“Mit kezdjek az életemmel?” interjúsorozat mai szereplője Attila. Mint olyan sokan, középiskolában még ő sem tudta, hogy mit kezdjen az életével.

Majd rátalált az útjára, és most elmeséli nekünk, hogy hogyan találta meg azt a területet, ami érdekli.

Attila hozzáállása, kitartása és a benne lévő akarat példaértékű. Hogy miért írom ezt? Ez a történetéből kiderül. Remélem inspiráló lesz számodra!

Csilla: Amikor fiatalokkal beszélgetek, gyakran visszaköszönnek ezek a gondolatok. Ismerősek neked ezek a mondatok/ érzések? Éreztél valaha így? 

“Nem tudom, mit csináljak. Ezer ötletem van, de mégis elvetem mind, hogy úgysem lehet, vagy úgysem menne…”

“Nem tudom, mit akarok kezdeni az életemmel.”

“Olyan jó lenne már megtalálni azt, amit szeretek, amiben kiteljesedhetek.”

Attila: Így éreztem magam 23 éves koromig. Nekem már fiatal korom óta hobbim a testedzés, és szívesen lettem volna erőnléti edző. Ugyanakkor ebből nem lehet rendesen megélni, ezért sokáig nem találtam a helyemet. Nem tudtam, hogy mihez értek igazán. Mindig tanultam valamit, és dolgoztam, amikor csak tudtam. De egészen 23 éves koromig nem éreztem úgy, hogy a jó úton járok.

 

Csilla: Elmeséled az utadat, hogy hogyan jutottál el oda, ahol most vagy? 

(Mi az, amivel foglalkozol? Hogyan találtál rá arra, amit most csinálsz? Mikor és minek köszönhetően kezdtél el tisztán látni?)

Attila: Jelenleg üzleti elemzést és vállalatirányítást tanulok egyetemen és ezt élvezem is. Hogyan jutottam el ide? Nagyon hosszú sztori, mert 24 éves koromra találtam meg, amit akartam és előtte sem unatkoztam.

Középiskolában fogalmam sem volt, hogy mit akarok csinálni és nem is érdekelt. Kit érdekel ez tizenévesen? Három dolgot szerettem csinálni. Szórakozni, olvasni és edzeni. Szerettem gazdasági híreket olvasni, de fogalmam sem volt arról, hogy ez nekem jó lehet valamire…

uzleti elemzesÉrettségi után az egyetem szóba sem jöhetett. Egy válság közepén csücsültünk 2009-ben. A közeli iskolákból az informatika képzés volt a legszimpatikusabb. Már akkor is tudtam egy dolgot: Olyat érdemes tanulni, amivel jól lehet keresni. Az informatikusok fizetése akkor sem volt kevés. Szerencsére érettségi után a középiskolám indított egy 2 éves képzést. Már akkor tudtam, hogy az OKJ szakmák nagy része humbug, papírgyár. Az ezer éve megírt központi tantervek semmilyen hasznos tudást nem adtak és azóta csak rosszabb a helyzet. Az interneten keresztül érdeklődtem és kutakodtam piacképes tudás iránt. Órák után minden nap tanultam magamtól.

Ha valamit csinálok, akkor csináljam jól! Ez sikerült is. A végzettek között az egyik legjobb voltam. Párhuzamosan a szakvizsgával együtt csináltam egy emelt informatika érettségit. A programozás nagyon messze állt tőlem, így mindenben képeztem magam az informatika területén, amihez nem kell programozni. Szerencsére sikerült gyakornoki és alkalmi munkákat is vállalnom. Szereztem tapasztalatot onlinemarketing, grafika és rendszergazda feladatok terén. Az iskola elvégzése után kevéssel találtam állást.

A munkahelyemen nagyon rendesek voltak és azóta is jó a kapcsolat, de az ingázásra ráment az egész napom, ami engem teljesen leépített. Képzeld el a helyzetet. Ott vagy 22 évesen, életed elején egy kis faluban, ahol 1 bolt van és 1 kocsma, a legközelebbi város pedig 20 kilométer, és reggel 9 előtt és 17 után minden bezár, nem beszélve a hétvégékről. Hétköznap 7-19 között nem vagy otthon, hétvégén meg hiába vagy otthon, ha semmit nem tudsz csinálni. 

Egyszerűen nem azt az életet éltem, amire vágytam. Gondolhatod, hogy milyen lelkiállapotban voltam. Abbahagytam az edzéseket, alig érintkeztem emberekkel, állandóan rosszkedvű voltam, lefogytam. Életemben olyan rosszul még nem éreztem magam. Megkeseredett emberek erre mondják, hogy „mondtam, hogy megtudod milyen az élet, ha majd dolgozni kell”. Csak hát ez engem nem igazán érdekelt, mert tudtam, hogy lehet másként is élni. JOBBAN.

Egyik téli este leültem és elgondolkodtam. Teljesen kizárt, hogy a következő 40 évemet így éljem le. Ennél én többet érdemlek. Elmehettem volna dolgozni nagyvárosba vagy külföldre. S akkor mi lesz? Dolgozom megint 2-5 évet, kifizetem a lakást, rezsit, kaját, ruhát…meg esetleg futja pluszban két sörre egy hónapban…ezt csináljam egész életemben? Ki van zárva!

Úgy döntöttem, hogy egy évig spórolok és jelentkezem egyetemre. Mit veszíthettem vele? Semmit. Ha viszont bejön, akkor több esélyem lesz a céljaim elérésére. Mivel akkoriban az egyetlen szórakozásom az volt, hogy gazdasági híreket/ könyveket olvastam, az informatika és a gazdaság ötvözetét kezdtem el tanulni.

