Most minden sok.
Sok a PM munka, és ezt soknak fogom érezni, amíg bele nem szokok az újszerű projektekbe.
Haladnék a blogommal is, hiszen ha nem is naponta, de 2-3 naponta szerettem volna cikkeket írni ide.
A coachingot is csinálnám, heti pár coaching üléssel, és emellett tanulással, hogy egyre jobb legyek.
Ez a hét eddig extra sűrű volt, tényleg minden percem be volt táblázva. (És még nincs vége… 🙂 )
A kedd és csütörtök volt a legsűrűbb, amikor este 10-kor értem haza, mert Budapesten töltöttem azt a két napot. (Van ilyenkor minden: iroda és PM munka, coaching ülés, pár órás Individual Leadership tréning volt csütörtökön, és még egy coachingról szóló filmet is megnéztem kedden az Uránia filmszínházban.)
Jövő hétfőn, kedden és szerdán pedig szabira megyek (pontosabban konferenciára), emiatt ilyenkor még előre is kell dolgoznom, hogy a projektjeim ne vagy csak alig érezzék, hogy nem vagyok.
Kétségbeesni vagy csinálni?
Már a hónap megtervezésénél sejtettem, hogy ez egy kemény hét lesz.
A hét megtervezésénél pedig már biztosan tudtam. 🙂
Gondolkodtam rajta, hogy hogyan ne essek kétségbe előre, hogy végig tudjam csinálni, lehetőleg ne fáradtan, hanem lelkesen, motiváltan, inspiráltan.
Ilyenkor nálam csak egy dolog válik be:
Megnyerni az adott napot.
- Mert ha hétfőn már azon agyalnék, hogy mi lesz szerdán és csütörtökön, akkor az agyalásban jobban elfáradnék, mint a csinálásban.
- Mert ha már előre azon agyalok, hogy mi lesz, akkor nem tudok arra fókuszálni, amit éppen csinálok, és akkor csak az időmet pazarolom.
- Sőt, még ezen belül is csak megyek sorban a kis listámon, és azon sem gondolkodom, hogy mi lesz a nap későbbi részében.
Csak az számít, ami éppen van. Ezért nem tudnám ezeket a napokat megcsinálni a listám nélkül. Tudnom kell, hogy mi után mi következik.
Ehhez pedig kell az is, hogy előző este lezárjam azt a napot, megcsináljam a listámat másnapra, és felkészüljek rá. Mert különben csak egy fejetlen kapkodás lenne az egész. 🙂
Minden hetem ilyen?
Nem. De sok ilyen napom van, mivel a főállás mellett több mellékszálat viszek.
Tudom, hogy ez most egy ilyen időszak, és lesznek majd lazább, pihenősebb napok és hetek. (Közben pedig arra gondolok, hogy hamarosan megyünk nyaralni! 🙂 )
Mi a legjobb ezekben a napokban?
A színesség.
Az, hogy amikor már elfáradok az egyik jellegű feladatban, akkor áttérek a másikra, ami újra feltölt. Nekem bevált, hogy több dolgot viszek párhuzamosan, mert így egyiket sem unom meg, egyikbe sem fáradok bele, az egyik terület pedig inspirálja a másikat.