Olyan jó lenne, ha egy év alatt sikerülne megváltani a világot, családdal lenni, megszépülni, egészségesen élni, karriert építeni, barátokat nem hanyagolni, pénzt keresni, utazni, bulizni, és a hobbinknak élni. Éppen tervezem az évemet, és bizony kihagyok belőle bizonyos területeket. Mindjárt mesélek arról, hogy miért, de előtte egy kicsit visszamennék az alapokhoz, vagyis oda, hogy miért tervezünk.
Teszem ezt azért, mert mostanában nagyon sok beszélgetésem van huszonévesekkel, akik borzasztóan frusztráltak azért, mert nem tudnak egyszerre étrendet változtatni, leszokni a húsról, eljárni edzeni és fogyni, egyetemre járni, mellette dolgozni, blogot vinni, jövőt építeni, meditálni, harmóniára törekedni, az ideális napi rutint vinni, és mindezek mellett még bulizni és ápolni az összes kapcsolatukat.
Azt vallom, hogy ha mindenre fókuszálunk, akkor semmire sem fókuszálunk. Aminek eredményeképpen semmi nem halad, ellenben mi nagyon frusztráltan érezzük magunkat.
“A rossz terv rosszabb, mintha nem lenne terv.”
Miért tervezünk?
1. Irány és prioritások:
Visszatérve a bevezetőmre, miszerint nagyon sokan MINDENT akarunk egyszerre, és végül frusztráltan végezzük egy sarokban sírva, hogy egy csődtömeg vagyunk, igenis kell a tervezés, hogy tudjuk, mi az irány és mi a fontossági sorrend. Például ha a fontossági sorrend az EGÉSZSÉG, CSALÁD, KARRIER, akkor ezt tudva sokkal könnyebb döntéseket hozni, ha például előléptetést kapunk, felmérve, hogy az mivel jár. Mert életünk egyik területe hatással van a másikra.
Saját példa: Most a házfelújítás nálunk a prioritás, és minden olyan tevékenység, ami ezt támogatja. Az, hogy eljárjak heti kétszer jógázni, és hetente új könyvet olvassak ki, vagy marketing konferenciára járjak, most nem prioritás. Ezeket majd csinálom akkor, ha véget ért a házfelújítás.
2. Segít egyensúlyban lenni:
Ha megvan az irány, ha megvan az életünk területeinek fontossági sorrendje, sokkal könnyebb egyensúlyban maradni. Sokszor látom, és beleesek én is abba a hibába, hogy minden területtel foglalkozni akarunk EGYSZERRE. Egyszerre akarunk egészségesen élni, karriert építeni, sportolni, hobbinknak élni, és esténként a barátokkal lenni, és közben családot alapítani.
“Az egyensúly abban rejlik, hogy az életünk egyes területeinek pont annyi figyelmet szentelünk, mint amennyi abban a bizonyos életszakaszunkban szükséges.”
Saját példa: mivel férjemmel most házfelújításban vagyunk, így a prioritás most a házfelújítás, és mellette a karrier, ami a forrást adja a haladáshoz. A sportolás, a szociális élet, a bulizás teljes mértékben háttérbe szorul, és nem is engedem, hogy frusztráljon, hogy nincs időm elmenni jógázni vagy balettozni. Majd elmegyek, ha véget ér a házfelújítás, mert akkor az arra szánt idő kiesik, és használhatom másra. Ha nincs frusztráció emiatt, akkor egyensúly van. 🙂
3. Segít válogatni a lehetőségek között:
Mert ugye a világunk tele van lehetőségekkel, és mindent akarunk. Oh, hányszor el akar engem is csábítana egy-egy jó lehetőség. Ami pillanatnyilag nagyon jónak tűnik, de ha tudom, hogy most, ebben az időszakban nekem mi a fontos, az segít dönteni, hogy valóban éljek-e azzal a bizonyos lehetőséggel.
Senkinek nincs ideje, hogy mindennel foglalkozzon. Még akkor sincs ez úgy, ha azt állítják és azt mutatják, hogy van. 🙂 Erre mérget mernék venni. 🙂 (De ha mégis ismertek olyat, aki mindent csinál egyszerre, szóljatok. 🙂 )
“BÁRMIT csinálhatsz, de MINDENT nem csinálhatsz.”
