A lagom már egy ideje a nyomomban jár, figyel, de én mindig elkapom a tekintetemet. Számomra olaszosként ott van a jó öreg dolce vita, ha éppen boldogságkeresésben vagyok, bár az olasz életérzést mostanában lekörözték a svédek.

inczecsilla eletstilus eletcel elettervezes coaching blog

Svédes barátnőmmel volt egy nagyon érdekes beszélgetésem.

Neki a lagom nem csak egy szó, ő ismeri a svéd nyelvet, a szavak és kifejezések mögé lát. Ismeri a svédeket, és látja, hogy hiába állnak a nemzetközi boldogságranglista boldogabb országai között (10. helyen), ott is vannak elfáradt, túlhajszolt, kiégett, sokat dolgozó, boldogságot kereső emberek. (Azt is érdemes megnézni, mi alapján áll össze egy ilyen boldogságlista. Itt van erről egy 180 oldalas anyag, maga a lista a 22. oldalán található. Ennek a boncolgatása már önmagában megérne egy cikket, de nem szeretnék elkanyarodni.)

Tehát beszélgettünk, és gondolkodtunk. Próbáltuk megérteni, hogy a világ egy része most miért ég lagom lázban, és hogy mi ez a tömeges boldogságkeresés. (Instagrammon több, mint 55ezer lagom hashtag, bár ez még messze lemaradt a 3 millió hygge hashtag-től.) Bár boldogságkeresés mindig is volt, van és lesz.

Miközben beszélgettünk, olyan további gondolatok merültek fel bennem, hogy vajon ezek a mozgalmak vagy jelenségek nem inkább még több vásárlásra buzdítanak bennünket, hogy a tökéletes csészével és takaróval megteremthessük magunknak a boldog hangulatot?

Vagy lehet, hogy ez csak egy segélykiálltás, mert nem látjuk a fától az erdőt? Nem lehet, hogy amit keresünk könyvekben, hyggeben, lagomban, dolce vitában, a mediterrán életstílusban, valójában helyben/bennünk (is) megtalálható?

Ezért arra gondoltam, hogy svédes barátnőmet kifaggatom a blogomon is, hiszen ő sokkal inkább otthon van a témában, mint én. Magamnak pedig meghagyom a dolce vitát, azt jobban ismerem.

Figyelmeztetés: sok számomra fontos ember olvassa, olvasta, szereti a lagomról és hyggeről szóló könyveket, így nem sértő és támadó hangnemű a témafelvetés, sokkal inkább érdekel, hogy mi áll a mozgalom népszerűsége mögött, és szeretnék mögé látni ennek a jelenségnek. Cikkem célja tehát a megismerés, és a témára egy kicsit más szemszögből tekintés, miközben a szemünket továbbra is az ideális életstílus keresésén tartjuk.

