“Mit kezdjek az életemmel?” interjúsorozat mai szereplője Erika. 

Erika története hihetetlenül inspiráló!

Olyan jó látni az ő példáján keresztül, hogy egy hobbi, egy érdeklődési kör mivé tudja magát kinőni.

Kíváncsi vagy, mit gondol Erika az útkeresésről? Olvass tovább!


Csilla: Amikor fiatalokkal beszélgetek, gyakran visszaköszönnek ezek a gondolatok. Ismerősek neked ezek a mondatok/ érzések? Éreztél valaha így? 

“Nem tudom, mit csináljak. Ezer ötletem van, de mégis elvetem mind, hogy úgysem lehet, vagy úgysem menne…”

“Nem tudom, mit akarok kezdeni az életemmel.”

“Olyan jó lenne már megtalálni azt, amit szeretek, amiben kiteljesedhetek.”

 

Erika: Ismerősek, ugyanakkor én egy másik változatukat éltem meg. Valamilyen szinten mindig éreztem, hogy mit szeretek csinálni, de sokáig nem tudtam, hogy ebből lehet-e megélhetést, karriert kovácsolni. A hagyományos szakmák közé sehogyan sem illett be a „gyöngyékszerkészítő”. Családunkban tudomásom szerint soha senkinek nem voltak sem művészi, sem vállalkozói ambíciói.

 

Csilla: Elmeséled az utadat, hogy hogyan jutottál el oda, ahol most vagy? 

(Mi az, amivel foglalkozol? Hogyan találtál rá arra, amit most csinálsz? Mikor és minek köszönhetően kezdtél el tisztán látni?)

Erika: Az egyetem után hat éven keresztül vezettem a gyöngyboltomat Pozsonyban, Szlovákiában. Ez volt az első és máig a legnagyobb ilyen jellegű projekt az országban. Másfél évvel ezelőtt azonban úgy döntöttem, másra szeretnék fókuszálni. A boltot új tulajdonos viszi tovább, én pedig gyöngyékszereket hímzek, fűzök. A kész nyakláncok, fülbevalók, karkötők mellett ékszerkészítési útmutatókat tervezek és blogot írok a thestorytellingjeweller.com felületen.

Erika Sandor_Safekeeper_1

Az ötlet annak idején egy számomra kézzel fogható piaci résből nőtte ki magát: az államvizsgára való felkészülés mellett lazításként gyöngyöt fűztem, de a minőségi alapanyagot külföldön kellett beszereznem.

“Tisztánlátás” helyett inkább folyamatos “útkeresésről” lehet szerintem beszélni. A mi generációnk előtt sokkal több lehetőség áll nyitva, mint szüleink, nagyszüleink idejében. Szerintem ez a bőség azonban azzal is jár, hogy az előbb is említett könnyen meghatározható szakmák helyett valamennyien egyéni utat járunk be, előre nem meghatározott szabályok nélkül és folyamatosan tanulva, tapasztalva. Néha zsákutcába futunk. Ilyenkor le kell vonni a tanulságot, és más irányban kell tovább folytatni. Ez nem tragédia, de az idősebbek, konzervatívabbak sokszor kudarcnak látják.

 

Csilla: Hogyan érzed magad, miközben ezzel foglalkozol?

ErikaSzabadnak érzem magam, ugyanakkor nap mint nap tudatosítom, hogy ez a szabadság kemény munkával és folyamatos tanulással jár együtt.

erika ekszerkeszito

Csilla: Kit/ mit emelnél ki, aki vagy ami nagy hatással volt rád/ az utadra, hogy oda juss, ahol most vagy?

Erika: Páromban igazi társra találtam. Együtt vágunk neki messzi országoknak, (Jártunk már hátizsákosan Burmában, Kambodzsában, Sri Lankán.), hasonló értékrendet vallunk, (Fontos ugyan a biztonság, de az anyagi haszonnál fontosabb a fejlődés, a nyitottság és az, hogy ha tudunk, nyújtsunk segítő kezet.), illetve közösen költöztünk Szlovákiából Magyarországra, onnan pedig Prágába, majd Amszterdamba.

erika sandor ekszerkeszito

 

Csilla: Van-e bevételed a tevékenységednek köszönhetően? 

Erika: Igen, van. Közvetlenül a váltás előtt a gyöngybolt rajtam kívül négy állandó és három részmunkaidős kollégát foglalkoztatott. A jelenlegi vállalkozásom még kezdeti stádiumban van, tovább kell növekednie ahhoz, hogy biztos megélhetést nyújtson.

 

Csilla: Mit üzensz azoknak, akik még keresik az útjukat, és fogalmuk sincs, hogy merre keressenek?

Erika: Arra koncentráljatok, amivel a legjobban szerettek fogalkozni! Öt különböző hobbi helyett válasszatok egyet, amiben aztán magas szintre képezitek magatokat, megbízható kapcsolati hálót építetek ki, és gyakorlatra tesztek szert. Tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy a kemény munkával megszerzett tudással, tapasztalattal hogyan tudtok másokon segíteni. Ebbe az irányba lesz érdemes elindulni.

 

Köszönöm Erika a válaszaidat és a képeket! Öröm volt ezt a cikket megírni! Olyan jó látni, hogy azzal foglalkozol, amit szeretsz, de érezhető a sorokból a kemény munka is. A hozzállásod, a kitartásod példaértékű, az ékszereid pedig csodaszépek! További sok sikert kívánok az utadon!

Miért született meg ez a cikksorozat?

Elhatároztam, hogy összegyűjtök olyan történeteket, amikben a szereplők már találtak valamit, ami szenvedéllyel tölti el őket, ami lelkesíti őket.

Az összegyűjtött, és hamarosan megjelenő történetek pedig bátorításul szolgálnak az Y generációnak, hogy keressenek tovább, addig, amíg találnak valamit, amiben jók, ami érdekli őket.

Mert, ha találnak valamit, amiben kiteljesedhetnek, akkor az boldogabbá és elégedettebbé teszi őket.

Itt olvashatsz róla bővebben»»»

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..