A csapból is az folyik, hogy valósítsd meg önmagad, fejleszd önmagad, találd meg önmagad, ismerd meg önmagad. Ki nem akar napról napra egyre jobb lenni? Ki nem akarja megváltani a világot huszonévesen?

 

Miért veszélyes az önmegvalósítás és az önfejlesztés?

Mielőtt tovább megyek ennek a kérdésnek a megvizsgálásával, elmesélem, hogy én hogy állok a témához, mert nem szeretnék olyan érzetet kelteni, hogy “bort iszik, vizet prédikál.”

(Közben pedig előre szólok, hogy nem az a cikk célja, hogy jól lehúzzam az önmegvalósítást, aztán pedig ott hagyjalak téged a gödörben, hogy, de hogyan tovább. Tudományosan is megvizsgálom a kérdéskört, majd lesznek megoldási javaslatok is.)

Ha olvasod a blogomat, vagy követsz egy ideje, látod, hogy milyen sokat beszélek arról, hogy ismerd meg önmagad, keresd a lehetőségeket, és találd ki, hogy mit kezdj az életeddel. A blogom és az egész coaching vonal is egyfajta önmegvalósításai törekvésből született nálam, mert fontosnak tartottam azt, hogy visszaadjak a világnak valamit abból, amit én megtanultam, amire én rájöttem. Nem azért, mert másnak is így kell gondolkodnia, hanem azért, mert szeretek elgondolkodtatni. Mert szeretem, ha gondolkodsz, és nem kritika nélkül veszed magadhoz azt, amit a média eléd tesz.

Számomra mindig fontos volt az önmegvalósítás, és talán ez az érzés az egyetemen erősödött meg. Gender Studies tanulmányaim során elég erős feminista “nevelést” kaptam, és belép lett táplálva, hogy márpedig a nő nem elégedhet meg annyival, hogy leteszi a férje elé a vacsorát, vagy kimossa a szennyest. Ezért nagyon sokáig nem is volt a jövőképemben férfi, majd mikor már bekerült a Nagy Ő a jövőképembe, család még mindig nem szerepelt a képben.

Sok idő kellett ahhoz, míg megtaláltam magamban az egyensúlyt a “meg akarom váltani a világot EGYEDÜL és a szeretnék egy családot, és másra sem vágyom, csak egy kis kertre, ahol játszhatok a gyerekekkel és gyógynövényeket nevelhetek.”

Mostmár ki merem jelenteni, hogy helyén tudom kezelni az önmegvalósítás témát, és látom, hogy fontos, hogy legyenek céljaim, hogy tudjam milyen életet szeretnék magamnak, hogy tudjam, hogy merre haladok, hogy dolgozzak a céljaimért, de közben semmi nem menjen a családom vagy az egészségem rovására. Ehhez végigjártam a nagy önfelfedező utat, hogy megtaláljam az értékeimet, hogy mi számomra a fontos, mit szeretnék és, hogy egyáltalán miben hiszek.

Sokaknak ezeket nem kell keresni, sokaknak viszont igenis kell, és én talán nekik írok. (Ezért is dolgozok már egy ideje egy “mit kezdjek az életemmel?” programon, ami helyre teszi benned, hogy miért kelj fel reggel, miért küzdj, és mi az, amit csak beléd tápláltak, és valójában nem is te vagy – De ezt még készülőben. 🙂 )

 

Az álmodozás korszaka: van akinél még mindig tart, sokan pedig most kezdenek felébredni.

Úgy nőttünk fel, hogy többre vagyunk hivatottak, és kaptuk a bátorítást, hogy tanuljunk, mert mi többre vihetjük, mint a szüleink. Jött az egyetem, az útkeresés és közben elvesztünk, mert kinyílt a világ, és beszippantott bennünket a sok lehetőség. Jött a sok “from rags to riches” sztori Amerikából, jött a sok önsegítő, self-help könyv, ami arról beszélt, hogy bárki lehetsz. Tegye fel a kezét, aki nem kezdett el egyetemista korbában arról álmodozni, hogy sokra viszi, felépít egy hatalmas céget, egy egész birodalmat, bejárja a világot.