Én: “Köszönöm, hogy belementél abba, hogy beszélgessünk a nagy nyilvánosság előtt is a lagom szóról, és a hozzá kapcsolódó jelenségrő. Fontosnak tartom, hogy mindent kritikával kezeljünk, és mielőtt bármit is befogadunk, magunkénak vallunk, nézzünk a dolgok mögé. Hátha nem is kell elmennünk Svédországba a boldogságért. Ha már Svédország, mesélsz egy kicsit arról, hogy kint élve milyennek érezted a hangulatot, az embereket?”
Svédes barátnőm: “Nagyon szépen köszönöm először is, hogy érdekesnek találtad a beszélgetésünket és ezt itt folytathatjuk.
Elég régen volt már, hogy kinn éltem, de azóta is próbálom követni a kinti dolgokat, sok svéddel is dolgoztam a munkám során. Azonban az élmények a mai napig frissnek tűnnek és élénken élnek bennem. Én egy kisvárosban éltem kinn, kb. 9 ezer lakosú kisváros egy szép tó partján. Így az élményeim is főleg a kisvárosi életről szólnak. Csendes, nyugodt kisváros, barátságos emberekkel. Az első perctől kezdve otthonosan éreztem magam, annak ellenére, hogy először azért kellően meg voltam ijedve, hogy mekkora fába vágtam a fejszémet, hiszen gyenge angol és semmilyen svéd tudással vágtam bele ebbe a kalandba. Hogy miért Svédország, és mit vártam ettől, a mai napig nem tudom. Egyszerűen csak jött egy érzés, amit követtem. Természetesen nem tervek és szervezettség nélkül vágtam bele, hanem kinn töltöttem egy hetet ismerősöknél, hogy tényleg szeretnék-e odamenni és tényleg az van-e kinn, amilyen kép a fejemben él. Az egy hét után olyan érzésekkel jöttem haza, hogy igen, ez kell nekem és meg akarom csinálni. Aupairként sikerült kimennem egy kedves és nyitott gondolkodású svéd családhoz. Ez volt a terv, hogy mindenképp svéd környezetbe kerüljek a sikeres nyelvtanulás érdekében, és azért, hogy Svédország svéd oldalát lássam és nem a magyar ismerősökön keresztül magyar nyelven ismerjem meg. (Persze őket is sokat látogattam és nagyon jó volt tudni, hogy nem vagyok egyedül, amit ezúton is köszönök nekik.)
Itt persze az egésznek még semmi köze nem volt semmilyen lagomhoz, hiszen nem is ismertem még ezt a szót.
Ami az első pillanattól megtetszett, hogy a város igazán tiszta, rendezett, az emberek köszönnek az utcán és a boltban is, nagyon sok barátságos arcot láttam, ugyanakkor nem tolakodóak, és imádom azt a két lépés távolságot, amit mindenki tart a saját személyes auráját óvandó. Tudnak illedelmesen távolságot tartani úgy, hogy közben kedvesek és ez nagyon, de nagyon megfogott, és ettől nagyon jól éreztem magam.
Az is tetszett, hogy hiába kisváros volt, megvolt benne minden, ami egy nagyvárosban is. Persze, aki inkább a pesti vonalat szereti és a nyüzsgést és az esti szórakozási lehetőségeket, annak unalmas lett volna, de nekem pont elég volt.”

 

Én: “Tényleg úgy élnek a svédek, ahogy a sok-sok lagom hangulatú képen látjuk mostanában? Gondolok itt a bögre kakaóra, a meleg zoknira, a kandallóban lobogó tűz fényében olvasásra, a meleg pulcsikban és takarókban pihenésre. Vagy keverem a dán hygge mozgalommal? Mit jelent a lagom valójában? Ők tudatosan lagomoznak, vagy a kultúrájuk része, és annyira beleivódott abba, hogy észre sem veszik? A svédek a lagom alapján élnek, vagy megtalálhatóak egyéb, más kultúrákból beáramló mozgalmak is?”

Svédes barátnőm: “Kezdjük akkor azzal, hogy mi is a lagom. A lagom egy szó, viszont egy olyan szó, ami valóban fontos nekik és tipikus svéd szónak gondolják, mert nem lehet egy konkrét szóval leírni a jelentését. Annyit tesz: pont annyira sok vagy pont annyira kevés, hogy megfelelő legyen. A nyelviskolában a tanárunk is említette párszor, hogy két dolog van, ami ha megtörténik, akkor mondhatjuk el magunkról, hogy már jól tudunk svédül. Az egyik, ha svédül álmodunk, ami a tanárunk szerint kb. 5 év kinn töltött idő után szokott bekövetkezni (nekem a 2. év vége felé volt egy ilyen élményem, de én tudatosan próbáltam is tenni érte),  a másik pedig a lagom szó helyes használata. Azonban ezt a szót bármilyen témában lehet használni, pl. ha főzés közben azt mondod, hogy annyi vizet tölts az ételre, hogy pont jó legyen.
Természetesen a pulcsis bögrés kép is megvan, de nem annyira túlmiszifikáltan, mint ahogy az mostanság átjön. Hétvégén, ha összejön a család, kiülnek a teraszra beszélgetni, és akkor ha hűvösebb az idő előkerül a pléd. 🙂 És ott a fredagsmys is, ami a péntek esti családi összebújás ideje. A fárasztó hét után péntek este adják meg a helyét és idejét annak, hogy ráérjen a család összebújni, megnézni egy filmet és kicsit leereszteni. Szerintem nem tudatos a lagom, ők ebben élnek és ez nekik normális. De semmiképp sem mondanám, hogy ettől ők boldogabbak, mint más nemzet. Csak mindennek megvan a helye és az ideje.
Amit én észrevettem, hogy szeretik a rendszert, szeretik, ha tudják, hogy mi hogyan következik, és ha a napi dolgokra is megvannak a scenariok, amiket követhetnek és ennek része a lagom is. Ugyanúgy sokat dolgoznak ők is, és ugyanúgy benn vannak az irodában akár este hatig is, senki nem lép le 4-kor, legalábbis tömegesen nem. Ugyanúgy vannak olyanok akik elfáradnak, és el kell menniük betegszabadságra, mert fizikálisan kimerültek a munkában, vagy akár lelkileg.

Természetesen sok más kultúrából is áramolnak be hozzájuk dolgok, szeretik a napfénnyel és meleggel kapcsolatos dolgokat, sokan ilyen helyekre is mennek nyaralni, ami nem is csoda, a továbbtartó sötét miatt. (Délen egyébként nem vészes. A tavasz várat magára plusz egy hónapot, tehát az itteni áprilisi időjárás ott májusban érkezik meg, de a hőmérséklet és az esős idő is kellemesen elviselhető, a szél viszont már kevésbé. Minket is megtréfált párszor.)
Úgy érzem van egyfajta tudatos lecsupaszítás a svédek mostani trendjeiben, hogy aztán ebbe a letisztult trendbe bele tudjanak csempészni keleti, ázsiai és bármilyen más jellegű kiegészítőket. A feng shui náluk is nagyon divatos lett a lakberendezés minden területén. Tehát igen, vesznek át ők is idegen kultúrából dolgokat. Ám nem mindent és nem mindenben, húznak egy határt ebben, megtartják a kiegészítő funkciót ezekben az átvételekben.

 

Én: “Mit gondolsz, miért vált ilyen népszerűvé a lagom akár nálunk, akár az angolszász országokban?”

Svédes barátnőm: “A dán hygge megjelenését annyira nem követtem, egyszerűen mint egy lavina jutott el hozzám. De mindenképp egy erre reakcióként megjelenő visszavágásnak érzem a svéd lagomozást. Kicsit olyan ez, hogy nehogy már ők legyenek a jobbak és persze nem irigyek a hygge miatt, csak megmutatják, hogy ők is tudnak ilyet, ha kell. 😀
Azt tudni érdemes, legalábbis az én tapasztalatom ez, hogy a svédek nagyon szeretik azt mutatni, hogy minden tökéletes. Fontos számukra a máz, és ez nem magamutogatás, nekik ez tényleg fontos, hogy az összkép jó legyen. Ennek része a lagom, a fredagsmys, az ünnepeik, hogy kinek hány gyereke van és hova mennek nyaralni. Nagyon szabályokhoz kötöttek, mint egy checklist-mániás, ugyanakkor rugalmasabbak is bizonyos téren. Ott az élettársi kapcsolat például. Náluk ez sokkal elfogadottabb, mint nálunk és könnyebben is továbbállnak, ha nem jön össze, és nem csinálnak problémát a több gyerek több szülőtől dologból. Lazábbak olyan téren is, hogy ha valakinek péntek délután dolga van, elmehet hamarabb, aztán vagy bepótolja, vagy nem, de a munka akkor is kész. Úgy mondanám, rugalmasan intézik a konfliktuskerülést. 🙂
Szerintem az egész világon azért lett népszerű a hygge és a lagom, mert keresnek valamit az emberek. Mindenhol felgyorsult életet élünk, kevés időnk van magunkra, a családunkra és hobbijainkra, a pihenésre és kezdünk kimerülni. A svédek is, a dánok is, mindenki. A fogyasztói társadalom felőröl minket. A lagom helyett bármi más szó is lehetne a vezérszó arra a keresésre, ami most elindult az emberekben. Senki nem boldogabb a másiknál, senki nem találta fel a spanyol viaszt, a lagom mozgalom is csak egy a sok közül. De a mélyben ez inkább segélykiáltás, mint követendő példa. És a lagomra bárhol bárki képes lehet, nem kell a svédeket majmolni kritika és válogatás nélkül. Minden ilyen mozgalomban figyelembe kellene venni, hogy ki milyen kultúrából hozza, és mi az, ami kultúraspecifikus, és mi az, amit általánosítás által csak pénzzé akarnak tenni, kihasználva az emberek segítségre szoruló oldalát.”

