Most ellentmondásokban bővelkedő mondatok következnek.

Negyedév végén (éppúgy, mint minden hónap végén) szeretek leülni, és végiggondolni, hogy mik történtek az elmúlt 3 hónapban. Jó visszanézni, és látni, hogy haladok. De nem csak az látszik ilyenkor, hogy haladok, hanem az is, hogy milyen irányba haladok. (…és most jön az ellentmondás). Mert még projekt menedzserként, és élettervezésért rajongóként is vesz az életem hirtelen fordulatokat, új irányokat, és meglehetősen sokat rögtönzök a gondos tervezés ellenére is. Igen…, minden hónapot gondosan megtervezek, majd néha jön egy megérzés, és valami teljesen mást csinálok. Vagy jön egy megkeresés, felkérés, amikre igent mondok, és mindent borít.

Néha felmerül bennem, hogy egyáltalán érdemes-e terveznem. Aztán 5 másodperc után már tudom a választ:

“Tervezés nélkül sokkal inkább a véletlenre bíznám magam. Akkor nem látnám az utamat a célomhoz. Ha nem terveznék, akkor folyton azt érezném, hogy harcban állok az idővel, és nem találnám a fontossági sorrendet a sok tennivaló között.”

Nézzük akkor, hogy mi történt az elmúlt 3 hónapban, és arra is kitérek, hogy tervezett volt-e vagy sem, és a cikk végére az is kiderül, hogy érdemes-e terveznem egyáltalán. 🙂

(És most előveszem a tervezős munkafüzeteimet, és végignézem, hogy ezekre a  hónapokra + az egész évre nagyvonalakban miket terveztem, és azokból mik valósultak meg. Vagy mi más történt a tervezett helyett.)

J A N U Á R:

Tervezős Facebook csoport:

A január nagyrészt azzal telt, hogy a tervezős Facebook csoportban megterveztük az évünket. Tettük ezt úgy, hogy először körbejártuk az álmainkat, vágyainkat, majd meghatároztuk ezek alapján a nagy éves célt. De foglalkoztunk a motivációval és a sikerrutin kialakításával is.

Ehhez segítségképp kaptak a tagok munkafüzeteket is. Szeretek munkafüzetekkel dolgozni, és ennek a 3 hónapnak az egyik nagy sikere az, hogy több tervezős munkafüzetem is elkészült, bár sok közülük csak a FB csoportban elérhető. Olyan jó volt látni/ olvasni, hogy milyen sokakban elindult valami, amikor tudatosan végiggondolták, hogy mit szeretnének:

munkafuzet collage

 

A blogom januárban:

Írtam egy cikket arról a jelenségről, hogy a fiatalok/ a korosztályom folyamatosan másokhoz hasonlítgatják magukat.

eletcel elettervezes coaching y generacio_cover

Írtam arról is, hogy milyen nehéz folyton az úton maradni, és ellenállni a sok csábításnak. Mert bizony tényleg azt érzem, hogy néha a legjobb az lenne, ha oldalra nem látnék, csak előre, és csak a saját utamat. Mert elég sok energiába kerül fenntartani a fókuszt. Mesélek ebben a cikkben arról, hogy nekem ebben mik segítenek.

eletcel elettervezes coaching y generacio tervezes kovetkezetesseg_cover

 

Magánélet januárban:

(Amiről ritkán beszélek, de azért van olyan része, ami publikus. 🙂 )

Az évet a Balatonnál nyitottuk:

Nagy vágyam volt látni a Balatont télen, de alföldi lányként ritkán jártunk a Balaton környékén gyerekkoromban. És ha jártunk, akkor is nyáron, nem télen. Idén megvalósult ez a nagy vágyam, és ennél szebb látványt nem is nyújhatott volna: láttam a jeges vizet, aminek a felszínén a vékony jégréteget összetörte a szél, és ez olyan látványt nyújtott, mintha kristály borítaná a vizet.

 

 

Kárpátalja télen, a havas hegyek között:

Nagyon szeretem a hegyeket, de visszautalva az előbbi pár mondatra, alföldi lányként gyerekkoromban nem sok igazán nagy hegyet láttam. (Leszámítva 1-1 erdélyi kirándulást nyáron, az Erasmus alatt láttam először nagy havas hegyeket: az Alpokat.)

https://www.instagram.com/p/BPicjNohPy1/?utm_source=ig_web_button_share_sheet

 

 

Pihentető napokat töltöttük a hegyek között Kárpátalján. Nagy élmény volt az számomra, hogy mindent hó borított, és, hogy mennyire hideg volt, mennyire fel kellett öltözni. Meglátogattuk Rahót, Bukovelt, és élveztük a friss levegőt, a csendet, a nyugalmat, a lelassulást. Helyi ételeket kóstoltunk, többek között a borscs levest, amit nem tudok megunni, és szeretem kipróbálni mindenhol, élvezni, hogy mindenhol finom, de mindig egy kicsit más. (Mint a mi gulyáslevesünk.)