Jelenleg üzleti elemzés és adattudományok témakörében képzem magam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van sok-sok adatod. Mindenhonnan jönnek százezrével az új adatok egy cégnél. Az adattudományok eszközei segítségével a cégek által gyűjtött pénzügyi, gazdasági, marketing, logisztikai, informatikai és egyéb adatból bizonyos kritériumok alapján kisebb halmazokat készítesz.

Az üzleti elemzés meg az, amikor ezekből a válogatott adatokból olyan információkat igyekszel kiolvasni, amelyeket a cégek profitnövelésre vagy költségek csökkentésére tudnak használni. Ha szeretnéd tudni, hogy miről van szó, akkor ajánlom a HVG kiadó Big Data című könyvét olvasásra. Ebből a könyvből olyan emberek is megértik az adattudományokat, akik még a számítógépet sem tudják használni.

Jelenleg kéthetente érkezik egy-egy állásajánlat az email címemre, pedig nem keresek munkát, hiszen még van másfél évem. Viszont motivációnak kitűnő. Megbarátkoztam a programozással és még a nyaramat is azzal töltöm, hogy tanulok munka mellett. És imádom! Van egy félig szakmai informatika témájú blogom, ami inkább szórakozás, mint munka. Ez is motiváló, mert várják az írásaimat.

it blog attila cikksorozat

 

 

Csilla: Hogyan érzed magad, miközben a leendő szakmáddal foglalkozol?

Attila: Úgy érzem, hogy hasznos dolgot adok a világnak és még élvezem is. Olyan döntéseknek lehetek a meghatározó része, amelyek emberek és cégek életét jó irányban befolyásolják.

Azt mondja a társadalom, hogy az informatika unalmas, meg kockáknak való. Én meg azt mondom, hogy kit érdekel mások véleménye? Azt kell csinálni, amit szeretsz. Akkor is, ha egyetlen embernek sem tetszik rajtad kívül.

 

Csilla: Mit/ kit emelnél ki, ami vagy aki nagy hatással volt rád/ az utadra, hogy oda juss, ahol most vagy?

Attila: A muszáj-faktor, az első számítógépem, az egyik gyerekkori barátom, a szüleim, az akaratom és a kitartásom.

 

Csilla: Van-e bevételed a tevékenységednek köszönhetően? Ha nincs, akkor tervezel-e ilyen irányba elindulni?

Attila: Jelenleg minimális bevételem van belőle, de egyértelműen ezért csinálom. Nekem ez a hobbim és a munkám is – lesz – egyben. Ha mégsem lesz szükség a tudásomra, akkor majd váltok.

 

Csilla: Mit üzensz azoknak, akik még keresik az útjukat, és fogalmuk sincs, hogy merre keressenek?

Azt, hogy vegyenek egy üzleti személyiségfejlesztő könyvet. Menjenek el egy olyan kávézóba, ami eggyel jobb, mint amit megengedhetnek maguknak. Rendeljenek egy kávét, üljenek, lazítsanak, olvassák a könyvet, nézzék ahogy az emberek gondterhelten rohannak és érezzék át, hogy milyen jól esik most az a kávé. Jól raktározzák el magukban az érzést és képzeletben címkézzék fel: „Ha ezt akarom érezni egész életemben, akkor bármit is csinálok, abban az egyik legjobbnak kell lennem”.


Én úgy találtam meg a jelenlegi egyetemi szakomat, hogy csináltam 2 pontszámot.
Mindkét pontszám 0-10 közötti szám lehetett. Az egyik szám annak a mértéke volt, hogy mennyire szeretek valamit csinálni a másik szám meg annak, hogy mennyire fizetnek érte jól. Kiválasztottam elfoglaltságokat és adtam nekik 1-1 pontszámot. Ha valamelyik szám a kettő közül 5 alá került, azt azonnal elvetettem. Hiába szeretek valamit csinálni, ha éhezni fogok és hiába van sok pénzem, ha gyomorgörccsel megyek dolgozni. Végül a megmaradt szakmák pontszámait egyenként összeadtam (fizetés pontszáma + szeretem pontszáma) és a legtöbb pontot elért szakma volt az, amelyik irányban képeztem magam.

Ha pedig elkezdesz valamit, akkor készülj fel arra, hogy nagyon kevesen fognak támogatni. Valamiért a mi kultúránkban a siker(re éh)es embert nem ünneplik, nem szeretik és főleg nem próbálják meg követni. Visszahúzzák és közvetlenül vagy sunyiban próbálják elgáncsolni. Mindenki próbál majd visszahúzni és azzal „bíztatnak”, hogy úgysem sikerülhet. De te csak menj tovább. Mit számít ha mégis elbuksz? Majd újrakezded.

 

Köszönöm Attila a válaszaidat! Öröm volt őket olvasni, és ezt a cikket megírni. Nagyon jó látni, hogy ilyen tudatosan és célirányosan haladsz az utadon. Sok sikert kívánok!

 

Miért született meg ez a cikksorozat?

Elhatároztam, hogy összegyűjtök olyan történeteket, amikben a szereplők már találtak valamit, ami szenvedéllyel tölti el őket, ami lelkesíti őket.

Az összegyűjtött, és hamarosan megjelenő történetek pedig bátorításul szolgálnak az Y generációnak, hogy keressenek tovább, addig, amíg találnak valamit, amiben jók, ami érdekli őket.

Mert, ha találnak valamit, amiben kiteljesedhetnek, akkor az boldogabbá és elégedettebbé teszi őket.

Itt olvashatsz róla bővebben»»»

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..