Ha eddig tele voltál kétségekkel, hogy kell-e tervezni, vagy nem értetted, hogy a tervezés nálad miért nem működik, akkor ez az írásom segít mindent megérteni. Sőt, egy kicsit felpiszkálva a kedélyeket, behozom a képbe a genderkérdést is Simone de Beauvoir femiminsta filozófusnő idézetével, aki már az egyetemen nagy hatással volt rám: “Senki nem születik nőnek, azzá lesz.”

Akkor elkezdem a mesét, hogy hogyan segít az intuitív tervezés legyőzni a maximalizmust és az önostorozást.

 

Hatékonyságtól az intuícióig

Már egy ideje minden felületemen átírtam a tervezést intuitív tervezésre, de még nem volt időm bővebben mesélni, hogy mi váltotta ki nálam ezeket a változásokat. Pedig már sokan kértétek, hogy meséljek arról, hogy mi az az intuitív tervezés, és hogyan kerül egy asztalra az intuíció és a tervezés. (Itt már feszegettem a témát, de még csak nagy vonalakban.)

Közben pedig meséltétek, hogy már azzal, hogy behoztam az “intuitív tervezés” fogalmát a Facebook csoportban, sok mindent sikerült elengednetek, mint például a maximalizmust vagy az önostorozást.

 

A teljesítmény megszállottja

A blogomon is szépen lehetett követni, hogy mennyire a tervezés és a hatékonyság megszállottja voltam.

Éveken keresztül jól működött nálam az, hogy napról-napra, hónapról-hónapról terveztem. A napi beosztásom tökéletesen le volt bontva óráról órára, és én szépen haladtam előre. Jöttek a sikerek. Örültem.

Megvolt, hogy mikor írok heti cikket, mikor posztolok, mikor tanulok, mikor olvasok, mikor dolgozok,

2 év múlva észrevettem, hogy valami nincs rendben. Pipálgattam ki a teendőket, haladtam, de valami mégis hiányzott.

Közben egyre több olyan visszajelzést kaptam nőktől a Facebook csoportban, hogy náluk nem működik a tervezés. Tudják, hogy tervezni kellene, de valahogy mégsem az igazi. Elúsznak az idejükkel, kapkodnak, és a végén semmit nem csinálnak, csak bántják magukat, hogy eltelt a nap haladás nélkül.

A szuperhatékony pár évem után megjelent nálam egy érzésből fakadó kíváncsiság, mégpedig az iránt, hogy megnézem, milyen NEM tervezni. Eleinte furcsa volt. Furcsa volt nem péntekente küldeni hírleveleket, csütörtökön posztolni új cikkeket, nem megtervezni a napjaimat. (Az a mai napig is megmaradt, hogy van egy listám, ami az elintézendő teendőket tartalmazza, és előző este leírom, hogy másnap miket intézzek el pontosan.) 

A túltervezős szuperhatékony időszak után jött az “össze-vissza időszak.”

Ezzel pedig beköszötött az össze-vissza időszakom.  Az irány továbbra is megvolt, de ha éppen hétfőn támadt kedvem cikkíráshoz, akkor hétfőn írtam. Ha nem volt kedvem írni 3 hétig, akkor nem írtam. Volt olyan, hogy hetekig rá sem néztem a blogomra. Figyeltem a belső hangot, és hagytam, hogy súgjon. Néha azt súgta, hogy csináljak egy 30 napos Facebook kihívást, néha pedig azt, hogy bizonyos témákat engedjek el.

Egyik végletből a másikba.

A túltervezésből a nem tervezésbe. De az sem volt az igazi, mert be kellett magamnak vallani, hogy jó lenne himbi-limbi életet élni, de akkor is vannak dolgok, amiket le szeretnék tenni az asztalra. Ezzel pedig elkezdődött egy új időszak, a kicsit tervezős, de már nem túltervezős, sokszor érzésekre, megérzésekre vagy intuícióra hallgató időszak.

 

Milyen volt ez az új időszak?

  • Sokkal kiegyensúlyozottabb. Már nem frusztrált, hogy a reggeli rutinom mind a 10 pontját meg kell csinálnom 40 perc alatt. De nem is hagytam el a reggeli jól bevált szokásaimat. Helyette a tizes listámról mindig megcsináltam pár dolgot, amihez éppen kedvem volt. 
  • Már nem terveztem meg a napomat óráról-órára, de nem is ignoráltam a listámat. Helyette mindig kiválasztottam pár dolgot a listámról, amiket megcsináltam. Amihez éppen kedvem volt, aminél úgy éreztem, hogy annak éppen aznap kell haladnia. 
  • Ha nem tudtam, hogy mit csináljak, végignyúltam az ágyon, feltettem magamnak a kérdést, és néztem a fejemben végigsuhanó ezer gondolatot, és vártam, hogy tisztuljon a kép, megszülessen a válasz.
  • (Sőt, a ciklusom is elkezdett rendeződni, mert a szuperhatékony időszakomban többnyire 40-50 napra jött meg…, és mára már beállt szépen.)

 

Most, hogy a történetemet dióhéjban már ismered, jöhet a mesém, hogy mi miért történt, és mi áll a dolgok hátterében?

Még angol szakon nagy hatással volt rám Simone de Beauvoir feminista filozófusnő gondolata, miszerint:

“Senki nem születik nőnek, azzá lesz.”

Akkoriban foglalkoztunk azzal, hogy van a biológiai nem és a társadalmi nem.

Vagyis nem elég nőnek születni. Mert a társadalmunk férfi domináns, és a nők ebben élnek, ez hat rájuk. (Most nem fogok kitérni a gender kérdéskörére, csak ezt az egy gondolatot ragadtam ki, mert ez kell a mesémhez.)

 

Mi köze a társadalmi nemnek a tervezéshez és a nőkhöz?

A nyugati világban azt tanuljuk, hogy legyenek céljaink, hajtsunk, tudjuk, mit akarunk, legyünk hatékonyak, érjünk el sikereket, osszuk be az időnket. A végeredményre öszpontosítunk. Magunkat pedig a külvilág visszajelzései által határozzuk meg. (Gondoljunk csak a like-okra épülő social media világára.)

Barátnőm a napokban mutatott egy könyvet: Női Kód – Alisa Vitti. Bár a könyv arra fókuszál, ami nem az én területem, mégpedig a női menstruációs ciklusra és a termékenységre, mégis volt benne egy fejezet, ami annyira szépen összefoglalja azt, ami számomra az intuitív tervezést jelenti, hogy muszáj róla írnom.

Alisa Vitti arról ír, hogy vannak a női és férfi energiák.

Egy nő és egy férfi is ugyanúgy hozzáférhet a női és férfi energiákhoz, nem jelent korlátot a biológiai nem. Sőt, mindenkiben megtalálható mindkét fajta energia, csak más arányban. Az ember akkor lesz lelkileg és testileg kiegyensúlyozott, ha megtanulja mindkét energiatípust használni, mert mindkettőre szükség van.

Nézzük a férfiúi energia jellemzőit:

(a felsorolásnál szóról-szóra Alisa Vitti szavait fogom bemásolni)

  • Szívósan törekszik célja elérésére.
  • Eldönti, mikor és hogyan fejlődjön egy projekt.
  • Elsősorban a végeredményre összpontosít, és csak kevésbé magára a folyamatra.
  • Egyszerre csak egy dologra összpontosít.
  • Csak önmagára és saját eredményeire támaszkodik.
  • Határokat húz az érzelmek és a test közé, hogy könnyebben elérhesse a céljait.
  • A kapcsolatteremtésre a bajtársiasságot, a szórakozást és a problémamegoldást használja.

Nézzük a női energia jellemzőit:

  • Magnetikusan vonzza azt, amit akar.
  • Teret ad ahhoz, hogy a projektek a természetes tempójukban fejlődjenek.
  • Az alkotás folyamatát a végeredménytől függetlenül élvezi.
  • Az összképet látja, az élet számos területén egyszerre többféle dolgot csinál.
  • Együttműködik másokkal, könnyedén teremt közösséget.
  • Az érzelmi és fizikai élethez kapcsolódik, a változás és a fejlődés katalizátoraként.
  • A kapcsolatteremtésre az odafigyelést, az osztozást és a gondoskodást használja.

 

Írok még két pédát a női és a férfi energiák használatára a könyvből, hogy érthetőbb legyen a különbség, és ami még fontosabb, hogy elgondolkodtassalak, te melyik energiátípus használod leginkább.

 

Reggeli rutin:

Férfiúi energia: gondolatban végigmegy az aznapi teendőin, és eltervezi, hogy hogyan fogja elvégezni az összeset. Megpróbál gépiesen ragaszkodni az ütemezéshez, kiabál a gyerekekkel, hogy időben elkészüljenek, szendvicseket dobál a táskáikba, és valósággal kirohan az ajtón. Mire lette a gyerekeket az iskolában, és/vagy leül az íróasztalához, már abban sem biztos, hogy került oda. Az egész reggel összefolyik az emlékeiben.

Női energia: Felébred, és számba veszi, hogyan érzi magát. Időt szán az önmagával törődésre: vesz néhány mély lélegzetet, meditál egy kicsit, vagy lezuhanyozik langyos vízzel. Ügyel arra, hogy a vele együtt élőkkel érzelmi kapcsolatot létesítsen, megöleli a gyerekeket, megcsókolja a párját, társalog egy kicsit a lakótársával. Teendői közben időnként ellenőrzi, hogy hogyan is érzi magát, és ösztönösen ráérez, hogy mit kellene tennie azért, hogy a munkában a legjobb teljesítményt nyújthassa. 

 

Napközben:

Férfiúi energia: A tennivalói listájára összpontosít, és rögtön megteszi a soron következő lépéseket, hogy ne törtjön meg a lendület. Nem csak önmagát hajtja, hanem másokat is, hogy minden feladatot elvégezzenek.

Női energia: Eltűnődik az összépen, intuíciója segítségével megállapítja, melyik feladatra lesz szükség legközelebb, és bízik abban, hogy idővel minden összeáll majd. A fontossági sorrendet az alapján állítja fel, hogy mely feladatok lesznek a legértékesebbek és a legnagyobb hatásúak a számára aznap.

 

Döbbentes, ugye? 🙂

 

Összefoglalva:

Ez az energiatípusos magyarázat azért tetszik nagyon, mert rávilág arra, hogy mennyire nem vesszük észre, hogy hogyan hat ránk a világ. Nőknél főleg fontos, hogy ne a külvilág hatása legyen a domináns, mert akkor nem hallják a belső hangot, nem hallják az intuíciót, ami vezetheti őket.

Főleg a nőknél látom a teljesítménykényszert, a maximalizmust, az eredmények hajhászását, de azt is látom, hogy ettől nem boldogok. Ha túl sok férfiúi energiához nyúlnak, akkor nincs egyensúly. Nem az én terültem abba belemenni, hogy ez milyen testi problémákhoz vezethet, legyen az hormonálisprobléma például.

Az én területem a tervezés és az útkeresés. Azért írtam meg ezt a cikket, hogy megmutassam, nem biztos, hogy az az út válik be, amiről a nagy guruk írnak. Vagy nem biztos, hogy nőként az válik be, amiről egy férfi ír.

Ne azért tervezzünk, hogy azzal kiiktassuk az érzelmeinket, és gépiesen haladhassunk a cél felé, sikert sikerre halmozva. Azért tervezzünk, hogy az adjon egy támaszt a mindennapokban. A tervtől bármikor eltérhetünk az intuíció hatására.

Tudom, hogy sokan vagytok, akik például multinál dolgoztok, és ott a feladatok a férfias energiák használatát követelik. Ezzel nincs baj, hiszen a hatékonysághoz, az eredményekhez kellenek a férfia energiák. De fontos az egyensúly, és ha tisztában vagytok azzal, hogy a munkátokban a férfias energiák vannak túlsúlyban, akkor törekedjetek arra, hogy a szabadidőtökben a nőies energiákhoz nyúljatok.

 

Most te jössz!

  • Nálad melyik a domináns energia ebben a két helyzetben?
  • Mit gondolsz, összességében melyik energiatípust használod többet?

Mesélj a kommenteknél, kíváncsi vagyok, hogy te hogy látod ezt a témát.

 

Ajándék, ami segíthet az útkeresésben az érzéseidet figyelembe véve:

Az útkeresésben nagy szerepe van az önismeretnek. Ha szeretnéd jobban megismerni magadat, akkor szeretettel ajánlom ezt a még régebben készült mini-tréningemet»»

Remélem, szeretni fogod, és tanulságos lesz számodra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..