Amikor a múltkor beharangoztam, hogy férjem vendégszerepelni fog a blogon, akkor kedves visszajelzéseket kaptunk, és mondtátok, hogy kíváncsiak vagytok a történeteire, gondolataira.

Tehát akkor most dobpergés… Férjem első vendégcikke következik. Fogadjátok nagy-nagy szeretettel. Nagyon kíváncsi a véleményetekre erről a számára fontos témáról, ráadásul megsúgtam neki azt is, hogy sok külföldön élő olvasóm van. 🙂

Íme az eszmefuttatása a kétnyelvűségről:

Ki mit ért a kétnyelvűség alatt?

A napokban egy hasonló elnevezéssel bíró posztot olvasva jutott eszembe, hogy ez egy mennyire aktuális téma nálunk is, és érdemes lehet arra, hogy a saját szavainkkal megfogalmazva újra gondoljuk. Mindezt még érdekesebbé téve, a ti véleményetekkel és gondolatataitokkal kiegészítve szeretnék egységesebb képet kapni arról, hogy mások hogyan vélekednek a témáról.

Nézzük, a szótár mit mond, és milyen kérdések merültek fel bennem a kétnyelvűségről:

Sokan biztosan sejtik, hogy egyik vélemény szerint azok a kétnyelvűek, akik „folyékonyan beszélnek egy nyelvet”, vagy „anyanyelvi szinten beszélnek” egy második nyelvet. Az Oxford Dictionary is így vélekedik.

Részemről itt merülnek fel az első kérdések:

• Milyen korban beszélhetünk kétnyelvűségről? Hiszen példának okáért egy 2-3 éves gyerek még nem beszél folyékonyan, vagy klasszikus értelemben vett „anyanyelvi szinten” még egyik nyelven sem.
• Attól, hogy valaki folyékonyan használ egy második nyelvet, még nem biztos, hogy a gondolkodást is elsajátította, megismerte a kultúrát, és hatással volt a személyiségfejlődésére? Mit gondoltok?

Számomra ez a kétnyelvűség:

Így érkezünk el ahhoz a gondolathoz amit jómagam képviselek.

Kétnyelvűnek titulálnék olyan embereket, akik nemcsak képesek kommunikálni egy második nyelven, hanem részesültek a kulturális hatásból is, azaz megjelennek náluk a második nyelv sajátosságai, ismertetőjelei.

Rengeteg aspektusa lehet a megjelenésnek, ez személyiségfüggő, de összességében ezek közül válogatnék:

• nemzeti éntudat,
• az adott nemzet szeretete,
• nyelvben használt elemekkel való szimpátia, és azon elemek alkalmazása,
• ételek,
• kultúra,
• ünnepek, stb.

Nem a klisékre kell itt gondolni, hanem a tartalomra.

Magyar példákkal élve: változatos ételek, finom változatos borok, a Balaton képe és színe, az ország változatossága mérete ellenére. Talán érdekes végiggondolni, hogy milyen magyar éntudattal rendelkezünk mi itt Magyarországon, és milyen az erdélyi magyarok énképe, viselkedése, magyarságszeretete és segítőkészsége.(Ez a témakör önmagában is megér egy sokkal hosszabb eszmecserét.)

Miért foglalkoztat engem ennyire ez a téma?

A fenti írásból biztosan sejtitek, hogy mi is ehhez a területhez soroljuk magunkat.

Szeretjük az élettel járó színességet, változatosságot.

Szerény személyem kárpátaljai születéssel büszkélkedhet, és, mivel a lokáció velejárója a magyar-ukrán-orosz-román hatás, illetve ezeknek a nyelvek a mindennapi használata, így könnyű elképzelni, hogy mennyire elkerülhetetlen az említett kultúrák megismerése egy ilyen helyen.

Csilla példája pedig az olasz nyelv, és kultúra szeretete, a saját házi lasagne-ja zseniális, a saját ízlésünkre szabott tiramisu szintén.

Hogyan jelenik meg a kétnyelvűség a Csillával való kapcsolatunkban?

Rengeteg beszélgetésnek köszönhetjük a kapcsolatunk érettségét.

Sokszor megállapítjuk, hogy az a múlt, melyet magunkkal hozunk, mennyire segítségül van a mindennapokban. A különbségek színesebbé teszik a hétköznapokat, az alapértékek pedig egy egészséges férfi-nő/ család kapcsolathoz járulnak hozzá.

Hogy egy példát említsek: a szláv kultúrának része az igazi férfi képe, mely a nyugati megközelítésben már kissé visszás képet mutathat napjainkban. A férfi szerepe nem a gyengeségen alapul, hanem a nő segítésén, védelmezésén – és ez amolyan régi ősi ösztönök formájában jelenik meg. Úgy vélem, a természetesség sokkal szembetűnőbb, ezért tűnnek nyersnek, udvariatlannak, általánosan vagy sztereotipikusan fogalmazva. Viszont a természetesség az élet számos más területén is megjelenik, például a szezonális étkezésnél. Ösztönösen, mégis egészségesebben étkeznek.

Az ételek szeretete, borscs, bános, pilmenyi, szérnyiki, pampuski…sorolhatnám még, szintén színesítik a mi mindennapjainkat is.

Egy étel elárulja, hogy az adott nép hogyan gondolkodik, abból pedig, hogy milyen alapanyagokat használ (itt kell gondolni a termesztésre, egészségre, elhelyezkedésre, táplálék fűtőértékére stb.), megtudhatjuk, hogy mik is a jellegzetességei az adott népnek, területnek, mi fontos számukra, mi vezérli őket, és hogy hogyan élnek.

Útravaló gondolatok a kétnyelvűségről:

Tehát konklúzióként, ajánlom mindazoknak akiknek szimpatikus a kétnyelvűség, hogy foglalkozzanak az adott nyelvvel (tanulják), de még fontosabb, hogy utazzanak el az adott országba, ismerjék meg az embereket, a hátteret, az ételeiket.

Gondolkodjanak el azon, hogy honnan jöhettek, és hova haladnak, és beszélgessenek velük erről.

Aki elindul ezen az úton, biztos lehet benne, hogy színesebbé, változatosabbá válik az élete, kiegyensúlyozottabbá és egészségesebbé téve a mindennapokat – hiszen az ember ösztönösen azokat az elemeket ragadja ki a környezetéből, melyektől boldognak érzi magát.

Most ti jöttök!

Mit gondoltok, mitől válik valaki kétnyelvűvé?

Mik a kedvenc kulturális jegyeitek a második nyelvetekben?

Mik a kedvenc ételeitek a második nyelvetekben?