Tényleg nehéz kitartani. A minap két történés is ezt erősített meg bennem:

Az egyik Férjemmel kapcsolatos. Dolgozik az új honlapján, és kezd elege lenni belőle. Már nagyon szívesen abbahagyná, foglalkozna mással. De ő soha semmit nem ad fel, és nem hagy félbe semmit. Tudom, hogy most is dolgozik vele, mint ahogyan mostanában éjszakánként is azt csinálta. Akármennyi szívesen foglalkozna már bármi mással…

A másik történés a hírlevélsorozatommal kapcsolatos. Ami onnan indult, hogy összeállítottam az elmúlt két évben néhány tervezős munkafüzetet. Nagyon élveztem azokat megcsinálni. Aztán kitaláltam, hogy jó lenne ezeket összefűzni, hiszen egymásra épülnek, és ez nagy segítség lehet a munkafüzetet használók számára. A szöveget is megírtam már a hírlevelekhez. A múlt hétvégém nagy része azzal telt, hogy a technikai részét megcsináljam. Vagyis, hogy a hírlevélkezelő szoftvert életre bírjam, beüzemeljek benne mindent, amit kell. Hogy mennyire untam már este, amikor még mindig azt csináltam, ahelyett, hogy filmet néztem volna pihenésképpen! (Vagy bármi más izgalmasat csináltam volna!)

És még nincs vége! Még mindig nem 100%-os, még mindig nem úgy működik, ahogy szeretném. De folytatom, pedig olyan csábító a gondolat, hogy más új és izgalmas dolgok várnak rám! (Amiket elkezdhetnék, és félbehagyhatnék, hogy egy újabb dolgot elkezdjek, majd félbehagyjak…. Hiszen jó lenne, ha mindig minden csak élvezet lenne, és meg lehetne spórolni a kemény munkát.)

Mert a felgyorsult világunkban folyamatosan valami újra van szükségünk, és nehéz kitartani egy feladat mellett, ami éppen a küzdelmes időszakát éli.

 

Egy olyan példa, amivel nagyon gyakran találkozom mostanában:

Képzeld el, hogy ülsz a TV előtt, és elkezded az egyik sorozatot. Legyen az a Lost. (Nem tudom, miért ezt írtam példának, sosem néztem.) Majd 3 perc múlva egy hang a fejedben azt mondja:

“Lehet, hogy van ennél jobb is?”

És akkor elkezdesz keresgélni, és belekezdesz egy másik sorozatba. Majd amikor már kezdenél elmerülni benne, és élvezni azt, a hang a fejedben megint megszólal:

“Lehet, hogy van ennél is jobb?”

Megint keresgélsz, és belekezdesz a harmadik sorozatba is. Így megy ez egy órán keresztül. (Jó esetben csak egy órán keresztül…)

Hogy ér véget a történet? Úgy, hogy egy sorozatrészt vagy filmet sem néztél végig, de tízbe belekezdtél.

A feladatokkal vagy a vállalásainkkal, a projektekkel is pont így van.

Elkezdünk dolgozni egy feladaton, ami a céljaink felé visz. Majd elkalandozunk, és arra gondolunk, hogy:

“Ok, ez eddig érdekes volt, de azért már mégis csak órák óta (vagy napok óta, vagy hetek óta) ezen dolgozom, biztosan van ennél érdekesebb is.”

Akkor belekezdünk egy másik feladatba, ami sokkal jobban leköt (egy darabig). Az előző már úgyis kezdett annyira fárasztó és unalmas lenni.

Egyik feladat a másik után.

Egyik projekt a másik után.

Egyik vállalás a másik után.

Aztán sosem fejezünk be semmit.

Ilyenkor azt mondjuk magunknak, hogy azért nem, mert mindent hamar megununk. Minden csak egy darabig érdekes.

Sokáig semmi sem tudott lekötni hosszabb távon!

Aztán felismertem, hogy:

“Jaaaa, hogy ez normális, hogy az elején sokkal érdekesebb és izgalmasabb valami, aztán amikor jönne az elmélyülés, a kemény része, amikor akkor is csinálni kellene, amikor már fáradt vagyok, és elegem van, vagy aludnék, és mások a strandon vannak, akkor abba akarom hagyni?”

Kb 3- 4 éve jöttem rá arra, hogy az eredményekért naaaagyon sokat kell dolgozni.
Igen, van aki hamarabb tudja ezt, de én mindig csak csapongtam. Ezer dolgot kipróbáltam. Amit nem bánok, mert jó volt ezer dolgot kipróbálni.

De ma már figyelek. Figyelek akkor, amikor dolgozom, és pár óra/ nap/hét után jön a hang, ami azt mondja:

“Nem gondolod, hogy kezd ez egy kicsit unalmas lenni? Már olyan régóta foglalkozol ezzel. Biztosan vannak ennél izgalmasabb dolgok is.”

Azt válaszolom:

“Igen, már elértem azt a pontot, hogy nem élvezem minden pillanatát. Most jön a kemény munka része, amin túl kell lendülni, mert azután jönnek az eredmények. Milyen jó érzés lesz majd akkor, amikor elkészül!”

Nehéz kitartani, de csinálom tovább.

 

Most te jössz!

  • Szoktál félbehagyni feladatokat, projekteket, vállalásokat?
  • Mi annak az oka, hogy valami mást, valami újat keresel?
  • Neked mennyire nehéz kitartani?

Mesélj, kíváncsi vagyok, hogy nálad ez hogy zajlik! 🙂