 

A mindennapok:

Hetente 1-2 alkalommal úszni jártam, és próbáltam itthon is sokat pihenni. Mert húzós hetek voltak ezek. Férjemnek az MBA utolsó vizsgái voltak hátra, éjjel-nappal tanult.

 

Ezzel vége januárnak, de mi volt ezek közül tervezett?

  • Tervezett volt a tervezős Facebook csoport elindítása, a munkafüzetek elkészítése.
  • Azzal már kevésbé terveztem, hogy a csoport elég sok időt igényel napi szinten. (Azt tudtam, hogy sok idő lesz, de azt nem, hogy ennyire. 🙂 )
  • A kárpátaljai utazás, és úgy általában az utazásaink nem tervezettek. Azt tudjuk, hogy “valamikor megyünk”, de a konkrét időpont már rögtönzés.
  • A cikkek témája szinte mindig rögtönzött. Amihez éppen kedvem van. Mert fontos, hogy örömmel írjam a blogomat, és, bár próbálkoztam heti témákat kijelölni, mint y generáció, tervezés, szokások, utazások, de nem tartottam ezeket. Azóta nem is erőltetem.

 

F E B R U Á R:

Elkezdtem videókat készíteni. Még nem tudom, hogy beválik-e nálam ez a műfaj, de kísérletezem. Írtam egy cikket is arról, hogy miért nem készítettem eddig videókat. A videó erről ez lenne:

Előadást tartottam a tervezésről:

Amiről itt írok, és arról is mesélek, hogy mi az a pozitív félelem.

Végül nagyon jól sikerült a rendezvény, egész nap 20 perces előadások voltak. Olyan volt, mint egy DXN-es mini TED rendezvény.

Második előadóként léptem a színpadra, (bár színpad nem volt, csak kiálltam a teremben a résztvevők elé), és meséltem az egyik kedvenc témámról. Arról, hogy én hogyan tervezek. Hogy miért jó havi szinten tervezni, hogy milyen tipikus tervezési hibák vannak, hogy hogyan tervezzük meg a hetünket, és, hogy végül hogyan támogatják (vagy nem támogatják) a szokásaink a céljainkat.

Izgalmas nap volt, nagyon élveztem, de nem csak a szereplést, hanem az összes többi előadást is!

Sőt, utánam Nyíri Zoli következett, ami még adott egy plusz izgalmat. (Ismered a kolerikus-szangvinikus-melankólikus-flegmatikus személyiségtípusokról szóló Személyiségkalauz című könyvet? Ő írta, és nálam sokáig alapműnek számított. 🙂 )

 

Az esemény megkoronázásaként pedig egy kedves DXN-es házaspár nálunk töltötte a hétvégét. Emlékszel még Csillára és Zolira, akiket mi is meglátogattunk régebben Ausztriában? 

A mindennapok:

Sűrű napok voltak. (Ezentúl nem is írom le, hogy sűrű napok voltak, mert úgy tűnik, ezt mindig leírom, és mindig igaz… 🙂 )

Férjem leállamvizsgázott és megvolt a diplomaosztója is, amivel lezártunk 2 nehéz évet. Végre újra lesznek közös hétvégéink!!

A munkahelyemen előléptettek, immár Senior Project Manager vagyok, ami több felelősséggel, komplexebb projektekkel jár. Végtelenül örültem ennek, mert ez újabb lehetőséget ad, hogy tanuljak és fejlődjek projektmenedzsment területen (is).

A Facebook csoportban zajlott az élet, egyre többen lettünk, és egyre bátrabban mesélnek a tagok a tapasztalataikról, gondolataikról. Nagy vágyam egy kedves, támogató közösséget létrehozni, és jó érzés látni/olvasni/tapasztalni a pozitív visszajelzéseket. Külön foglalkoztunk olyan témákkal, mint a halogatás, vagy a “nincs elég időm, nem elég 24 óra” téma.

