Pár éve leírtam egy füzetembe, hogy hogyan nézne ki egy ideális napom. Nem volt könnyű feladat, de ahogy elkezdtem írni, csak jöttek és jöttek a képek. Mindent részletesen leírtam, attól a pillanattól kezdve, hogy reggel felébredek és kinyitom a szememet:
- Hogyan érzem magam?
- Mit látok meg először?
- Mi az első gondolatom?
- Mit érzek, amikor az előttem álló napra gondolok?
Telt múlt az idő, és, bár ez az ideális napról történt leírás folyton a szemem előtt lebegett, mostanában kezdett el tudatosodni bennem, hogy a leírtak egy része kezd valóra válni.
Minden pontja nem ért még be. Még nem lakunk kertes házban, még nincs golden retrieverem, és még nincsenek gyerekek.
De az, ahogyan a napomat töltöm, egyre inkább olyan, mint ahogyan azt pár éve (egészen pontosan 2011-ben) elképzeltem:
- Otthonról dolgozom.
- Sokat vagyok együtt a Férjemmel (az ideális napos leírásban szerepelnek még a gyerekek is).
- Nap közben egy előadásomra készülök, egy olyan témából, amit nagyon szeretek, ami nagyon érdekel.
Tavaly a DXN felkért, hogy meséljem el a történetemet. Ez volt az első alkalom, ami abba az irányba mutatott, amit megálmodtam magamnak. Rettenetesen féltem a nagy nap előtt. Miután elmondtam a beszédemet, ezt a videót vettem fel:
Arról mesélek benne, hogy mennyire féltem az előadásra készülve, de rájöttem arra, hogy ez egy pozitív félelem volt. Azért féltem, mert úgy éreztem, hogy ezzel az előadással elkezdődik egy olyan időszak az életemben, amiről az ideális napomban írtam.
Aztán telt múlt az idő, és elérkeztünk 2017 januárjához.
Felkérést kaptam, hogy egy DXN-es konferencián beszéljek a tervezésről. A kedvenc témámról! 🙂 Amit annyira szeretek, és ami annyira érdekel! 🙂
Már nagyon közel a nap, február 18….
Az elmúlt 1-2 hetemben, miközben végeztem a szokásos, rutinszerű feladatokat, és dolgoztam, készültem erre az előadásra is.
Először kitaláltam, hogy mi férne bele 20 percbe, mi lehetne a leghasznosabb a résztvevők számára. Mi lehet a közönség tervezéssel kapcsolatos nehézsége. Majd elkezdtem összeállítani az anyagot.
Közben újra előjöttek a félelmek, amikről a videómban beszélek. Megint eszembe jutottak a következő gondolatok:
- Miért kell ez nekem?
- Miért vállalok olyan dolgokat, amiktől félek?
- Miért nem jó nekem az, hogy csendesen, nyugodtan élem a napjaimat?
Majd felidéztem a korábbi előadásom előtti érzéseket. Kísértetiesen ugyanaz játszódik le bennem. 🙂
Férjem ilyenkor csak nevet rajtam. 🙂 (Ő az elszenvedője az ilyen időszakaimnak, és végtelenül hálás vagyok neki a támogatásának és a segítségének, mert tényleg nem egyszerű velem ilyenkor.) Ő egy erősen extrovertált alkat, aki imád szerepelni, előadni. Szerinte ennél sokkal komolyabb dolgokat csinálok, sokkal komolyabb dolgokba vágok bele félelem nélkül.
A kedvenc példája az, hogy átúsztam a Balatont úgy, hogy rettegek az élővizektől, amiknek nem látom az alját. Számomra nem volt nagy dolog. Biztosan azért nem, mert az, és más hasonló példák nem a nagy álmaimhoz kapcsolódtak. Ha azok nem sikerültek volna, akkor nem hatott volna meg komolyabban, mert csak egy játéknak, mókának fogtam fel.
MOST TE JÖSSZ!
- Jelenleg félsz valamitől?
- Valamitől, aminek a megvalósítása nagyon félelmetesnek tűnik (új pozíció elvállalása, új tanfolyam, egy nagy találkozás….), de mélyen, belül tudod, hogy az az utad?
- Ismerős számodra az érzés, amiről mesélek?
Mesélj, nagyon kíváncsi vagyok! 🙂
Köszönöm, hogy elolvastál! Kövess Facebookon is további történetekért!