 

Én: “Milyen egy átlagos svéd átlagos napja? Mesélsz arról is kicsit, hogy milyenek a svédek? Más távolról, sztereotikusan tekinteni rájuk, és más ott élni közöttük.”

Svédes barátnőm: “A svédek is csak emberek, a napjaik pont olyanok, mint a mieink. Ott is vannak bolti eladók, akik műszakban dolgoznak, szerelők és tanárok, multinál dolgozó irodai dolgozók, szakterületeken dolgozó munkások, óvónők és tanárok. Abban különböznek tőlünk, hogy más nyelvet beszélnek, más ünnepeik vannak és mások a szokásaik. Pl. nem adnak puszit, van egy fél karral való ölelés, amivel köszöntik az ismerősök egymást – nekem ez szimpatikusabb volt,- leveszik a cipőt az ajtóban, ha vendégségbe mennek és nem mennek végig a lakáson a sáros cipővel, ahogy ez itthon szokás többfelé is. Tudnak sorban állni és nem türelmetlenek, és a már említett két lépés távolság.
Nekem tetszett ez a menetrendszerű dolog, sok mindenben jó, pl. az ügyintézés könnyebb náluk. De pl. a szóvicceket nem értik. 😀 Abban kicsit angol-humoruk van. 😀 Mindig utána kell tenni, hogy csak vicceltem, különben nem vágják, hogy épp vicceltél velük.”

 

Én: “Mit fűznél még hozzá a témánkhoz a teljesebb kép kedvéért?”

