Amilyen fáradtan és vacakul indult ez a nap, olyan jól alakult. Teljesen feltöltődtem a végére.

Reggel még arról írtam, hogy két hete nem tudok írni, és, hogy még azt az 1 perc alatt elolvasható, rekord rövidségű cikket is nehéz volt összedobnom. (Nem beszélve arról, hogy már fél 6-kor felébredtem, a gondolatok is elöntöttek, úgyhogy felkeltem, és nekiálltam a napnak.)

A gyötrelmes cikkírás után viszont elvonultam egy kicsit meditálni. Úgy éreztem, hogy félre kell tennem mindent egy kicsit, mert sok minden vár még ma rám, nem hagyhatom, hogy a buta gondolatok átvegyék az irányítást. Tényleg rövidre sikerült a meditáció, mert a gyertyagyújtással, és utána a jógagyakorlatokkal együtt volt kb. 20 perc. De jól esett. Kiürült a fejem, kisimultam, és elindult a nap.

Megválaszoltam az emaileket, majd készültem egy skype-os coaching ülésre, ami délben kezdődött. Már a kezdetek óta úgy készülök fel ezekre a skype-os ülésekre, mintha bemennék az irodába. Tehát hajat mostam, összeszedtem magam, rendbe tettem az íróasztalon mindent, és miközben magamat rendbe tettem, a gondolataim is rendeződtek, a fejem kiürült, éppen annyira, hogy a coachee-ra tudjak koncentrálni.

Egy gyors ebéd követte a coaching-ot, majd kezdődött egy céges tréning, az Individual Leadership tréning utolsó alkalma. Ezt konferenciahívások követték a projektekkel kapcsolatban, majd félretettem mindent, és elmentem biciklizni.

Olyan jól esett kimozdulni. Bár csak a Fehérvár tábláig jutottam, mert akkora volt a szembeszél, hogy alig bírtam tekerni. Visszafordultam, és szokás szerint a savanyúkút felé vettem az irányt. Olyan szép idő volt. Az a fajta, amikor egyszerre borítják az eget nagyon sötét felhők, nagyon fúj a szél, mintha jönne a vihar, de közben süt a nap, és minden ragyog. Az Instastory-ban dokumentáltam»» 🙂

Kellemesen elfáradtam, pedig csak 1 órát voltam távol, és csak 10 km-t tekertem, de a szembeszél miatt duplázhatjuk a számot. (Tudom..van, aki ennyit szokott futni, de én nagyon büszke vagyok erre is. :) )

Hazaértem, még megválaszoltam pár fontosabb emailt, mert USA akkor aktív, amikor én már elpihenek. Dehát ilyen a projektek világa. Szeretem benne a sok kultúrát, a globális csapatokat, de éppúgy megvan ennek az árnyoldala is.

Vacsorára a frissen sült kenyeremből ettem, a piacon vett friss zöldségekkel, és hallgattam az erkélyen a madárcsiripelést. Közben egy olasz filmet néztem laptopról.

Most pedig befejezem ezt a beszámolót, és folytatom a pihenést. Mert az aktív időszakom leginkább reggel és este 7 között van, este 8-9 körül már lelassulok, elpihenek, és már a munkával sem foglalkozom. Ez az időszak a férjemé. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..