Arról már írtam, hogy a self-help irodalomról, a self-help anyagokról mit gondolok, és miért tartom sok esetben károsnak a túl sok önismereten dolgozást, most pedig azt fogom jobban boncolgatni, hogy miért tartom károsnak azt, hogy folyton azt látjuk a médiában, hogy “bárki lehetsz, valósítsd meg önmagad”.

Rengeteg olyan beszélgetésem van mostanában, ami arról szól, hogy ott a húszas éveinek végét taposó, vagy a 30 múlt fiatal, és teljesen össze van zavarodva, mert azt érzi, hogy:

onmegvalostitas onfejlesztes coaching idezet

Mi az önmegvalósítás, és milyen kapcsolatban áll az önfejlesztéssel?

Az önmegvalósítás iránti szükséglet alapvető kívánság arra, hogy állandóan jó és még jobb eredményeket érjek el, jobb legyek másoknál, és érjek el mindent, amit valaki képes lehet elérni. Az emberek szükségét érzik annak, hogy valami maradandót alkossanak, ehhez megpróbálják maximalizálni potencialitásaikat, és olyan elfoglaltságokat keresnek (munkahely, hobby), melyek a legtöbb lehetőséggel kecsegtetik. Összefoglalva, maradandót úgy tudsz alkotni, ha írsz egy könyvet, gyerekeid lesznek vagy ültetsz egy fát. – Forrás (Ez a Maslow elmélet szerinti megközelítés – Itt írtam cikket arról, hogy kutatásaim alapján hogy látom a fiatalok és a Maslow piramis kapcsolatát)

Vagy a Merriam Webster szótár szerint: Fulfillment by oneself of the possibilities of one’s character or personality.

Az önmegvalósítás és önfejlesztés veszélyei:

1. A hiteles önmegvalósítás teljesítésének elvárása:

Az önmegvalósítás egy nagyon erős stresszfaktornak tekinthető, és akár depresszió kialakulásához is vezethet. Egyes cikkek szerint a modernkori depresszió nézete támogatja ezt a perspektívát, hiszen a depresszió pontosan az önmegvalósítás ellentéte, az önmegvalósítási törekvések elnyomásaként.

2. Az önmegvalósítással és önfejlesztéssel gyakran együttjáró spirituális válság:

Leegyszerűsítve, mivel folyton egy jobbra törekszünk, mind önmagunkban, mind az életünkben, ezért igen sok eszközt, módszert igénybe veszünk, többek között spirituális eszközöket. Sokszor látom, hogy ilyenkor az emberek elvesznek a spiritualitás útvesztőjében, és elmarad a cselekvés, helyette marad az összezavarodottság, hogy hogyan tovább.

Ezt hívják spirituális válságnak. Mivel nem vagyok a téma szakértője, Orosz Katalin (klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta) Elixír magazinban megjelent cikkéből idézek:

“A spirituális úton fellépő nehézségek egy része éppen abból származik, hogy nem könnyű elfogadni a személyiség feldolgozatlan problémáit, mint amelyek mélyen összefüggenek a szellemi élettel, és nem oldhatók meg tisztán szellemi módszerekkel. A tradicionális szellemi iskolák általában nincsenek módszertanilag kellően felkészülve a modern kor teljesen újfajta nehézségeire, ezeknek a csoportoknak is szükséges bizonyos változásokon keresztülmenni. Végül szándékunk megismertetni a New Age mozgalommal együtt terjedő nehézségeket is, hogy mindenki megkaphassa azt a segítséget, melyre ilyenkor szüksége van.”

Vagyis amiről az előbb írtam: hogy a fiatalok álmodozással kezdik, tele vannak világot megváltó törekvésekkel, aztán beszippantja őket a sok önismereti eszköz, és közben évek telnek el, majd jön a válság, amikor ráeszmélnek, hogy még sehol nem tartanak az önmegvalósítási törekvéseikben, mert nem, hogy a cselekvésig nem jutottak el, de még mindig nem tudják, hogy kik ők, és mit kellene csinálniuk.

