Minden okkal történik… Gyakran halljuk ezt.

Vajon mit jelent ez valójában? Egyáltalán hiszel benne?

Akkor mondod magadnak, amikor valami nem sikerült, amikor valami nem úgy történik az életedben, ahogy szeretted volna?

A történésekből vagy tanulunk, vagy hagyjuk, hogy azok átvegyék az irányítást ez életünk felett, és meghatározzák életünk későbbi megtapasztalásait is.

Én abban hiszek, hogy tőlünk függ, hogy az adott szituációban mit látunk, és abból mit tanulunk. Lehet ez rossz vagy jó, pozitív vagy negatív. Ez nincs előre eldöntve. Bármi történjen is, az okkal történik. Mindennek van oka.

 

A választás pedig a mienk:

VAGY hagyjuk, hogy az életünk váratlan, negatív eseményeit rossznak lássuk, és bosszankodjunk, dühösek legyünk, keressünk valamit/ valakit, akit hibáztathatunk, VAGY megnézzük ezeket az eseményeket más szemszögből.

Mi van, ha más szemszögből nézve meglátjuk benne a jót, vagy ha a jót nem is, de meglátjuk benne a tanulságot, a megtanulandó leckét, a LEHETŐSÉGET?

Pár éve még csak ösztönösen, tudat alatt próbáltam eszerint élni, aztán tudatossá vált, hogy nem problémákat, bajt, rosszat látok az életemben, hanem tanulságokat, leckéket, megoldandó feladatokat, lehetőségeket, újabb esélyt.

Nem azért, mert velem csak jó dolgok történnek. Vannak szomorú pillanataim, szoktam csalódni, de egyre tudatosabban úgy közelítek ezekhez a történésekhez, hogy felteszem magamnak a kérdést: “Mit jelenthet ez számomra?” VAGY “Mit kellene ebből megtanulnom?”

Ezzel nem ásom magam a gödörben egyre mélyebbre időt és energiát megspórolva.

 

Előre nézek:

Van olyan, hogy ez könnyebb, máskor pedig nehezebb. A lényeg, hogy egy ideje már figyelek arra, hogy ne csináljak “DRÁMÁT” az életemből. A dráma nekem sem, a körülöttem élőknek sem jó.

Azonban elnyomni nem szabad semmit, ha valamit ki kell beszélni, át kell beszélni, hajrá!

Ha sírni kell, hajrá!

Viszont hiszek abban, hogy meg kell tanulnunk, hogyan működünk, milyen minták alapján működünk.

Ez sok éve tartó munka eredménye, hogy egyre inkább tudom, hogy hogyan működöm, hogy mi mit vált ki belőlem, hogy mit miért csinálok, miért reagálok úgy, ahogy, miért szomorodok el hirtelen, vagy dobódok fel hirtelen.

 

Tudom, hogy mitől vagyok jól, és mitől rosszul.

Emlékszem még mindig, hogy milyen nehéz volt például egyetemista éveimben, amikor hirtelen valamitől nagyon fesztült lettem, vagy nagyon szomorú, vagy frusztrált. És nem tudtam az okát. Mivel nem tudtam az okát, nem tudtam, hogyan vessek annak az érzésnek véget, vagy hogyan oldjam meg a helyzetet.

Az önmagunkhoz vezető út nehéz, önmagunkat megismerni sok idő és sok munka.

Mégsem lehetetlen. Gimis korom óta járok ezen az úton tudatosan keresve önmagam, és így több, mint 10 év után lassan megérkezve.

Már nem a gyengeségeimet akarom fejleszteni, valakinek bizonyítani. Megtanultam úgy tekinteni az életemre, a múltra, a történésekre, a tapasztalatokra, hogy melyiknek mi volt az oka és mi volt a tanulsága, és a kirakó képei egyre inkább összeállnak.

A nagy elméletekben viszont nem hiszek.

Sokszor azt látom inkább, hogy eszközökre van szükségünk ahhoz, hogy változtatni tudjunk, és megtaláljuk azt, hogy valójában mit akarunk. A következő cikkekben megosztok majd veled pár eszközt, ami nekem sokat segített és segít a mai napig is.

Most te jössz:

  • Mikor érezted utoljára úgy, hogy nem értetted, valami miért történik veled?
  • Mit teszel akkor, ha valami rossz történik veled? Van-e valamilyen bevált módszer, ami mindig segít, hogy a dolgokat ne rossznak és ellened irányulónak lásd?
  • Próbálod olykor megnézni más szemszögből is a történteket?
  • Megkérdezed magadtól, hogy mit kellene a helyzetből megtanulnod? Vagy inkább ásod magad a gödörben egyre mélyebbre?

Mesélj a kommenteknél, mert nagyon érdekel, hogy te hogyan érzel és gondolkodsz ezzel a témával kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük