Tegnap meséltem arról, hogy még jobban oda fogok figyelni a priorizálásra, az időbeosztásomra.

Mert a PM munka most több energiámba kerül az újszerű feladatok miatt.

Végül egészen jól alakult és hatékonyra sikerült a tegnapi nap.

Blog, tréning, PM-kedés és konferenciahívások:

Emellett a cikk mellett még írtam egy másikat is a cafeblog-os oldalamra a fókuszálásról.

Aztán elkezdtem a PM-es feladatokat csinálni.

Majd következett az ebéd, ebéd után egy pár órás Leadership tréning virtuálisan. A változásról és annak kezeléséről volt szó. Többek között arról beszéltünk, hogy miért kezelik az emberek nehezen a változást.

Ennek az egyik leggyakoribb oka, amire nekem is figyelnem kell: a túl nagy kontroll.

Mindent irányítani akarunk, mindenre hatással akarunk lenni, és ha valami változik, akkor elveszítjük a kontrollt.

Erre már jó ideje figyelek (tudatosan, ami szintén a kontroll jele?… haha), és ezért csak a munkámban van ez meg. Szabadidőmben, magánéletemben próbálok laza lenni, és általában elég jól megy. 🙂

A tréning után még volt pár konferenciahívás, amiből az utolsó igencsak megizzasztott. Egy projekt tervet kellett összetennünk a csapattal technikai témában. Vegyes társaság: indiaiak, lengyelek, szingapúriak, amerikaiak, és Amerikában élő indiaiak (akikre általánosítva már más jellemző, mint az Indiában élőkre).

Az eddigi egyik legnehezebb megbeszélésem volt. Az elején még nem láttam, hogy hogyan fogjuk ezt megcsinálni, összerakni a tervet, figyelembe véve akár a kisebb nyelvi korlátokat, a túl sok embert a megbeszélésen, a megvalósítást, miszerint:

“…képernyőt osztok meg, próbálom értelmezni amit mondanak, próbálom az értelmezés után leírni, újra átbeszéljük, hogy jól értettem-e, jönnek az ellentmondások, újra nekifutunk, újra leírom, de megint újabb dolgok jönnek fel, és ez így megy addig, míg a végén mindenki tisztán nem látja a feladatokat és azt, hogy mikor fog arra sor kerülni.”

Ezzel pedig lezártam a napomat, és férjemmel elmentünk biciklizni. (De milyen jó érzés is volt felállni, sikerélményt átélni, kellemesen elfáradni…)

Mert ha hatékony egy nap, az nálam azt jelenti, hogy késő délutánra, estére nagyon el tudok fáradni, és akkor csak a levegő, a természet és a sport segíthet rajtam.

A biciklizés pedig segített. 🙂 Rajtad mi segít egy hosszú nap után?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.