Hétköznapjaink stresszel és kütyüzéssel telnek (telefon, tablet, laptop…). Vagyis, ha a nyaralásra gondolunk, akkor annak stresszmentesnek és kütyümentesnek kellene lennie, így érné el pihentető, lazító, kikapcsoló és feltöltő célját.
Egyszerűen hangzik, de rá kellett jönnöm, hogy a nyaralás és a pihenés nem olyasmi, amit ösztönösen jól csinálunk. Kell hozzá önismeret, tanulás és gyakorlás. Erre ébredtem rá a tavalyi nyaraláson, mely emiatt, – és nem annyira a helyszín, és események különlegessége miatt, – emlékezetes maradt.
Nehéz volt a tavalyi év.
Munkáról szólt, és mindent annak rendeltem alá. Nem sportoltam, sokszor úgy belemerültem a teendőkbe, hogy enni is elfelejtettem.
Már rendszeresnek mondható az, hogy évente 1-2 hétre a világtól elvonulunk párommal, ez a Nagy Éves Nyaralásunk, ami sokkal inkább passzív pihenés, mert nem városlátogatásról, utazásról, aktívkodásról szól. Emelett sokszor pihenünk aktívan az év fennmaradó részében, de arra kellett rájönnünk az évek során, hogy kell a passzív pihenés is.
A nagy megváltást, energiával feltöltődést a nyaralástól vártam.
Attól az 1-2 héttől, amikor újra sportos, izmos, egészséges, csokibarna, energiával feltöltött, kipihent, nyugodt leszek. Ismerős? 🙂
Hát mondanom sem kell, csalódás ért. Mert rájöttem, hogy egy hét nem elég erre. Nem telhetnek a napok, hetek, hónapok úgy, hogy egy hét nyaralástól várom a változást. Sőt, változtatni kell a tempón, az életvitelen, új szabályokat bevezetni napi, heti, havi és éves szinten is.
Mivel eredményorientált vagyok, a nyaralásra is listával készültem, hogy legyen mit kipipálnom, majd eredményként elkönyvelnem. Terveztem olvasást, úszást, futást, jógát, és mindez nem pihentetővé tette a nyaralásomat, hanem inkább megnehezítette, hogy a hétköznapokból kiszakadjak. Hiszen a hétköznapok is erről szólnak, csak a listán szereplő elemek különböznek, a lényeg ugyanaz: lista- pipa- eredmények.
Márpedig a nyaralás akkor pihentet, ha a hétköznapoktól eltérő módon töltjük az időt. Így enged átszellemülni, kikapcsolni.
A kütyümentesség nem volt nehéz, a telefont rögtön kikapcsoltam, és csak naponta egyszer kapcsoltam be, hogy megnézzem, kaptam-e sms-t. Emailt és Facebook üzenetet nem néztem, az Internetet nem használtam. Ez legalább könnyen ment, de igyekeztem más téren is átszellemülni és félretenni a listáimat, megtanulni újra lazítani.
Az emlékezetes nyaralás és az akkor született felismerés óta sokkal jobban figyelek magamra, lassítottam, és már nem a munkának rendelek mindent alá. Az átállás nem ment egyik pillanatról a másikra… Természetesen előfordul az életünkben, hogy vannak nehezebb, zsúfoltabb időszakok, amikor az életünk átalakul, átszerveződik. Engem akkor az olasz csapattal kapcsolatos teendők foglaltak le, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy:
Az elsők MI vagyunk, és ha MI rendben vagyunk, minden más is rendben lesz.