Saját példa: Imádok utazni, új kultúrákat megismerni, nyelveket tanulni. Nagyon szeretnék megtanulni oroszul, és szeretnék megismerni több szláv kultúrát. De amíg tart a házfelújítás, nem frusztrálom magam azzal, hogy felveszem a nyelvtanulást a listámra, hiszen úgysem foglalkoznék vele, ellenben tele lennék rossz érzéssel, mert csak halogatom azt.
Hogyan alakul az évem idén?
Nem járok jógázni, és nem járok balettre, míg tart a házfelújítás.
Nem tanulok meg oroszul, míg tart a házfelújítás.
Nem utazok el Szentpétervárra vagy Grúziába, míg tart a házfelújítás.
DE! 🙂
Sokat sétálok minden egyes nap, amikor átmegyek a házhoz. A házfelújításban sok a fizikai munka, ami megfelel a sportnak.
Mivel minden figyelmemet az köti le, hogy hogyan nézzen ki a fürdőszoba vagy a konyha, nem olvasok Grúziáról, nem nézegetek repülőjegyeket, és nem álmodozok arról, hogy de jó lenne elmenni. Ezek helyett álmodozok arról, hogy milyen jó lesz beköltözni a házba. 🙂
Miközben ezt a cikket írom, hívott férjem, hogy fel kellene hívni az összes ablakost, hogy azt, amit mi szeretnénk ki-mikorra tudja leszállítani. Felhívtam őket, elment vele egy órám. Látjátok? Mert most a ház a fontos, ilyen egyszerű dönteni a teendők között. 🙂
2018-ra ezeket a kulcsszavakat választottam, hogy ne felejtsem el, mi a fontos:
Egyszerűsítés: mert a ház sok időt elvesz, ezért az életem többi területén egyszerű megoldásokat fogok alkalmazni, most nincs helye a túlbonyolításnak. Érvényes ez a blogon, de akár a főzésben is.
Vissza az alapokhoz: ez sok mindenben megjelenhet, de leginkább arra gondolok most, hogy nem kell feltalálni a spanyol viaszt semmiben, mert szinte mindenre vannak működő megoldások, csak figyelni, kérdezni kell.
A kevesebb több: ez most főképp a blogomra és a coaching-ra vonatkozik. Tavaly készítettem videókat, és sokan mondták, hogy milyen jó lenne, ha idén is lennének. Nem lesznek, legalábbis a mostani körülmények között még nem. Már annak nagyon örülni fogok, ha a heti egy cikket, és néhány Facebook és Insta posztot tartani tudom.
Lelassulás: ez azért fontos, hogy tényleg figyeljek arra, hogy pihenjek, töltődjek, mert sűrű időszak ez. És csak az ellenálhatatlan, kihagyhatatlan lehetőségekre mondjak igent. 🙂
Megérzések: mert egy jó tervnek ez is a része. Mert sokszor a megérzések súgnak, hogy merre tovább, és jöhet-e az újratervezés.
Útravaló:
Akárhova nézünk, mindenhol ott egy lehetőség. Olyan nehéz nemet mondani, valamiből kimaradni. De a siker útján nem akarhatunk mindent, valamit fel kell áldozni. Bár a “feláldozni” szó sokkal negatívabban hangzik, mint ahogyan szánom. Ezért fogalmazzunk úgy inkább, hogy vannak olyan időszakok, amikor az egyik terület több figyelmet igényel, mint a másik. Vagyis abból a 28 pontos napi rutinból nyugodtan ki lehet húzni legalább 25-öt, hogy ne vesszen el a lényeg. 🙂
Most ti jöttök!
Hogyan élitek meg a különböző életterületek közötti választást?
Rátok mennyire jellemző, hogy mindent akartok? Hogyan kezelitek ezt?
Szoktatok fontossági sorrendet felállítani? Hogyan? Sikerül magatokat tartani hozzá?
Meséljetek, kíváncsi vagyok, ti hogyan élitek meg a tervezést, jelen esetben az éves tervezést! 🙂