Munka olaszokkal? Lenyűgöző az olaszok lelkesedése, motiváltsága és energiája, amikor valamit elhatároznak és irígylésre méltó az az erő, amivel belevetik magukat a feladatba. Azonban a tervezés nem az erősségük. Az olasz csapatommal kapcsolatos tapasztalatok legalábbis ezt tükrözik.
Az én erősségem pont a tervezés, a strukturáltság, átgondoltság és tudatosság, így el lehet képzelni, hogy mi sül ki abból, ha az olasz csapattal összedugjuk a fejünket (értsd: közös chat-ben beszélgetünk, ezzel is megpróbálva növelni a hatékonyságot). Amikor skype vagy Google hangout megbeszélésünk van pár olasz vezetőmmel, nehezebb bármire jutni, mert szuper ötletek jönnek elő, nagy a lelkesedés, de a megvalósítás elmarad. Ezért próbálok chat-en beszélni velük, amikor szervezni kell valamit.
Vajon mennyi idő kell egy webkonferencia megszervezéséhez?
Naivan azt gondoltam, hogy egy 1 hét, legalábbis az elsőhöz, amikor még a technikával is ismerkedünk. Hiszen pofonegyszerű az egész: eldöntjük, hogy megcsináljuk, megbeszéljük, ki ad elő, miről ad elő. Elkészülnek a prezentációk, csinálunk 1-2 főpróbát, és jöhet az esemény maga.
Azonban az első próbálkozásunk, amilyen nagy lendülettel indult, olyan gyorsan el is halt.
Ahogyan náluk minden, ez is CAPSLOCK-kal kezdődött:
CSILLA, FONTOS! MEG KELL CSINÁLNUNK A WEBKONFERENCIÁT!
Maurizio, szuper, benne vagyok! Először is, döntsük el: ki- miről- mennyi ideig beszél. Sőt, tervezzük ezt meg hetekre lebontva, válasszunk ki dátumokat, napokat, tegyük be a naptárunkba, és így tudunk előre készülni a betervezett témákra.
Vagyis rájuk zúdítottam mindent, amit lehetett, nem figyelembe véve a “Lassan járj, tovább érsz” elvét.
Az első témajavaslatuk a “freestyle” volt, vagyis egy körülbelül meghatározott, nagyon tág téma, és a “majd beszélünk róla, majd mondunk róla valamit”. Elleneztem, bár nem vontam kétségbe, hogy az olaszok bármiről, bármennyit tudnak beszélni, viszont azt is tudtam, hogy a webkonferencia egy külön műfaj, 15 perc kevés egy témára, minden mondatnak jelentősége van, mindent meg kell tervezni.
Akkor nem jutottunk semmire, idő kellett, hogy összecsiszolódjunk. Természetesen a beszélgetéseink mindig jó hangulatban teltek, ők próbálták megérteni és elfogadni az én gondolkodásomat, én pedig próbáltam hozzájuk alkalmazkodni.
Majd egy szerdai napon Maurizio rám ír chat-en:
CSILLA, FONTOS! MEG KELL CSINÁLNUNK A WEBKONFERENCIÁT! HOLNAP ESTE LEGYEN!
“Holnap??” – Sebaj, gondoltam, lovagoljuk meg az olasz lelkesedési hullámot, ha 1-2 héttel elhalasztjuk, sosem lesz belőle semmi. Kemény lesz, de megcsináljuk.
Maurizio, szuper, benne vagyok! Először is, döntsük el miről beszéljünk.
Tanulva a korábbiakból… 🙂 Hosszas beszélgetés után eldöntöttünk mindent, a következő lépés: kell egy főpróba, meg kell beszélni, hogy ki konferálja fel az előadókat, és ki zárja a konferenciát. Másnap 9-re terveztük a nagy eseményt, és napközben tartottuk a kapcsolatot, hogy ki hol tart a készülésben. Megbeszéltük, hogy este 6-kor találkozunk a konferenciateremben.
Este 6 óra. Bár már megszoktam, hogy én szuperpontos vagyok, nekik pedig plusz-mínusz fél óra belefér. Azért egy emlékeztető nem árt:
Srácok, jöttök?
…. persze, azonnal, már úton vagyunk haza.
7-kor elkezdtük a főpróbát, izgatottak voltunk, és alig vártuk az estét. 3/4 9-re beszéltük meg a találkozót, hogy megnyitjuk a konferenciatermet, és jöhet az utolsó technikai ellenőrzés. 9 előtt 5 perccel megérkezett Maurizio és Manuel, majd 9 óra után 5 perccel már az olasz csapattársak is ott voltak.
Így dolgozunk mi együtt, egy struktúrált, tervezős magyar és a szuperlelkes, impulzív olaszok, egymást elfogadva, egymást megtanulva, és egymást tisztelve. Természetesen hasonló helyzetek azonos kultúrán belül is előfordulnak, mégis ad hozzá egy kis fűszert az idegen kultúra és nyelv. Nem beszélve arról, hogy Maurizo szardíniai, Manuel pedig Venetoban él, ami, ha lehetséges, tovább fokozza a különbözőségeket: észak- dél, az olasz csizma és a sziget, dialektusok…, de erről majd máskor. 🙂
Ezen a linken további cikkeket találtok arról, hogy milyen külföldiekkel együtt dolgozni.
Itt pedig arról találtok írásokat, hogy milyen élőben találkozni külföldi munkatársakkal.