Még mindig Orosz Katalintól idézve:

“Mivel világjelenségről van szó, érdemes részletesebben is megvizsgálni azokat a társadalmi összetevőket, melyek az értékek devalválódásával, a spirituális keresés nehézségeivel, és a pszicho-biznisz vámszedőivel is összefüggésbe hozzák a spirituális válságok megszaporodását.”

“Szinte kimeríthetetlen a tünetek, jelenségek sora, melyeket csak röviden foglaltunk össze. Fennállhatnak néhány órán át, vagy akár hetekig. Ezek a megfigyelhető jelenségek még önmagukban azonban nem jelentik azt, hogy spirituális krízis zajlik. Van néhány olyan kérdés, melyeket körültekintően meg kell vizsgálni, és el kell vetni ahhoz, hogy megállapíthassuk a spirituális krízis jelenlétét. Ezek fontosabbjai:

  • testi betegség fennállása, ezek között meg kell említeni az agyi rendellenességeket, keringési zavarokat, a szív vagy a vese elégtelen működését, vagy más, kórós állapot,
  • labilis érzelmi állapot, melyben más, nem spirituális események látható módon döntő szerepet játszanak,
  • drogfüggőség, alkoholizmus, szexuálisan egyensúlyvesztett állapot,
  • tartós éhezés (beleértve a böjtöket), bántalmazás, alvásmegvonás, mint pl. egyetemisták vizsgaidőszaka,
  • pszichotikus állapotok, diagnosztizált elmebetegség a múltban.

Ha lélektanilag mélyebben elemezzük a spirituális krízis okait, különösen a súlyosabb válság kialakulása mögött a mindennapi személyiség problémáira bukkanhatunk. Az egyik súlyos félreértés abból a vágyunkból fakad, hogy türelmetlenül szeretnénk minél gyorsabban haladni a belső ösvényen. Sokan jól látják hibáikat, és ezzel egyúttal szeretnék is azokat minél gyorsabban eltüntetni. Lélektani szempontból azonban ezek a hibák nem valami felesleges kinövések lelkünkön, hanem fontos szerepet töltenek be. Látható viszonyítási pontok, melyeken lemérhetjük valódi fejlődésünket. Olyanok a láthatatlan lelki történések szempontjából, mint az autó műszerfalán a piros lámpa, amely kijelzi, ha a „láthatatlan” motorban valami baj van.”

 

Kicsit sokat idéztem az írásból, de nagyon fontos témának tartom, és bár egyáltalán nem vagyok a téma szakértője, mégis meg akartam említeni ennek a jelenségnek a létezését, ami az egyik része az önmegvalósítás és önfejlesztés veszélyességének. (Ha érdekel téged a cikk, szívesen elküldöm, szólj.)

Miért írok coach-ként olyan témáról, ami egy szakpszichológus vagy pszichoterapeuta szakterülete?

A coaching-ban a hangsúly a cselekvésen és a megvalósításon van. Mindig azt nézzük a coachee-val, hogy hogyan tudná megoldani a problémát, vagy hogyan tudna eljutni a céljához.

Pontosan ezért szerettem volna említést tenni a spirituális válság témáról is, hogy tudj a létezéséről, és megelőzhesd, hogy még időben kapcsolj, hogy túl sok időt töltesz az elméletekkel, a kereséssel, és túl kevés időt a cselekvéssel.

 

Most, hogy tudjuk, hogy az önmegvalósításnak és önfejlesztésnek lehetnek veszélyei, hogyan tovább?

Először is fontosnak tartom azt, hogy felismered, ha már kezded túlzásba vinni az önmegvalósítást és az önfejlesztést.

Honnan tudod, hogy kezded túlzásba vinni?

