“Megcsináljuk!” – így zártuk minden alkalommal beszélgetésünket Évával.

Bár néha- néha felmerült bennünk az a gondolat, hogy “mi van, ha mégsem sikerül a Balatonkör?”, – mindig elhessegettük ezt a képet. Mert tudtuk, hogy meg fogjuk csinálni. Mert meg akartuk csinálni.

Bár akkor még nem sejtettük, hogy az AKARAT mennyire fontos tényező lesz az út során.

 

Háttérsztori – Miért a Balaton? Miért biciklivel? Miért ketten Éva barátnőmmel?

Éva a középiskolás barátnőm, aki már évek óta Spanyolországban él, oda ment férjhez.

Szinte minden nap beszélünk, (vagyis chatelünk), de nagyon ritkán tudunk találkozni. Találkozásaink azonban mindig különlegesek. Éva 10 éve Udinében látogatott meg (akkor ott Erazmuszoztam), majd 4 éve mi látogattunk meg őket Spanyolországban. 18 éves barátságunkat ezzel a 4 napos Balatonkörrel ünnepeltük, hiszen éveket kellett pótolnunk, rengeteg mesélni- és megbeszélnivalónk volt.

Mindketten szeretjük a Balatont, Évát számtalan régi emlék fűzi sok-sok városkához, én pedig az utóbbi pár évben sokszor megfordultam a Balaton-felvidéken, és régóta szerettem volna megmutatni neki azokat a csodás helyeket, amikbe én beleszerettem.

Ha ez nem lenne elég ok egy Balatonkörhöz, akkor álljon itt még egy háttérsztori: 4 éve megfogadtuk Spanyolországban, Burgos városában, hogy egyszer együtt megcsináljuk az El Caminót. Talán ez adta az alapötletet a Balatonkörhöz, ami felfogható egy ici-pici El Caminónak.

Burgos

 

Mi kell az úthoz?

Két féle reakcióval találkoztunk, miközben lelkesen beszéltünk a terveinkről másoknak:

  1. “Komolyan??? Dehát az nehéz! Nem féltek? Vigyázzatok nagyon magatokra… Hogy lehet azt megcsinálni?”
  2. “4 nap alatt? Dehát én megcsináltam 2 nap alatt, 4 nap bőven elég rá. Simán megcsináljátok.”

Az úthoz nem kell más, mint pár nap, egy bicikli, és leginkább BÁTORSÁG ahhoz, hogy elindulj.

Az erőnlétünk nem volt az út előtt a legjobb. Éva futni szokott, én pedig jógázom, vagy balett gyakorlatokat végzek, de egyikünk sem tekert még napi 50-60 kilómétert napokon keresztül. Nem tudtuk, mire számítsunk. Ezért kellett a bátorság. Mert ami ismeretlen, az félelmetes. De ha félünk nekivágni, ismeretlen is marad. 🙂

 

Siófok – Csopak

balatonkor-terkep-tokor-1-nap

Óriási izgatottsággal érünk ki a vonatállomásra Székesfehérváron, és indulunk el Siófokra.

balatonkör indulás Székesfehérvárról

Siófokon megkeressük a biciklikölcsönzőt, csak pár perc sétára van az állomástól. A kölcsönzőben kapunk felszerelést: táskát, lámpákat, lakatot, térképet, és ha kérünk, akkor sisakot, mellényt is, de az utóbbi kettővel nem élünk.

Felszereljük a bicikliket, felpakoljuk rá a 40 literes táskákat, és elindulunk. 10 óra van. Süt a nap, és melegszik az idő. Hálásak vagyunk, hogy a hidegfront elkerüli országunkat, hiszen az eső meghiúsította volna terveinket.

Szokjuk a bicikliket, a váltót, és haladunk Siófok határa felé. Az útnak ez a része még nem látványos, az üdülőövezeten át tekerünk, mindenhol apartmanok, nyaralók. Tele vagyunk energiával, így leginkább beszélgetéssel telik az idő. Másfél óra tekerés után elérjük Balatonvilágost, és egy hirtelen kanyar után a legmeredekebb emelkedőbe ütközünk.

