyebb, mert Budán örökölt házat, és csak be kellett költöznie, és boldogan élnie.”

“neki talán könnyebb, mert a szülei vezérigazgatók, és neki minden adott volt, ami nekem nem.”

De aztán rögtön magamra szólok, hogy nem tudhatom, hogy az ő útja milyen, és abba is hagyom az irigykedést, kesergést, önsajnálkozást, és folytatom az előre mutató gondolkodást, amit nagyon fontosnak tartok.

Hiszen ott a saját utam, és nekem azzal kell foglalkoznom, és abból kihozni a lehető legjobbat, legtöbbet, ami a saját értékrendemnek megfelel.

Mindezeke ellenére voltak napok, amikor teljesen áldozat és szerencsétlen szerepben tüntettem fel magam a fejemben, miszerint:

“…egy vidéki lány egyszerű családból, anyagi háttér és támogatás nélkül hogyan érhet el bármit is.”

 

Aztán átírtam a fejemben ezt a történetet:

Többé nem keseregtem azon, hogy “én a szegény vidéki lány ugyan mire viheti…” Ehelyett elkezdtem büszkének lenni arra, ahonnan jöttem, és az értékekre, amiket hoztam onnan, a családomtól, a családom múltjából.

Tizenévesen már hatalmas álomvárat építettem fel, elképzeltem, hogy milyen életet szeretnék élni, és alig vártam, hogy belevágjak a nagybetűs életbe, és végre felnőjek.

 

Aztán jött az egyetem:

Az egyetemen úgy gondoltam, úgy éreztem, hogy a bölcsész diplomám nem lesz elég ahhoz, hogy én majd azt csináljam, amit szeretnék. Mindegy az, hogy ma már tudom, hogy nem a diploma milyenségétől függ a jövő. Akkor kézzel fogható tudást és gyakorlati tapasztalatot akartam. Kerestem a lehetőségeket, tolmácskodtam, magántanárkodtam, hogy legyen pénzem az ösztöndíj mellett.  Közben felvettem a diákhitelt is, mert az Erasmusos ösztöndíj nem volt elég ahhoz, hogy az Olaszországban töltött fél évet csak ösztöndíjból finanszírozni tudjam. De azon volt a tervem, hogy az egyetemi éveimet majd a munka világában kamatoztatni fogom, és akkor még annyira nem nyomasztott a diákhitel. Nem úgy később. Amint elkezdtem dolgozni az egyetem után, hirtelen rám tört az érzés, hogy én miből fogom a diálhitelt visszafizetni?? (Múltkor azt mondtam egy Insta posztban, hogy a házig soha nem vettem fel hitelt. A diákhitelről elfeledkeztem, mert pár éve már sikerült kimászni belőle. :))

Vissza oda, hogy kerestem a lehetőségeket az egyetem alatt, hogy olyan tapasztalatot szedjek össze, ami a bölcsész diplomám mellett jól mutat. Így történt az, hogy a világ legnagyobb diákszervezetében lettem helyi szinten alelnök. Ez közgazdász gyakorlati tapasztalatot adott. Ezt már elégnek ítéltem ahhoz, hogy utána egy jó céghez felvegyenek. De egy év után már azt is kevésnek éreztem. Tovább kerestem a lehetőségeket, és gyűjtöttem a tapasztalatokat.

 

Munkahelyek, új pozíciók, vállalkozás:

Jött a következő cég, majd egy idő után a projekt menedzseri pozíció. De gyúrtam arra is, hogy online vállalkozásom legyen. Saját ötlet híján, saját termék híján az MLM-et választottam, hogy kihasználjam a nyelvtudásomat, és új piacokat nyissak. Ez volt a nagy terv. Úgy is történt, ahogy elterveztem: elindult az olasz piac, és én az olasz csapatom növelésére fókuszáltam. Tudom, hogy sokak szemében ciki az MLM, és te jó ég…, hogy én mennyi ideig szégyelltem és nem is meséltem róla senkinek. Aztán elkezdtem úgy felfogni, hogy az eredmények magukért beszélnek, és aki szerint ez ciki, az csinálja utánam. Majd az MLM-es bónusz segített, hogy férjemmel megalapítsuk a cégünket.

Közben a projekt menedzseri munka ment tovább, a munkahelyem megvolt, és ma is megvan. Mert olyan talasztalatot ad, amire szükségem van. De nem ködösítek, anyagi megfontolásból is jó, hogy van. Mert közben vettünk férjemmel egy házat, azt újítjuk fel, és most minden más mellett a házfelújítással is foglalkozunk. Nem könnyű időszak, de a hoszú távú terv megvan, tudjuk, hogy miért csináljuk, és hova szeretnénk eljutni. #mittanítottnekemaház

Mindezek mellett, hogy legyen még egy “lábam”, mert az a biztos, kitanultam a coaching-ot, és elkezdtem azzal is foglalkozni. Ez pár órát jelent heti szinten, de dolgozok most egy online tanfolyamon is, hogy végre TERVEZÉS témában megszülessen az anyag, és ez segíthessen nektek abban, hogy tudatosan, és egyben intuitívan megtervezhessétek a céljaitok felé vezető utat. #intuitívtervezés

 

Ha már tervezés...

Minden, amit most leírtam, nem a politikának köszönhetem. Hanem a tudatosságnak, következetességnek és tervezésnek. (Na meg annak, hogy nem csak terveztem, de cselekedtem is. 🙂 ) Ezt a kis önéletrajz jellegű cikket azért írtam meg, hogy megmutassam nektek, hogy, bár fontos a politika, annál még fontosabb az, hogy egyéni szinten mit tesztek az életetekért nap, mint nap. Biztosan lesznek olyan károgók, akik azt mondják, hogy nekem könnyű, vagy szerencsém volt, vagy jó csillagzat alatt születtem. Nem szándékozom hosszasan magyarázni azt, hogy ez nem így van, nem magyarázkodom előre. 🙂 Az én életemben is vannak rossz dolgok, vannak nehézségek, mint mindenkiében.

Sokkal inkább csak azt szeretném megmutatni nektek, hogy attól, hogy úgy érzitek, hogy sötétség van a világban, vagy nem olyan világban éltek, ahol szeretnétek, nagyon fontos az, hogy tudjátok, hova szeretnétek eljutni, mit kell tennetek azért, és ami talán a legnehezebb, cselekedjetek is, vállalva azt, hogy lesznek nehezebb időszakok (is).

Lehet, hogy ti nem ilyen életre vágytok, mint amilyet én élek, mint amiről én meséltem, és az nem baj. Hiszen nem kell ugyanúgy élnünk. Nem csak egyféle életút létezik, ennél azért sokkal színesebbek vagyunk. Viszont felelősségvállalás igenis legyen a saját életetekért. Kifogások, hárítások, áldozatkeresés nélkül. Ezt meg lehet tanulni, és a többi csak rajtatok múlik.

 

Most ti jöttök!

Meséljetek, ti hogy álltok azzal, hogy felelősséget vállaljatok a saját életetekért? Mennyire megy nehezen vagy éppen könnyen? Ti milyen életre vágytok, és mit tesztek érte? Elkezdtétek a megvalósítást?

Minden gondolatra kíváncsi vagyok, tudjátok, hogy nagyon szeretlek benneteket hallgatni, olvasni, és szeretem az előre mutató beszélgetéseket. 🙂

2 hozzászólás on Politikamentesen – Mi fontosabb a politikánál?

  1. Szia Csilla! Ezer éve volt már azaz ájszek – nekem legalábbis :), de szupi volt olvasni! Ki mint vet, úgy arat avagy ahová tesszük az időnket, erőnket, aszerint fejlődünk. Nekem ez jött le az írásodból. Kb. én is így jutottam A-ból B-be. Visszanézvén, ami akkor nehézség volt, később áldássá minősült át. Új képességeket tanultam meg utam során, s erősödtem általuk.
    Kisebb álmok, kispipák vezettek a nagyobbak álmodásához, s azok kipipálásához. Csodás az élet, mennyi mindent el tudunk érni, csak tényleg merni kell álmodni, s annak irányában cselekedni.. Sok sikert a házatokkal!

    • Szia Szofi, huh bizony ezer éve, és biztos veled is rengeteg dolog történt azóta! De jó volt hallani felőled! 🙂 Milyen szépen megfogalmaztad, hogy milyen fontosak a kisebb álmok, kisebb pipák is. Olyan jó olvasni a gondolataidat, hogy te is hasonlóképpen állsz az élethez. Köszönöm a jókívánságot! Neked pedig boldog babavárást (ha jól láttam)!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..