Már pár napja az országban vagyunk, voltunk Kuala Lumpurban, megnéztünk a DXN ganoderma és spirulina farmját,  ez a második napunk Langkawin.

Ázsia ezer arcú

Egy út, több szemszögből:

Szervezett út, majd spontán programok.

Céges út, ami átcsap magánútba.

Turistáskodás, hotelek és éttermek –  Helyi élet, helyi ízek.

A kora reggeli madárcsiripeléssel nem tudok betelni. Ma reggel is korán ébredek, elkészítem a kávémat a szobánkban (vizet forralok, és elkavarom a vízben a ganodermás kávét). Kiülök az erkélyre, és hallgatom a madarakat.

Reggelinél újabb érdekességet próbálunk ki, mégpedig a levest. De nem ám olyan levesről van szó, ami előre össze van állítva. A pulton külön tányérokban van a tészta, halkockák, fűszerek, és még sok, számomra nem beazonosítható elemek. Párom megkéri az egyik arra sertepertélő szakácsot, hogy segítsen összeállítani egy tipikus levest. Ő pedig kanállal szed ebből is, abból is, majd a végén, mikor már tele a tányér, tesz rá egy kanál levet. Íme a leves. Kértük, hogy ne legyen csípős. Így csak annyira lett csípős, hogy az első falatnál leégeti a szánkat, nyelvünket, torkunkat, és bármennyire szeretnénk megenni, nem sikerül pár kanálnál többet enni belőle.

Reggeli után még sétálunk egyet a szállodához tartozó tengerparton, és gyönyörködünk a reggeli fényekben. Még csak 10 óra körül jár az idő, de a nap már éget.

Tegnap belekóstoltunk a sziget hangulatába és szépségébe, ma pedig úgy döntünk, hogy autót bérlünk. Vége a DXN által szervezett céges résznek, ma már nincsenek csoportos, idegenvezetős programok. A csoport nagy része hazautazik, néhányan hosszabbítottak, köztük mi is, így hát maradunk.

Autót bérlünk

A szálloda recepcióján érdeklődünk, hogy hol tudunk autót bérelni. Ugyanis a szálloda mindentől távol van, és akárhova szeretnénk menni, taxit kellene igénybe venni. A recepción felhívják a repteret, majd tájékoztatnak bennünket, hogy nincs szabad autó. Szerintük csak a reptéren lehet autót bérelni Langkawin, márpedig ott nincs szabad autó.

Sebaj, nem esünk kétségbe, akkor megkérdezzük a szálloda előtt álló taxisokat.

Nem készségesek, nem kedvesek, mintha nem akarnák érteni, hogy mit szeretnénk. Az egyik taxis végül vállalja, hogy elvisz bennünket… a reptérre. 🙂 Így hát a reptéren találjuk magunkat, és szerencsét próbálunk. Megkérdezzük az információs pultnál, hol tudunk autót bérelni, segíteni nem tudnak. Ők sem értik a kérdésünket. Megkérdezünk még pár embert, majd a biztonsági átjáróhoz küldenek bennünket azzal, hogy ott a biztonságiaknak szóljunk, hogy szeretnénk átmenni a kapun autóbérlés miatt. Ez csak azért körülményes, mert ezen a kapun jönnek át az utasok, ez az érkezési oldal, és visszamenni nem szokás. Páromat átengedik, én pedig várok, és vigyázok a táskájára, amit nem vihet át. Várakozás közben arra jutok, hogy ha sikerül autót bérelnie, akkor nem a kapun keresztül érkezik, hanem kint fog várni. 🙂 Kimegyek, és ott várok. Megtaláljuk egymást, és oda megyünk, ahova őt irányítják. A sárga kapukhoz. Ott vár majd bennünket egy illető, aki elvisz a kocsihoz. Megtaláljuk egymást, beülünk az autóba, és elvisz bennünket a reptértől pár percre lévő autómosóhoz, ahol már vár ránk a frissen mosott autónk. Beülünk, és indulás!!! 🙂

Kiderült közben, hogy a szálloda csak 1 szolgáltatóval áll kapcsolatban, összesen pedig 18 autókölcsönző van a reptéren, és persze bőven van szabad autó. 🙂

Az autó automata sebességváltós, illetve az út nekünk szokatlan oldalán kell vezetni. Eleinte furcsa, olyan, mintha a forgalommal szemben mennénk. Az a legfélelmetesebb, amikor egy busz, vagy teherautó jön velünk szembe. Jókat nevetünk, és élvezzük a szabadságot. Berendezkedem az agyósülésen, ami felénk a sofőr ülése, előveszem a térképet, és kezdődhet a navigálás.

Az út mentén rizsföldek, tehenek, bivalyok. A vízi bivalyokat a rizstermesztés során, mint igavonó állatokat fogták be. Állítólag ma már nem a bivalyok segítségével történik a szántás, de az állatok még mindig ott vannak, szabadon.

Megnézzük a majmokat

Tegnap egy bizonyos útszakaszon láttunk majmokat. Azt találjuk ki, hogy kezdjük az autókázást a majmok megkeresésével. Nincsenek mindenhol az út mentén, csak 2-3 ponton láttuk őket a szigeten. Megállunk az autóval, de nem szállunk ki. Nem háziasítottak és nem barátságosak. Finoman fogalmaztam. Agresszívek. Az autóra is felmásznak. Attól még messziről, autóból aranyosak. 🙂

Nagyon sokan motoroznak erre. Az iskolából éppen szállingóznak ki a diákok, és a szüleik motorral várják őket.