Az emelkedő olyan hirtelen bukkan fel egy kanyar után, hogy nincs időnk a váltóval játszani, ezért csak leugrunk a bicikliről, és nevetve konstatáljuk, hogy ha az északi part ilyen emelkedőkből áll majd, akkor mi többet fogunk gyalogolni, mint tekerni. 🙂

Itt inog meg először a lelkesedésünk. Hiszen ha már az első emelkedőnél sétálunk, ráadásul egyre melegebb van, akkor mi lesz később? De nem engedjük, hogy az elvegye a kedvünket. Tekerünk tovább. És akkor feltárul előttünk a Balaton. Eddig csak a fák között láttuk egy-egy pillanatra, de most ott díszeleg, kéken, úgy, ahogyan csak a Balaton tud kékleni. Csillog a délelőtti napfényben. A levegő fölötte még párás. Látjuk az északi partot, és tudjuk, hogy pár órán belül már ott kell lennünk.

balatonkor-balatonvilagos-kilatas

 

Balatonvilágos – Balatonakarattya – Balatonkenese – Balatonfűzfő – Balatonalmádi – Káptalanfüred

Az út erre jó minőségű, szépen kitáblázott. Út közben több kúttal is találkozunk. Az egyiknél megpihenünk, és elmajszolunk egy energiaszeletet és egy gyümölcszselét. Éhesek még nem nagyon vagyunk, de az energiára szükségünk van.

balatonkor-piheno

4_balatonkor_ivokut

Ez a rész leginkább kellemes tekeréssel telik, főleg fás árnyas bicikliúton. Helyenként kisebb emelkedőkkel találkozunk, vagy a főút mellett kell haladnunk a tűző napon. Arra jutunk, hogy eddig jó ötletnek tűnik, hogy nem az északi parton kezdtünk, mert ez a nap elég lesz ahhoz, hogy a testünk bemelegedjen, elkapjuk a ritmust és hozzászokjunk az állandó tekerés hangulatához.

Balatonvilágos óta Káptalanfüred az első megállónk, ahol leszállunk a nyeregből, kicsit megpihenünk. Egyre melegebb van, és egyre fáradtabbak vagyunk. Lemegyünk a Balaton partjára, a káptalanfüredi strand mellé, hogy végre közelebbről is lássuk a vizet. Mert eddigi utunk során csak néha- néha bukkant elő a tó a messzeségben.

Időt nem szánunk a fürdésre, mert még nincs viszonyítási alapunk ahhoz, hogy ötven vagy hatvan kilóméter megtétele nálunk mennyi ideig tart, és így inkább nem vesztegetjük az időt lepakolással, átöltözéssel, pancsolással. Úgy döntünk, hogy majd a szállás elfoglalása után Csopakon fürdünk. Ez is motivál bennünket az egyre nagyobb forróságban.

5_balatonkor_kaptalanfured3

Éva gyerekként sok- sok nyarat töltött ezen a strandon, és próbál ismerős pontokat keresni, így még pár pillanatig nosztalgiázunk a harapós hattyúk társaságában. Elkészítjük a második telefonos videónkat, immár nem csak magyarul, hanem spanyol is. Egyikünk sem rutinos a kamera előtt, így hát sokat nevetünk. Ekkor határozzuk el, hogy videón is dokumentálni fogjuk az utunkat. Ha nem is a nagy nyilvánosság számára, de nekünk mindenképpen örök emlék lesz. 🙂

Az út innen már nehezebb, egyrészt mert már elmúlt dél, kezdünk éhesek lenni, másrészt a meleg miatt fáradtabbnak is érezzük magunkat. Az út most a főút mellett halad, árnyék sehol… Ez a nap eddigi legnehezebb része, csendben haladunk előre, libasorban a bicikliúton, mert azért biciklis forgalom még szezon végén is van.