Bevallom, mindig a február számomra a legnehezebb hónap: a régóta tartó hideg és szürkeség miatt csökken az életkedv, a motiváció, és az emberek úgy általában lehangoltabbak. Egész februárban próbáltam tudatosan figyelni arra, hogy sokat pihenjek, vagy lefoglaljam magam értelmes feladatokkal. Mert ilyenkor sokkal könnyebben találnék okot arra, hogy valami miért nem jó, miért nem megy.

Ezzel vége februárnak, de mi volt ezek közül tervezett?

  • Az be volt tervezve az évre, hogy elkezdek videókat készíteni. Azt, hogy pontosan mikor, hogyan és milyen formában, nem volt betervezve.
  • Az előléptetés nem volt betervezve, sem a DXN-es tervezős előadással nem terveztem előre. Ezek kicsit borították a hétköznapok menetét, dehát gyakorolni kell a rugalmasságot is, ugye? 🙂

 

M Á R C I U S:

Kezdődött azzal, hogy meglátogattam barátnőmet Spanyolországban. (A beszámoló erről még nem készült el, de folyamatban van…) Sokat nevettük azon, hogy abban a pár napban itthon 20 fokos napsütéses tavasz volt, míg ott esett az eső, néha hó, fújt a hideg szél, és nagykabátban sétáltunk a városban, gyakori boltos, báros, kávézós megállókkal.

https://www.instagram.com/p/BRQInwSFawh/?utm_source=ig_web_button_share_sheet

 

Március 15-én Férjemmel kirándultunk. Érdekességképpen a kirándulásunk helyszínének Budapestet választottuk. Még útikönyvet is vettünk, hogy jobban megismerjük fővárosunkat, amit be kell vallanom, korábban nem sikerült megszeretnünk, de úgy gondoltuk, adunk neki még egy esélyt. Nos… a kilátás a Szent István Bazilikából elképesztő, csodaszép!

 

Jó érzés volt elveszni a városban, letérni a szokásos utakról, megismerni Budapest egy másik arcát is.

Márciusban végre megérkezett a várva-várt tavaszi is, amit azzal ünnepeltünk, hogy elmentünk a közeli Mórra. Mór egy sváb település kastéllyal, borospinkékkel, a Vértes lábánál. Egyedi mikroklímája van, ami egyrészt a szőlőnek és a borászatnak kedvez, másrészt nagyon pihentető sétálgatni az utcáin. Nagyon megszerettem ezt a kis települést, és a bor is olyan finom, hogy visszamegyünk még néha-néha.

 

Mi történt márciusban a blogon és a Facebook csoportban?

Írtam egy cikket arról, hogy milyen voltam 24 évesen, és hogyan láttam akkor a világot. Ezt elkönyvelhetem eddigi legsikeresebb cikkemnek is, mert minden eddiginél több reakciót, visszajelzést, üzenetet, emailt kaptam a témával kapcsolatban.

24 - 25 eves vagyok collage

Elkezdődött március 21-én a tavaszi kihívás is, aminek a lényege az, hogy 30 napon keresztül a Facebook csoporttagok  és én is egy bizonyos témán, szokáson dolgozunk, ezzel is közelebb kerülve az éves célhoz. Nálam a ‘tavaszi nagytakarítás minden területen’ téma nyert, ezt dokumentálom az Instagrammon és a Facebook oldalalom is, de írtam róla cikkeket is. Ezt arról, hogy mik voltak a téma lehetőségek, ezt pedig arról, hogy hogyan csinálom a nagytakarítást. (Elkészült hozzá egy újabb munkafüzetem is! 🙂 )

 

Ezzel vége márciusnak, de mi volt ezek közül tervezett?

  • A 30 napos kihívás nem volt előre betervezve erre az évre. Az ezzel kapcsolatos cikkek és munkafüzetek sem. A cél az volt ezekre a hónapokra, hogy a Facebook csoportra fókuszálok, hogy egy támogató, kedves, örömteli és inspiráló közösség alakuljon ki, és az ezt segítő ötletek út közben jöttek.
  • Egy kirándulás sem volt betervezve, a budapesti és a móri is rögtönzött volt, de még a spanyol útra is kb. egy hónappal előtte vettem meg a jegyet, mert mindenképpen szerettem volna látni babát váró barátnőmet. 🙂

Ö S S Z E F O G L A L V A az elmúlt 3 hónapot:

Ezennel gratulálok neked a kitartásodért, hogy eljutottál a cikk végére, és nagyon köszönöm, hogy végigkísértél ezen a három hónapon! Tanulságos, és élményekben gazdag időszak volt ez, és jó volt nosztalgiázni és összefoglalni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük