Ma reggel, amikor felkeltem, az volt az első gondolatom (legalábbis az első gondolatok egyike), hogy ha már úgyis egyedül töltöm a hétvégét, és nincs semmilyen programom, akkor dolgozhatok! 🙂

(Férjem elutazott, dolgozik azon, hogy beindítsa a saját bizniszét egy számára kedves témában. – Erről fogok még írni, mert nagyon inspiráló az ő története.)

 

Miért örülök annak, hogy dolgozhatok?

  • Mert olyan sok minden van a listámon, amivel haladni szeretnék.
  • Mert mindjárt hónap vége van, és a havi céljaim közül még nincs minden teljesítve.

Lesz két teljes napom arra, hogy utolérjem magam! 🙂 Nem fogok reggeltől estig megállás nélkül a gép előtt ülni, biztosan elmegyek majd biciklizni vagy elmegyek a savanyúvizes kúthoz, vagy napozok az erkélyen. De akkor is olyan jó volt szembesülni azzal, hogy haladhatok nyugodtan a kis dolgaimmal. 🙂

 

Mikkel szeretnék a hétvégén haladni?

Ebben a hónapban elkezdtem dolgozni egy hírlevélsorozaton, ami összességében csak összefűzi azokat a munkafüzeteket, amiket régebben készítettem. Azért szeretném ezt befejezni, mert bár magukban is értékesnek tartom a munkafüzeteket, még hasznosabbak, ha egymásra épülve használjuk őket. A szövegeket már megírtam, már “csak” a technikai rész van hátra… Halogatom már egy ideje, mert ez annyira nem áll hozzám közel. 🙂

Dolgozok egy orosz honlapon is, de erről most  még nem írok bővebben. Annyit viszont elárulok, hogy ez az ELSŐ igazán közös, munkával kapcsolatos projektünk férjemmel, hiszen egészen idáig mindketten a saját kis dolgainkon dolgoztunk, amiknek túl sok köze nem volt egymáshoz. Bár egymást segítettük, támogattuk mindenben. (Ez is megér pár új posztot, mert egy új élményt hozott a kapcsolatunkba.)

 

Végül… normális az, ha ennyire örülök annak, hogy dolgozhatok hétvégén?

Én azt tudom, hogy nagyon fűt a lelkesedés és a vágy, hogy elérjem a céljaimat. Izgalmas nap, mint nap kis lépéseket tenni a naaagy céljaim felé.
Azt pedig tudom, hogy kellenek áldozatok is, és igenis sokat kell tenni azért, hogy a célok megvalósuljanak, így sokszor választom a szórakozás helyett a munkát. Valamit valamiért.

 

Most te jössz! Ismerős ez az érzés?

Szoktad a munkát választani szórakozás helyett? Milyen esetekben? Mennyire gyakran? Látod ennek az eredményét?

Mesélj, kíváncsi vagyok! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..