Mivel a délelőtt már eltelt az autóbérléssel, visszatérünk a szállásra, hogy megebédeljünk.

Ebéd

Az ebéd ismét bőséges és finom. A hús mellé tintahalkarikás szószt és párolt zöldséget választunk. A desszert még mindig színes, ragacsos. A kosárkák inkább az interkontinentális irány felé közelítenek, nem tűnnek helyinek. Eszünk még gyümölcsöt ebéd után. Ebédhez lichi szörpöt kapunk.

Ebéd után újra útrakelünk, és a sziget egy eddig számunkra ismeretlen részére autózunk.

Innen indulnak hajós kirándulások a környező szigetekre. Amit mi most kihagyunk, egyrészt, mert innen is látszik, hogy a távolban esik, másrészt mi most inkább autóval fedezzük fel ezt a szigetet. Később itt is beborul az idő, de még addig sokmindent megnézünk.

Teszünk egy kört a kikötőben, nézzük a vizet, a csónakokat, a visszatérő halászokat, élvezzük a napsütést, meleget és a lágy szellőt.

Itt találkozunk életünk első igazi, élő banánfájával. Nem tudtuk róla, hogy fürtvirágzata van, és azokból a virágokból lesznek a banánfürtök. Később találtunk még látványosabbakat, olyanokat, amin még mini fürtöcskék vannak.

Mahsuri mauzóleuma és a skanzen

A kikötőből Mahsuri Mauzóleuma felé vesszük az irányt. Helyi nevezetesség, és mivel a térkép szerint itt van a közelben, miért hagynánk ki.

A skanzen tele van interaktív kiállításokkal és programokkal, amikről mi nagyrészt lekésünk, mert az 5 órás zárás előtt érkezünk fél órával.

Sebaj, így is bemegyünk és körülnézünk.

Azért így is látunk érdekességeket, hogy már zárásra készülnek, takarítanak, pakolnak.

Mahsuri a 18. században élt a szigeten. A legenda úgy tartja, hogy igazságtalanul ítélték halálra házasságtörésért. Kivégzésekor utolsó szavaival megátkozta a szigetet: az átok szerint a sziget hét generáción belül elnéptelenedik.

A hét generáció régen letelt már, és Langkawi egyre népszerűbb a turisták körében. A mauzóleumot azért építették, hogy a hét generáció leteltével Mahsuri békében nyugodhasson.

A kútnál megmosom az arcomat. Ugyanis a legenda úgy tartja, hogy Mahsuri gyönyörű volt, és ez a kút segített megőrizni a szépségét. Ha megmossuk benne az arcunkat, akkor szépek és fiatalok leszünk/ maradunk. Mahsuri a kút vizében fürdött, ebben mosta a ruháit, és a kút soha nem száradt ki, száraz időszakokban sem. Állítólag a vize hidegebb, mint más kutak vize Langkawin.

A skanzen területén épült házak a régi építészeti stílus jellegzetességeit őrzik: cölöpökre épült faházak. Szépek. Csak cipő nélkül lehet bemenni. Szerencsére már nincs tömeg, így nyugodtan levetjük a cipőnket, és nem félünk attól, hogy nem találunk nekik helyet a sok cipő között.

Vacsora

A kifőzdék, éttermek között sok kínál halas ételeket. Szigeten vagyunk, és itt mindenféle tengeri herkentyűt és halat megkóstolhatunk. Van itt indiai, kínai, thai és maláj konyha. Egy indiai hely mellett döntünk. Itt a legtöbb étterem nem egy zárt tér, hanem a konyha valahol hátul van, és egy nagy teraszon ülnek a vendégek. Leülünk. A pincér lelkes és segítőkész. Kiválasztunk egy tipikus ételt, a chicken tikka masalát és egy vegetáriánus ételt: karfiol és krumpli, szószban. Párom ananászlevet, én pedig egy mangós joghurt italt választok (mango lassi). A pincér lelkesedik, hogy kiváló választás, hiszen a fűszeres étel után csodálatosan frissít a hűvös joghurtital. A szószos ételhez kérünk még indiai lepényt (naan). Hihetetlenül finom minden! Kézzel eszünk. Mert az indiait úgy szokás enni. Törünk a lepényből, és azzal kanalazzuk ki a szószt. Az ananászital friss ananászból, frissen turmixolva készült, jéggel. Hűsít, frissít a nagy melegben, és nagyon finom.

Utazásunk végén, miután végigkóstoltunk jó pár konyhát és ételt, arra jutok, hogy az indiai konyha ételei ízlenek a legjobban.

Vacsora után visszatérünk a szállodába ezután a sűrű, színes nap után, és alig várjuk, hogy még többet lássunk a szigetből. Végleg átszellemültünk, lelassultunk, lenyugodtunk, és átadtuk magunkat a helyi hangulatnak. Ezen a szigeten minden lassú és nyugodt, az emberek kedvesen és mosolygósak, mi pedig szerencsésnek érezzük magunkat, hogy láthatjuk a világnak ezt a részét.

A világ olyan szép (…), annyira tágas és sokszínű, hogy semmi esélyünk megismerni. Akkor meg minek rohanni. (Száraz Miklós György)