  • Ha egyfolytában egy ideált vagy egy elképzelt életet hajszolsz.
  • Ha túlzásba viszed akár a mozgást, akár az evést, vagy a nem evést.
  • Ha állandóan és folyamatosan másokhoz hasonlítod magadat.
  • Ha rengeteg self-help könyvet olvasol, de a megvalósítás elmarad, helyette elkezded a következő könyvet.

Ez az egész olyan, mint egy hógolyó, ahogy gurul a lejtőn, csak nő és nő, és lehet belőle étkezési rendellenesség, depresszió és alacsony önértékelés.

 

Mi a megoldás?

A megelőzés. Ismerd fel, ha túlzásba viszed. Vagy pedig, ha már súlyosan a válságban vagy, akkor mindenképpen fontos szakemberhez fordulnod, mert ez egy létező jelenség, és nem szabad elhanyagolni.

A legegyszerűbb megoldás pedig maga a cselekvés. Az, hogy igenis belemész a mindennapi kis feladatokba, akkor is ha félsz, akkor is, ha nincs kedved.

 

Nagyon jók a 30 napos kihívások, de fontos, hogy tényleg csak egy dologra fókuszálj 30 napon keresztül:

1. Mérték:

Semmi baj azzal, ha szereted a self-help anyagokat, mindaddig, amíg a gyakorlatban is megvalósítod azokat. Könnyű ezt leírni, biztos most te is hevesen bólogatsz, hogy milyen igazam van, és megfogadod, hogy a következő könyvet addig nem veszed a kezedbe, amíg be nem építetted az életedbe a korábban olvasott elméletet. Próbáld meg 30 napon kerestül félretenni a self-help irodalmat. Nem kell véglegesen szakítanod vele. Csak figyeld magadat a szünet alatt, aztán számolj be nekem a tapasztalatokról. 🙂

2. Fókusz gyakorlása:

Felejtsd el, hogy nagyon hatékony akarsz lenni, és emiatt ma meditálnod kell, sportolnod kell, olvasnod kell, németezned kell, ja, meg persze azért dolgozni is. Nem fér bele minden egy napba. Élj 30 napot a listád nélkül, és meglátod, hogy milyen az élet úgy, hogy nem akarsz minden nap hatékony lenni.

3. Kevesebb racionalizálás, több cselekvés:

Tuti, hogy te is sokat beszélgetsz magaddal, hogy “ezt meg kellene-e csinálnod, vagy valami mást kellene inkább, de amúgy sem baj, hogy ha nem csináltad meg, mert nem neked való, meg nem is vagy jó benne, inkább még gyakorolsz egy kicsit….” Ahelyett, hogy megmagyarázod magadnak, hogy mit kellene vagy nem kellene csinálnod, csak cselekedj. Ha észreveszed, hogy félsz valamitől, (egy beszélgetés, egy feladat), akkor azért is menj bele. Látni fogod, hogy ezáltal erősödni fogsz, és így lehet gyakorolni azt is, hogy cselekvésorientáltabb légy. Gyakorold 30 napon keresztül azt, hogy ha valamivel szemben felébred benned az érzés vagy gondolat, hogy inkább nem akarod megcsinálni, azért is belemész.

 

Összefoglalva:

Az jó, ha dolgozunk önmagunkon, de az még jobb, ha ezt úgy tesszük, hogy közben cselekszünk, hibázunk, tapasztalatokat vonunk le. Az is jó, ha olvasunk önismereti témákban, de nagyon fontos, hogy ne csak olvassunk, hanem a megvalósítás se maradjon el. Persze nem kerül mindenki spirituális válságba, aki sokat foglalkozik az önismerettel, de fontosnak tartottam írni róla, hogy lássuk, hogy lehetnek veszélyei, és így megelőzhessük. Vagyis tudatosan odagigyeljünk arra, hogy mennyi időt töltünk az élmélettel, és mennyit a cselekvéssel.

 

Most te jössz!

Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondolsz, téged érint-e az, hogy túlzásba viszed az önmegvalósítást, az önfejlesztést. Vagy mit gondolsz arról, hogy ez az egész káros és veszélyes lehet?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..