Svédes barátnőm: “Én arra bátorítanám az embereket, hogy ne fogadjanak el mindent kritika nélkül. Nem mindenkinek jön be a svéd szemlélet és élet. Nézzünk a propaganda-szöveg mögé és lássuk meg mi pusztán az ő szokásuk, és mi vehető át. Pl. a fika – a svéd kávészünet. Ez nálunk is van, csak kevésbé rondán hangzó neve van magyarul. 😀 Semmi extra nincs benne. Az extra az, hogy más a mentalitás mögötte, amit viszont nem fogunk tudni átvenni addig, amíg – sajnos pejoratív értelemben – magyarok vagyunk. A svédek nagyon nagyon konfliktuskerülő nép, és emiatt lehet sikeres egy fika, mert nem beszélnek olyanról, ami kellemetlen. Ellenben mi magyarok ilyenkor szeretünk minden bajunkról beszélni boldog boldogtalannak. Ezek vagyunk mi. A svéd, ha megkérdi, hogy vagy, egy udvarias választ vár, és a kérdezett is tudja, hogy ez udvarias kérdés volt és annyit mond, köszönöm, jól vagyok. Mi ilyenkor válaszként a dédanyánkig visszavezetve elpanaszoljuk, hogy nekünk milyen rossz. Talán amit át lehetne és át is kellene venni a lagom és hygg,e és minden ilyen dologból az az, hogy ne a negatívumokat lássuk csupán, hanem vegyük észre, hogy a boldogságunkat mi magunk hozzuk létre és nem mozgalmak. Vegyük át azt, hogy büszkén kirakhassuk a magyar zászlót a házra úgy, ahogy a svédek a svédet, és attól még nem lesz politikai töltete, vegyük át azt a büszkeséget, amit magukkal szemben éreznek, megbecsülik magukat, megbecsülik a mázat is, és megbecsülik azt, amit elértek és nem irigykednek, ha másnak több van, mert tudják, hogy nekik is lehet, ha megdolgoznak érte. Nincs függöny az ablakokon, akár bárki otthonát láthatod mi van benn, de senki nem áll le az utcán, hogy bebámuljon más házába, ott nyugodt lehetsz, itt ezt nem tehetnéd meg. És amíg ez a mentalitás nem passzol ide, addig ne akarjuk mindent nyakló nélkül átvenni, mert csak félre fog siklani, és lagom ide vagy oda, az üzenete elvész, ha nem érzed magadénak a mögötte levő mentalitást. A lagom mozgalom inkább egy felhívás kellene, hogy legyen. Tégy a boldogságodért, ugyanakkor ne más szokásait vedd át. Alakítsd ki a sajátodat! 🙂 A boldogságra nincs egy általános recept. Mindenki más és mindenkinek más lesz a jó recept. 🙂
Nekem nagyon megtetszett – nagyvonalakban, amit kinn láttam és megéltem, sok mindent közel érzek magamhoz abból, amit kinn tapasztaltam, tudom mi az, amit szeretnék átvenni tőlük és tudom mi az, ami egyáltalán nem tetszik benne. A lényeg, hogy válogatok és a saját ízlésemre formálom azt, ami tetszik a svéd-ségben, megpróbálom megőrizni önmagam, beépítve azokat a dolgokat, amiket kedvelek a svédekben.
De ami fontos az ilyen mozgalmakban, hogy sose felejtsük el, hogy más kultúra, más ország, más szokások. Ha sosem tennéd be a lábad Svédországba, mert bármiért is nem tetszik, ne akard átvenni a szokásokat, csak mert menő lett a lagom. Nem fog segíteni. Ha pedig kedveled a svédeket, a lagom mozgalom nélkül is tudni fogod, mi jön be neked a svéd életből és mi az ami nem. 🙂 “

Én: Köszönöm szépen, hogy időt szántál erre az interjúra! Nekem nagyon tanulságos volt, élvezettel ittam a szavaidat. Remélem sokakat elgondolkodtattál! 🙂

 

Útravaló:

Mindig örömmel látom azt, ha kitaláljátok, hogy változtatni szeretnétek, mert valami nem jó, valami nem működik.  Azt is mindig örömmel figyelem, ha elindultok a számotokra megfelelő, benneteket boldoggá tévő életstílus megkeresésére. Viszont nagy a választék: ott a dán hygge, a svéd lagom, az olasz dolce vita, ott vannak a spanyolok, a franciák, de a szláv népek életstílusa is lehet érdekes és szimpatikus. Az Európán kívül eső kultúrákkal még nem is foglalkoztunk.

Semmi baj azzal, ha szimpatikus neked a lagom, vagy aszerint szeretnél élni. De arra bátorítalak, hogy mielőtt választasz egy életstílust, alaposan járj utána a választásodnak. Hiszen olyan nagy a választék, és a sok-sok lehetőségben elveszik a lényeg: hogy valójában mit és miért akarsz változtatni.

 

Most te jössz!

Ha ismered a lagom-ot, mit gondolsz róla?

Számodra milyen az ideális életstílus?

Hogyan indulnál el az ideális életstílus megkeresésére? Hol kezdenéd?

Vajon mi lehet a lagom magyar megfelelője? Milyen lehet az ideális magyar(os) életstílus?

Mesélj, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan látod ezt a témát! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.