Alsóörs – Csopak

Hogy mennyire megörülünk az Alsóörs táblának! Átmegyünk a városon, és közben folyamatosan kutat keresünk, mert szomjazunk. Kutat nem találunk, de van helyette több limonádés fabódé. Az egyik ilyennél megállunk.

balatonkor alsoors

Annyira jól esik már leszállni a bicikliről. Bár beszereztünk párnázott biciklisnadrágot, ezen a ponton már nem érezzünk, hogy puhább lenne az ülés. Mindenünk sajog.

balatonkor alsoors

Hezitálunk, hogy fröccsöt, vagy limonádét kérjünk-e, de okosan az utóbbi mellett döntünk. Alig ittunk eddig, kell a folyadék. Kérünk a srácoktól egy- egy fél literes limonádét, és közben megtudjuk, hogy innen már csak 2 km-re van Csopak. Tipikus… a cél előtt állunk meg! 🙂

balatonkor alsoors

A srácok szórakoztatnak bennünket, nagyon barátkoznának miközben pincepörköltet főznek bográcsban, és meginvitálnak bennünket egy adagra, ha lenne kedvünk várni. De nem… olyan közel a cél, most már mennünk kell. Szeretnénk lepakolni és fürödni.

balatonkor csopak

Úgy is van, ahogyan mondták, biciklire pattanva nem sokat kell már tekerni, és meglátjuk a Csopak táblát. Megérkeztünk!!! 🙂

Balatonkör Csopak

Próbáljuk átérezni a pillanatot, de most itt a melegben, fáradtan nem sikerül…, így haladunk tovább a szállást keresve. A biciklistérkép itt már nem segít, a telefon GPS-ének segítségét kérjük. Még azzal is sikerül egy felesleges kört tenni, mert biztosan nem tekertünk még addig eleget. 🙂

Megvan a szállás, a partmenti sétányról közelítjük meg a hotelt, de sokáig nem jutunk. Lépcsőkbe ütközünk, a biciklit nem tudjuk tovább vinni. A recepción azt kérik, hogy a hátsó bejáraton át közelítsünk. Megint nyeregbe pattanunk, teszünk egy kört, végre megvan a hátsó bejárat is. Becsekkolunk. A paripáinkat a hallban hagyhatjuk lezárva.

Elindulunk a szobánk felé, ami egy másik épületszárnyban található. Csomagokkal a kezünkben, fáradtan, szomjasan, éhesen annyira már nem örülünk annak, hogy a harmadik emeleten van a szobánk, lift pedig nincs.

Irány a part!

Ekkor már erősen zombiüzemmódban működünk. 🙂

Lepakolunk…, zuhany…, bikinit és strandkendőt fel…, irány a part!

Először enni szeretnénk, és beülünk egy étterembe. Rendelünk, majd jöhet a jól megérdemelt fröccs is. Az első az út során! Koccintunk, és próbáljuk felfogni, hogy megérkeztünk. 4 óra körül járhat az idő, és tekintve, hogy kevéssel 10 óra után indultunk, kellett 5 óra ehhez a távhoz. Persze voltak pihenőink, megálltunk többször, de egy kicsit nyugtalanít bennünket, hogy hogyan fogjuk bírni a következő két napot a Balaton- felvidéken, ami már nem csak a biciklizésről szól majd, hanem a Tihanyi Apátság, a Badacsony és a Szigligeti vár meglátogatásáról is.

Sokáig nem töprengünk azon, hogy mi lesz később, mert annyira elfáradtunk, hogy egy rövidke úszás után elalszunk a parton, és 7 óra körül ébredünk.

A szálláson kapunk vacsorát, ami bár nem a legfinomabb, megesszük, mert tudjuk, hogy szükségünk van az energiára. Elalvás előtt még teszünk egy kört a sétányon, de rá kell jönnünk arra, hogy a szezon végének köszönhetően szinte minden beülős hely zárva, élet szinte semmi.

Hazatérünk, és alszunk egy nagyon nagyot. Mert tudjuk, hogy a másnap kemény lesz. Nem is sejtjük még, hogy mennyire…! 🙂

Másnap reggel 8-kor a Balaton már vár ránk.

Csopaki szállás - kilátás a Balatonra
Csopaki szállás – kilátás a Balatonra

Hamarosan jön a beszámoló a második napról, kövesd a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le.

facebook uti beszamolo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..